Oroszország végzett a Nyugattal – Megszületett a legnagyobb „geopolitikai középső ujj”
–
Vukics Ferenc írása
„Tudod kivel szomszédos Oroszország? Akivel akar” (Hofi Géza)
Már az amerikai hírszerzés adatai szerint is bizonyosra vehető, hogy az orosz erők jelentős előnyre tesznek szert Kelet-Ukrajnában, miután tanultak az invázió korábbi szakaszaiban elkövetett hibáikból. Moszkva és az oroszbarát „szakadárok” fegyveres erői jobban összehangolják szárazföldi és légitámadásaikat, illetve fejlesztik logisztikai és ellátási vonalaikat – írja a CNN két, az amerikai hírszerzés értékeléseit ismerő tisztviselő alapján. A tisztviselők bevallása szerint az Egyesült Államok nem számít arra, hogy az új fegyverrendszerek, így a legutóbb Ukrajnába szállított HIMARS rakéta-sorozatvetők gyors változást hoznának a harcmezőn, mivel ezeket a rendszereket korlátozott hatótávolsággal és korlátozott számú rakétával adták át. Az oroszok célzott támadásokban több nyugati fegyvert is megsemmisítettek már, például M777-es tarackokat. Az amerikai hírszerzés szerint is sorsdöntő pillanathoz érkezett a háború.
Az Egyesült Királyság védelmi minisztériumának jelentéséből kiderül, hogy valószínűleg a közelmúltbeli egységmegerősítésnek és a heves tűzkoncentrációnak köszönhetően az orosz erők teljesítménye jelentősen javult a kulcsfontosságú liszicsanszki területen.
Közben a „szuperzöld” Robert Habeck német alkancellár, gazdasági miniszter kedden Berlinben kijelentette, hogy az Oroszországból Németországba szállított földgáz mennyiségének csökkentése azt jelenti, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök támadást indított Németország ellen.
A kijelentés kapcsán az jutott eszembe, hogy mégis csak igazuk van azoknak a biztonsági elemzőknek, akik szerint az európai vezetők egyszerűen „tökkelütöttek”.
Vajon az orosz vezetők nem gondolhatják-e ugyanezt, ha azzal szembesülnek, hogy Németország elfogadja azt az amerikai kijelentést, miszerint Oroszországot „le kell győzni” és ennek érdekében szankciókat vezetnek be, orosz magántulajdonokat foglalnak le, támadó fegyverekkel, katonai szakértőkkel támogatják Ukrajnát, kitiltják az orosz sportolókat, művészeket és közéleti szereplőket az országból?
Milyen mértékű „amnéziát” várnak el az orosz vezetőktől? Egy ország, amely aktívan részt vesz a fegyveres konfliktusban, „elvárja”, hogy minden tette ellenére a gázszállítások rendben legyenek?! Oroszország nem sértheti meg azokat a nemzetközi szerződéseket, amelyek közül az elmúlt hónapokban Németország egyetlen egyet sem tartott be, és az sem zavarta, hogy ezek a cselekedetek jogszerűtlenek és ellentmondanak a német alkotmánynak?!
Teljesen barátságos mozzanat lehet az is, hogy néhány napja Ingo Gerhartz, a német légierő tábornoka kifejtette: a NATO-tagállamok katonai és politikai vezetésének fel kell készülnie a nukleáris fegyverek bevetésére. Ahogy fogalmazott, a megbízható elrettentéshez eszközökre és politikai akaratra is szükség van, hogy képesek legyenek a nukleáris elrettentésre”.
Hihetetlen. Egy német tábornok szerint a NATO-nak fel kell készülnie atomfegyver használatára.
Hol van már szegény Kay-Achim Schönbach admirális (a német haditengerészet korábbi parancsnokával volt alkalmam találkozni) hozzáállása, aki indiai látogatása során beszélt arról, hogy szerinte Vlagyimir Putyin orosz elnök tiszteletet érdemel. „Indiának és Németországnak is szüksége van Oroszországra, Kína ellen szükségünk van Oroszországra, még ha nem is demokrácia" – mondta akkor Schönbach. A német kormányban ingerültséget váltott ki az admirális szereplése, és lemondásra kényszerítették.
