Naplóbölcsességeim – 49.

49.

Szerencsés találkozások hoznak,

szerencsétlenek visznek, de nem

tudjuk akkor még, hogy mit okoznak:

érzem, szokatlan történik velem.

Egy ember arcáról felismerem,

amit szeretnék magamon látni,

vagy elkerülném azt, ha tehetem.

Jó vagy rossznak tekinthetek bárkit,

s mielőtt megismernék akárkit,

lejjebb menve jelleme mélyére,

„szerelem első látásra” csábít,

és taszító ellenszenv szeszélye.

Meg kell tanulnunk, hogy a beszédre

van a legnagyobb szükség, ha embert

akarunk szabni mellénk jövőre.

Mint vitorláson ismersz meg tengert,

nehézség már több jó embert termelt,

mint jólét, túlélésre rendelten

el kell fogadnom minél több embert

társamul adva és keresetten.