Pokol prof: Aki időt nyer, életet nyerhet (Tallián Hedvig cikkajánlója)
- dombi52
- 6 órával ezelőtt
- 3 perc olvasás
Professzor úr nem csak a jog- és államelmélet egyik nagyja, de még aktív alkotmánybíró korában megírta az Alkotmánybíráskodás ‒ Szociológiai, politológiai és jogelméleti megközelítésekben című művét is ‒, amire még soha nem volt példa az intézmény nemzetközi létezése óta, így lehetséges, hogy a szemünk előtt kibontakozó, Magyarországot fojtogató jogi abszurdot, ha valaki,akkor ő aprólékosan képes átlátni, és megoldással szolgálni.... (T. H.)
Aki időt nyer, életet nyerhet
Megy a tiszás gőzhenger, és a jövő héten a mini társadalmi vita után (3 nap, titokban) a Ház elé kerülhet a 17. alaptörvény-módosítás. Itt bizottsági viták után, talán szerdán-csütörtökön plenáris ülés elé kerülhet, és bár a sok-sok különálló téma miatt ezt csak nehezen fejezhetik be péntek estig, de erőltetve ezt ekkor lezárhatják. A következő hétfőn zárószavazás után át is küldhetik a megszavazott módósosítást aláírásra a köztársasági elnöknek. Ez július 6-a, és öt napja van az államfőnek, hogy aláírja, vagy elküldje előtte alkotmányossági aggályai miatt az AB elé kontrollra.
Ez nagyon ajánlatos lenne, mert egyrészt jogi abszurditás miatt egy szabályozása az érvénytelenség, és így a semmisség gyanúja vetődik fel benne, másrészt a visszamenő hatály tobzódik benne, a megbízási ciklusok utólagos megkurtítása miatt.
Az abszurditás abból fakad benne, hogy a módosítás 7. cikke előírja az államfő megbízásának megszűntét a hatályba lépése utáni napon, ám az aláírás megtagadása miatti
megfosztási eljárás indítása után a teljes államfői jogkör átszáll a Ház elnökére, aki aláírva hatályba is lépteti a módosítást, és ezzel megfosztási eljárásra, ‒ aminek indítása volt a hatáskör-átszállás oka ‒ nem is kerülhet sor. Jogi abszurd, érvénytelen és semmis.
Az AB-többségnek ‒ ha paktumbírók lettek, ha nem ‒ foglalkoznia kell a beadvánnyal, és a nyilvánvaló abszurditásra választ kell adniuk. De a paktumbírói többség valószínűvé teszi az elutasítást, noha a nem paktumbírák ottléte is nagy vitákat valószínűsít, és így július második fele előtt ez nem kerülhet vissza az államfőhöz.
Ha netán valami megjegyzése mégis lenne az AB-többségnek, és a lelkiismeret egy foka ezt azért valószínűsíti tőlük, akkor a július végén kézhez kapott AB-választ a Ház augusztus első napjaiban megvitathatja.
Ha mindez augusztus első hetében lezárul, és az államfő a következő héten kb. aug. 14 ig aláírja most már, de még ha sebesen ki is hirdetik ezt, ez akkor sem lép hatályba, mert
30 napon belül a képviselők egynegyede, azaz az 52 fideszes képviselő megtámadhatja.
Az identitásuk és a szavahihetőségük vesztésének terhe mellett pedig ezt meg is kell támadniuk, a visszaható hatály sérelme és még jónéhány más erre alapot ad.
Rögtön be is kell ezt jelenteniük, hogy ne legyenek korai hatályossági illúziói a kormánynak,
de elég lesz benyújtaniuk szeptember első napjaiban, még bőven a 30 nap lejárta előtt.
Az AB-nak ‒ vélelmezve itt a paktumbírák dominanciáját, akiket a vélelmezett paktumgazda, Melléthei képviselő úr elégedetlenségének kitöréseivel bombáz majd ‒, tehát az alkotmánybíráknak 30 nap áll a renelkezésre a döntésre, és fifti-fifti az esély. Lévén ugyanis, hogy
időközben az eddig nyolcfős paktumtöbbség egyik 70 év feletti paktumosa megtudhatta, hogy épp e módosítással távolítják el a testületből, és mint szándékos harakirit ennek támogatását nem lehet elvárni tőle.
Így akár a nempaktumos rész is többségbe kerülhet, és megsemmisítik a módosítást, mint alkotmányellenest. Ám ha mégis a paktum győzne is, ez október közepi döntéssel kerülhetne vissza az államfőhöz. És akkor vagy aláírja az objektíve mindenképpen jogállamellenes módosítást, és ezzel másnap már nem államfő, vagy lelkiismeretére hallgatva nem írja alá, és akkor meg kell indítani a megfosztási eljárást ellene október vége felé. Addig azonban itt lehet a Velencei Bizottság álláspontja, amely ezt az egészet csak elítélni tudja a jogállami abszurdumok miatt, és ez talán az egészet ad acta teheti, és visszavonhatják a módosítást.
Főként, ha erre tekintettel a Bizottság is jogállami aggályokat kezdene emlegetni, és a 12 milliárd eurót sztornózná.
Aki időt nyer, életet nyer.