Azóta a Gergartz-félék uralják a nyugati sajtót.
Vajon hogy kellene fogadni Sir Patrick Sanders tábornoknak, a brit hadsereg főparancsnokának kijelentését, miszerint az angol katonák készüljenek fel Vlagyimir Putyin orosz elnök seregeinek legyőzésére egy európai szárazföldi háborúban?!
„Mi vagyunk az a generáció, amelynek fel kell készítenie a hadsereget arra, hogy ismét Európában harcoljon. 1941 óta én vagyok az első vezérkari főnök, aki egy kontinentális hatalom részvételével zajló európai szárazföldi háború árnyékában veszi át a hadsereg parancsnokságát. Az Oroszországból érkező tartós fenyegetés mértéke azt mutatja, hogy a bizonytalanság új korszakába léptünk. Egyedüli feladatom, hogy hadseregünket a lehető leghalálosabbá és leghatékonyabbá tegyem. Az idő most jött el, és a lehetőséget meg kell ragadnunk”.
Hát, az sem valami békés, baráti gesztusnak tűnik, amikor a finn fegyveres erők főnöke, Timo Kivinen tábornok kijelenti, hogy országa felkészült egy orosz támadásra, a finnek motiváltak a harcra, és az ország jelentős fegyverarzenált halmozott fel Oroszország ellen! Boris Johnson brit miniszterelnök és Liz Truss külügyminiszter is nyíltan beszélt arról, hogy le kell győzni, térdre kell kényszeríteni Oroszországot.
Abban a környezetben, ahol az orosz származású embereket támadások érik, csak azért mert oroszok, ott, ahol egyes államok úgy gondolják, hogy az oroszoknak akkor is szállítaniuk kell a gázt, ha ők nem fizetnek, szerintem a minimális „szankció” az lenne az oroszok részéről, hogy teljes egészében leállítanák a szállításokat.
Persze, ez ennél sokkal bonyolultabb gazdasági és technikai probléma, de a „szelektív európai emlékezetnek” jól látható módon nincs határa.
***
Az európai „amnézia” vizsgálódása közben folytatjuk kalandozásainkat a világsajtóban, és ezúttal a Zerohedge-n VBL álnéven közzétett elemzésbe pillantunk be. Arra is jó példa, hogy a hagyományosan „oroszgyűlölő” amerikaiak között is nagyon sok olyan ember van, aki átlát a neomarxista elbeszélésen.
„Az elmúlt napokban minden jelentősebb orosz vezetőtől ugyanazt hallottuk: »A Nyugat most a mi szabályaink szerint fog játszani«. Önök dönthetik el, hogy Oroszország ír-e olyan csekket, amit nem tudnak beváltani, de Szergej Lavrov külügyminiszter a minap a BBC-nek nyíltan kijelentette: »Nem törődünk a Nyugat akaratával«. Lavrov korábban mindig is az udvariasság és a diszkréció lelke volt, és jó kapcsolatot épített ki az európai médiával. A BBC riporterével szembeni nyílt ellenségessége nemcsak tapintható volt, de nehéz is volt vele vitatkozni. »Szerintem már nincs mozgástér. [Boris] Johnson miniszterelnök és [Liz] Truss külügyminiszter is nyilvánosan kijelentette: ’Le kell győznünk Oroszországot, térdre kell kényszerítenünk Oroszországot’. Erre már nincs mit mondani. Hát akkor nosza, próbálják meg!«”
„Oroszország vezetése soha nem beszél ilyen nyersen és nyíltan. Ororoszország tudja, hogy a Nyugatnak szüksége van arra, amit termelnek és gyártanak, most elhatározták, hogy meghatározzák a szabályokat, hogy ki és milyen áron kapja meg. Tudják, hogy az európai vezetők csak bábok Klaus Schwab kezén. És tudják azt is, hogy Davosnak innentől kezdve nulla befolyása van Oroszország lépéseire. Ez pedig elvezet a Gazprom vezérigazgatójának, Alekszej Millernek a Szentpétervári Gazdasági Befektetési Fórum (SPEIF) egyik panelbeszélgetésén elhangzott kijelentéséhez, aki a helyzetet a lehető legdurvábban fogalmazta meg: »A pénz névértékének játéka véget ért, ez a rendszer ugyanis nem teszi lehetővé az erőforrás-utánpótlás szabályozását. A mi termékünk, a mi szabályaink. Nem olyan szabályok szerint játszunk, amelyeket nem mi alkottunk meg.« Miller nyilatkozatát egyfajta alapstratégiának kell tekinteni az Oroszország által birtokolt műveleti színtereken. Ez nem csak a földgázra vagy az olajra vonatkozik. Ez mindenre: Oroszországnak a Nyugattal való kapcsolata innentől az ő feltételein fog alapulni, nem pedig a Nyugatén. Ha engem kérdeznek, akkor ki kell mondani, hogy egyértelműen Milleré a legnagyobb »geopolitikai középső ujj« a második világháború utáni időszakban.”
