Pokol prof: A kibertéri totáldemokrácia (Tallián Hedvig posztajánlója)
- dombi52
- júl. 14.
- 5 perc olvasás
frissítve, kiegészítve: 22:09
A közéletben hány embertől láttunk már bocsánatkérést vagy saját téziseinek nyilvános felülbírálatát, azaz ‒ mint jelen esetben Pokol prof részéről ‒ tudományos önreflexiót? Kérdezem újfent: hány embertől? Én nagy jogászunkon kívül kizárólag Bogár Lászlót hallottam bocsánatot kérni. Csendben hozzáfűzném, hogy ideje lenne a nyilvános önreflexiókat, bocsánatkéréseket, önfelülvizsgálatokat elkezdeni, bármilyen tudományról legyen is szó ‒ hisz végül is az emberekért dolgoznak (dolgozunk) valamennyien. Mikor, ha nem most, amikor Magyarország jog- és társadalmi rendje, azaz továbbélése forog kockán?! (T. H.)
A kibertéri totáldemokrácia
A hazai áprilisi választások az eddig soha nem volt, meghökkentő csúcsrészvételi arányával, és az eddig megszokott politikai táborarányok radikális megváltozása oly módon, hogy az eddig kormányzó Fidesz tábora hajszálra megegyezett a korábbi 16 évben kormányon tartó választótömege méretével, az elmúlt hónapokban új elemzésekre ösztökéltek. A semmiből előkerült és ténylegesen pártnélküli választási győztes nagyarányú győzelmét a közelmúlt választásainak külföldi tapasztalataival összevetve, rá kellett jönnöm, hogy valami alapvetően megváltozott a nyugati és fejlett kelet-ázsiai országokban a demokrácia terén. Ugyanis
a internetelérés és -használat szinte teljessé válása a 2010-es évek előrehaladásával a kibertéri közösségi médiát tette szinte az összes szellemei tevékenység és kommunikáció középpontjává.
Itt pedig a könnyű elérés
a korábban politikán kívül maradt és így tapasztalatokkal és érdeklődéssel nem is rendelkező társadalmi rétegeket is felhergelhetővé tette a ritkán előforduló választásokon részvételre.
Az eddigi 55-65, egészen ritkán 70 százalékos választási részvétel után most nálunk 80% -os volt ez, de a kiépült hergelési mechanizmusokkal a jövőben ez akár 90%-ra is felvihető lesz az elégedetlenségeket mesterségesen felkorbácsolva. Így az angoloknál 1820 körül meginduló politikai demokrácia "elitdemokrácia" formája, mely a lakosság kb. 4%-os úriember közösségére alapozottan működött, majd ahogy az 1900-as évek elejére ez a "tömegdemokrácia" formájává változott a tömegpártokkal és a tömegsajtó létrejöttével, lassanként már 40-60%-os lakosságbevonással működött, úgy
most a kibertéri "totáldemokrácia" létrejöttének vagyunk tanúi.
Ám míg még a tömegdemokrácia is a szavazó polgárok többségének átlagtudásán és élettapasztalatainak megfontolásain alapult, addig itt
a kibertéri könnyű politikaelérés a tendenciózusan felhergelhető teljesen tudattalanokat és a tapasztalatnélküli fiatalok tömegeit is döntési pozícióba hozza.
A totáldemokrácia így a politikai demokrácia önmegsemmisítése lehet a jövőben, és elemzői kötelesség az új helyzet és új veszélyek belátása után a demokrácia korrekciós lehetőségei után kutatni. E veszélyeket az elitrétegek már az elitdemokrácia után a tömegdemokrácia idején is hangoztatták, de az ottani választói tömegek többségének még képzettség nélkül is bölcs élettapasztalatok által irányított szavazói döntése ezt elfogadhatatlanná tette. Így volt például az 1960-as évektől az USA-ban az elitrétegek által felerősített jurisztokrácia is a tömegdemokrácia korrigálására, mely aztán az egész világon elterjedt, majd 1990-től nálunk is, és melynek kritikája a demokrácia védelmében jogosnak volt mondható.
Ám most a totáldemokrácia vadonatúj helyzetében át kell értékelni a jurisztokráciával szembeni korábbi kritikákat is, mert a választásokon pl. nálunk is a jogos elégedetlenségeket bőven meghaladóan a felhergeltek és „csatorna népe”-indulatok tomboltak.
Ezt a változást mi csak meglepetéssel most észleltük, de azóta a világban szétnézve már láthajuk, hogy ez már 10-15 éve beindult egy sor országban.
Személyes döntésként így be kell látnom, hogy a jurisztokrácia-kritikáim, melyek jogosak voltak az elmúlt évtizedek tömegdemokráciájának idején, most a totáldemokráciában teljes felülvizsgálatot követelelnek.
De nemcsak jurisztokrácia-baráttá kell válnom, hanem alkotmánybíróként belülről is megtapasztalva a „fenevadat”, mondhatom, hogy a belső hiányosságait és torzulásait is alaposan korrigálni kell.
Íme a jurisztokrácia korrekciójára a javaslataim a hazai helyzetet szem előtt tartva.
Az alkotmányok és alkotmánybíráskodás reformja
Az alkotmányozó hatalmat el kell szakítani az Országgyűlés puszta 2/3-os többségétől, és ezt kibővítve a 19 megyei közgyűlés és a fővárosi közgyűlés 46 képviselőjével, és így a 199+46 képviselő 2/3-os többsége lenne az új alkotmányozó hatalom (Alkotmányozó Gyűlés), mind egy új alkotmány elfogadásakor, mind később a módosításakor e célból összehíva ezt.
