Naplóbölcsességeim – 39.

39.

Onnan, az egyéniségeken túlról jövök,

megfoghatatlan közösség akaratából,

innen, a személyiségen belülről megyek,

felfoghatatlan szellemség akaratába.

Egész életemmel születésem indoklom,

elhivatottságnak látszik útkeresésem,

hittel, hűséggel életbe indítóimnak,

még többel jövő felől rám várakozóknak.

Mindenki segít percekre bontani távlatot,

ki jó tanáccsal, ki akadállyal noszogat,

testi s szóbeli közelség űz el unalmat,

siker és sikertelenség tölt izgalommal:

hogy hozzátettem-e a létezéshez magam,

vagy elvettem belőle pazarlón billegve

örök életet célzó és azonnal ható

erőfeszítés vagy önző élvezet között.

Pedig ez a kettő eggyé válhatna bennünk,

múltból s jövőből egybefont jelen időben,

csak hallgatni kellene ama belső hangra,

hogy ne akarj tudni előbb, mint cselekednél.