„Miller egyértelműen lefekteti egy új, áruközpontú monetáris rendszer szabályait, amelyet a Credit Suisse munkatársa, Pozsár Zoltán ’külső pénznek’ – árucikkeknek, aranynak, akár bitcoinnak – nevezett, nem pedig a ’belső pénznek’, amely a Nyugat kirívó, kizsákmányoló jellegű használatán alapul. Az adósságalapú fiat valuta és hitel valójában a régi gyarmatosító magatartás állandósítása, jóval a lejárati dátumon túl. Az alapproblémát egy márciusi cikkben fejtettem ki, miután Oroszország a rubelt az aranyhoz kötötte. A mai ’Inside Money’ szabványt, amelyet köznyelven Dollar Reserve-szabványként ismernek, valójában ’Milton Friedman rémálmának’ szoktam nevezni. Ez nem más, mint a versenyszerűen leértékelt és felfújt adósságalapú snippek rendszere, akik addig szaladgálnak egymás turmixai között, amíg mindenkinek ki nem ürül a pohara. Miller most határozottan egy teli pohárral rendelkező fickónak tűnik.”
„Ezek a megjegyzések azután hangzottak el, hogy a Gazprom megkezdte a Nordstream 1 vezetéken keresztül Európába irányuló gázáramlás megszakítását a fasiszta Kanadában rekedt, megjavított gázturbinák fedőtörténetével, amelyeket a szankciók miatt nem szállíthattak vissza a Siemenshez. Most Németország és Kanada azt próbálja kitalálni, hogyan lehet megkerülni a szankciókat, hogy visszaszerezzék ezeket a turbinákat. Miller ugyanakkor több gázt ígért Kínának (67%-os növekedés májusig), mert Oroszország érdekelt barátai energiastabilitásában, míg ellenségei éhezhetnek. Ugyancsak szerdán volt Vlagyimir Putyin orosz és Hszi Csin-ping kínai elnök második telefonbeszélgetése az ukrajnai háború kezdete óta. Hszi azt mondta Putyinnak, hogy Kína „továbbra is hajlandó kölcsönös támogatást nyújtani (Oroszországnak) az olyan alapvető érdekeket és aggályokat érintő kérdésekben, mint a szuverenitás és a biztonság” – idézte a vezetőt a CCTV állami műsorszolgáltató.”
„Az EU-biztosok arroganciája nem szűnik meg ámulatba ejteni. Ezek az emberek egyszerűen csak hadat üzentek Oroszországnak, majd döbbenten veszik tudomásul (mondom, megdöbbenve!), hogy Oroszország így bánik velük.”
„Ugyanazon a napon, amikor az EU-bizottság négy tagja – Franciaország, Olaszország, Németország és Románia – jóváhagyta Ukrajna gyorsított tagsági kérelmét, a francia Emmanuel Macron felszólította Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, hogy üljön le a tárgyalóasztalhoz Oroszországgal. Még ha Zelenszkij meg is tenné ezt a nyitást Oroszország felé, a feltételekkel kapcsolatos nyilvános nyilatkozatai alapján egyáltalán nem lenne esély arra, hogy Oroszország beleegyezzen a tárgyalásokba. Ezen a ponton nem látok mást, mint hogy Oroszország folytatja az ukrán hadsereg felőrlését, elfoglalja azt a területet, amit akar. A meghódított terület helyi választásokon független állammá válik, vagy Oroszországhoz csatlakozik. Jelenleg ez utóbbi a valószínű, mivel Oroszország most orosz útleveleket ad ki az Ukrajnától elvett régiókban, amit az EU természetesen nem hajlandó tiszteletben tartani mindaddig, amíg észre nem veszik, hogy senkit sem érdekel, mit gondolnak.”