A jogi oktatásban nincs egy külön tantárgy az alkotmánybíráskodás oktatására, és így a jogászok alkotmánybíróvá válva nem tudják ellátni a feladataikat, hanem a munkatársak döntenek helyettük. Ezt a tantárgyat be kell vezetni minden jogi karon.
Az alkotmánybírósági döntési mechanizmus ‒ az előbbiből is kifolyóan ‒ irracionális és kaotikus, és ezt meg kell reformálni, ahogy többéves alkotmánybírói döntési munka után 2014-ben írtam is erről egy kidolgozott tervet.
Az AB tagok élethossziglani ciklusának kialakítása fontos lenne, ahogy az osztrákoknál és az USA-ban is van, hogy gyakorlott alkotmánybírók lehessenek mindig, és a javasolt korhatár 40-től 70 éves korig legyen.
Professzor úr várja erre a hozzászólásra a megerősítést:
Tényi István hivatali visszaélés miatt feljelentette a miniszterelnököt
Az ismert jogvédő 2026. július 13-án részletes büntetőfeljelentést nyújtott be a Központi Nyomozó Főügyészségre. A beadvány hivatali visszaélés bűntettének gyanúját veti fel Magyar Péter miniszterelnökkel szemben. A dokumentum szerint a kormányfő az Alaptörvény 17. módosításával kapcsolatban olyan üzenetet fogalmazott meg Sulyok Tamás köztársasági elnök felé, amely korlátozhatja az államfő alkotmányos jogait.
A július 13-i események
Ugyanezen a napon fogadta el az Országgyűlés az Alaptörvény tizenhetedik módosítását, amely többek között a köztársasági elnök mandátumának rövidítését is tartalmazza. Az ellenzék „alkotmányos puccsnak” nevezte a lépést. Ugyancsak ezen a napon jelent meg Pokol Béla volt alkotmánybíró interjúja, amelyben élesen bírálta a miniszterelnök azon üzenetét, miszerint Sulyok Tamásnak öt napon belül alá kell írnia a módosítást, különben megfosztási eljárás indul ellene. Pokol szerint ez a megfogalmazás veszélyes, mert az Alaptörvény az elnöknek két utat enged: vagy aláírja a törvényt, vagy előzetes normakontrollra küldi az Alkotmánybírósághoz. A miniszterelnöki üzenetből hiányzott annak tisztázása, mi történik az utóbbi esetben.
Sulyok Tamás köztársasági elnök ugyanezen a napon közleményben utasította vissza a kijelentéseket, és szerintük a közvélemény manipulálását, valamint nyomásgyakorlást szolgálják az elnök autonóm döntésével szemben.
A feljelentés központi állítása
Tényi István beadványa szerint a miniszterelnök – hivatalos személyként – olyan üzenetet küldött az államfőnek, amely alkalmas lehet az elnök alkotmányos jogának korlátozására. Az Alaptörvény ugyanis az államfőnek jogot ad arra, hogy egy törvényt ne írjon alá azonnal, hanem elküldje az Alkotmánybírósághoz előzetes vizsgálatra. Ha valaki azt üzeni, hogy „írja alá öt napon belül, különben eljárás indul”, az a feljelentés szerint jogtalan hátrányt okozhat az államfőnek azáltal, hogy elvonja tőle ezt a választási lehetőséget.
A beadvány az Alaptörvény több alapvető rendelkezésére hivatkozik: a jogállamiság elvére, a hatalommegosztás szabályára, az államfő sérthetetlenségére és a megfosztási eljárás szigorú garanciáira. Ezek a szabályok azt szolgálják, hogy senki ne használhassa pozícióját arra, hogy az államfőt a saját jogának gyakorlásában akadályozza.
Sólyom László „láthatatlan alkotmány” elmélete
A feljelentés kiemelten hivatkozik Sólyom László korábbi alkotmánybíró, az Alkotmánybíróság első elnökének gondolataira. Sólyom László vezette be a magyar alkotmányjogba a „láthatatlan alkotmány” fogalmát. Eszerint az írott alkotmányszöveg mögött létezik egy mélyebb, elvi réteg – olyan alapelvek és értékek rendszere, amelyeket az Alkotmánybíróság ítéletei során folyamatosan pontosít és véd. Ez a „láthatatlan alkotmány” az alkotmányosság végső mércéje, és Sólyom szerint még a parlament által elfogadott alkotmánymódosítások is ütközhetnek vele, ha sértik a jogállamiság, a hatalommegosztás vagy az alapvető jogok lényegi magját.
A feljelentés szerint ez a megközelítés különösen fontos a jelenlegi helyzetben. Ha az Alkotmánybíróság Sólyom László által kidolgozott elvek alapján vizsgálhatja az alkotmánymódosítások tartalmi alkotmányosságát is, akkor az államfőnek különösen fontos joga, hogy előzetes normakontrollra küldje a törvényt. A miniszterelnök állítólagos üzenete – az öt napos határidő és a megfosztási eljárás kilátásba helyezése – éppen ezt a jogot vonhatja el vagy teheti kockázatossá. Tényi István beadványa ezért arra is utal, hogy egy ilyen nyomásgyakorlás nemcsak az államfő személyes jogát sértheti, hanem az Alkotmánybíróság Sólyom László által képviselt alkotmányvédelmi szerepét is gyengítheti.
A beadvány hangsúlyozza, hogy az ügyben magas rangú közjogi tisztségviselők érintettek, ezért kizárólag a Központi Nyomozó Főügyészség nyomozhat. Tényi István ezért kérte az ügyészséget, hogy szükség szerint rendeljen el feljelentés-kiegészítést, tisztázza a tényállást, és szükség esetén indítsa meg a nyomozást.
