Meddig fogják még gyilkoltatni a népet Ukrajnában Brüsszel segítségével? (M. R. levele)

Kárpátaljáról elszármazott levélírónk személyes értesülései (a Szerk.)

Borzalom, amit a nyomorék állam emberei megengednek maguknak:  elrabolják az embereket utcán, 10-en betörnek a házakba éjjel, megalázzák a két- vagy többgyerekes apákat  gyerekeik szeme láttára. Minden megengedett az ukránok számára, hisz látjuk, tudjuk, tapasztaljuk Ukrajnát, mint Brüsszel „szenttehenét”, az ukrán hatóságok, a kijevi vezetőség  minden törvényt áthágó parancsait és embertelen viselkedését.

Már négy és fél hónapja a munkából a kertek alatt közlekedő unokabátyámnak szintén a munkából hazatérő egyik fiát tízen támadták meg a mezőn. Az árokból ugrottak ki, betömték a száját és bevonszolták a szolgálati kis buszba, majd elszállították anélkül,  hogy értesíthetett volna bárkitis. Egyedül élt, mivel múlt évben temették 43 éves testvérbátyját. Félt mentőt hívni; majd amikor már tiltakozása ellenére is kihívták a mentőt, kórházba szállítás közben, a mentőben, életét vesztette... Ők azért maradtak Kárpátalján, mert édesanyjuk 2013-ban hirtelen meghalt, unokabátyám, az édesapjuk betegsége miatt nem tudta ellátni magát, a fiúk édesapjuk ápolása miatt otthon maradtak.

Az elhurcolt fiú hollétét kideríteni végül munkaadójának, a Görögkatolikus Líceum igazgatójának sikerült 4 nap után. Akkor már lakóhelyétől 400 km távolságra tartózkodott,  Jávorovkában,  a kiképzőtáborban. Több mint két és fél hónapig a táborban tartották, mivel háromszor is kórházi ápolásra szorult, majd ezt követően Harkovba irányították a lövészárokba.

Alig egy hét tartózkodása után egy gránát bokáig leszakította az egyik lábát, amelyet Lembergben műtöttek és sípcsontig amputálták az üszkösödés elkerülése végett.

Egy másik unokatestvérem lánya már 30 évnél hosszabb ideje dolgozik Magyarországon, itt él a családjával,  magyar állampolgár, egészségügyi főiskolát végzett. A szülői ház címére már tucat behívót kapott a katonai parancsnokságtól.

Exférjem egyik unokaöccsét háromszor vitték el, amikor megsérült, mindig visszavitték lakóhelyére, amikor felépült, a frontra vitték újra. Lassan három éve semmi hírt nem tud róla a családja.

Ki tudja, meddig fogják még gyilkoltatni a népet Ukrajnában Brüsszel segítségével?

(M. R.)