„A szabályok gyorsan változnak. Előretekintve fennáll annak a veszélye, hogy amit Oroszország elindított, az olyasmihez vezet, amelyre senki sem mert gondolni. Természetesen a Nyugat hozzájárult ehhez a helyzethez azzal, hogy Putyint rákényszerítette Ukrajna megszállására, szóval, hogy ki a hibás abban, hogy mindez hova vezet, végül is lényegtelen kérdés lehet. Bízzunk benne, hogy egyre többen megértik a szankciók eltúlzott mértékéről szóló véleményeket, és a legelvetemültebb amerikai és brit neokonok mellkasverését már senki sem veszi komolyan, amikor lassan a (nukleáris fegyverek) indítási kódjainak közelében éljük a mindennapjainkat. Ha ez a helyzet, akkor a résztvevők ezeket az új szabályokat csak kelletlenül, sok határ átrajzolása, új szövetségek létrejötte és más világrend kialakítása után fogadják majd el. Ma reggel Putyin elnök halottnak nyilvánította a régi világrendet. Beszédét a következő határozott kijelentéssel fejezte be, ahol részletezte, hogyan követett el öngyilkosságot a Nyugat, hogy megfeleljen a Davosi tömeg kívánságának: »Oroszország hatalmas szuverén országként lép be az elkövetkező korszakba. Mindenképpen ki fogjuk használni azokat a hatalmas új lehetőségeket, amelyeket az idő nyit meg előttünk. És még erősebbek leszünk.«”
„Putyinnak itt igaza van. Oroszország napról-napra erősödik. A Nyugat mindent megtett Oroszország elpusztítására, és eltévesztette a célt. Világosan azonosította számunkra Európa és az Egyesült Államok problémáinak valódi bűnöseit, az oligarcha osztályt, amely feljogosítva érzi magát a világ irányítására.”
„Amikor a háború kitört, Putyin szándékait találgattam. Aztán ez lett a találgatás vége: Oroszország minden fontos kártyalapot birtokolt az Ukrajnával kapcsolatos tárgyalásokon, mi pedig vakmerően sértő és amatőr propaganda politikát folytattunk, mert nem voltunk hajlandóak elhinni, hogy Oroszország határozottan ki fog állni a céljai mellett. Oroszország azáltal, hogy rálépett katonái bakancsával a szomszédos állam földjére, ahogy repülőgépeket és rakétákat küldött minden hátországban lévő ukrán katonai létesítményre, a feje tetejére állította az Egyesült Államok és Európa ’jobb lehet’ érvelését. A játék megváltozott, mert megváltoztak a szabályok. Ma ez tény. Amikor Putyin megtette a lépést Ukrajnával kapcsolatban, a végső cél az volt, hogy Oroszország egyenrangú félként kezelje a Nyugatot, és kivezesse a globális Délt az általa ’vazallusságnak’ nevezett helyzetből.
Putyint azért gyűlölik, mert rájött, hogy kétféle ország létezik, a ’szuverének’ és a ’vazallusok’. Élete munkája, hogy Oroszországot a Nyugattól mentes ’szuverén’ állammá tegye.”
„Oroszország szemszögéből az ukrajnai hadműveletük egyfajta Függetlenségi Nyilatkozat volt a második világháború utáni korszak régi „szabályalapú rendjére” alapozva. Indokolt vagy sem, most új korszakban élünk. A kérdés most az, hogy hányan maradnak életben?”
***
A VBL által emlegetett arrogancia árad a német vezetőkből is. A háború megszületése valójában arról szól, hogy a korábbi erőviszonyok már nem működnek.
Ilyenkor az emberiség sok-sok szenvedés után eljut odáig, hogy megértse és megtanulja az új szabályokat. Akinek ez nem sikerül, ne a sorsot kérje számon az elszalasztott alkalmakért!
