Naplóbölcsességeim – 138.

138.

Jó pihenés után a reggel,

mintha újra fakad a természet,

életünk új valóságot rendel,

feladatunk meg új embert kéret.

Ekkor mindig megfelelők vagyunk,

frissek, elevenek és vidámak,

boldogan azon törjük az agyunk,

hogy kedveskedjünk ember fiának.

Mit tervezzünk, hogy legyen értelme

törekvésünk minden erejének,

mert tiszta a szív, éles az elme,

örül ember testének-lelkének.

A világ terét burok öleli,

ha csak a felszínére tekintünk,

a mélyén mindenki kedvét leli,

akinek most üdvözletet intünk.

El kellene hagynunk kételkedést,

hogy hitünkhöz találunk-e társat,

átvinni másokra lelkesedést,

ahol a célunk közös találat.

Legyen minden napszakból jó reggel,

ne fáradj ki belőlünk, jó remény:

hogy még mindig az emberség termel

több jóságot, hasznot, igaz erényt.