Timaru-Kast Sándor: A Jóanya/Istenanya törzse: Kelta vallás, hagyományok, művészet és világkép
Timaru-Kast Sándor tanulmánya
A Szilaj Csikó nyitóoldalán ajánljuk tisztelt Olvasóink figyelmébe a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület folyóiratát. Darai Lajos, Magyar Őstörténet rovatunk vezetője pedig a folyóiratból kínál hétről hétre olvasnivalót.
MAGYAR ŐSTÖRTÉNET
Timaru-Kast Sándor
A Jóanya/Istenanya törzse: Kelta vallás, hagyományok, művészet és világkép
(a kelta mondavilág és magyar párhuzamai)
A kelta mondák egy olyan (törzs) közösség hitének/vallásának eredménye, amely kimondottan „animisztikus” világképpel rendelkezett.
„Kernstück der keltischen Tradition ist ein animistisches Vertsándnis. Die Anderswelten durchdringen das Reich der Sterblichen in allen Lebensbereichen: Geister, Wesen; Feen, Ahnen und Gottheiten nehmen regelmasig mit den Menschen Verbindung auf; die Omen der Elemente, von Pflanzen, Tieren und Menschen bestimmen die Zukunft.” – olvashatjuk Caitlín és John Matthews ’A kelta bölcsesség nagy kézikönyve’ című könyvében.
Magyarul:
A kelta tradíció magja egy animisztikus felfogás (vagyis az a hiedelem, hogy minden tárgynak lelke van, illetve a szellemekben való hit). A Másvilág átszövi a halandók birodalmát az élet minden terén: szellemek, lények, tündérek, ősök és istenségek rendszeresen felveszik a kapcsolatot az emberekkel; az elemek ómenje (előjele) meghatározza a növények, állatok és emberek sorsát.
A szerzőpáros majd hozzáfűzi, hogy:
„Es herrscht kaum Zweifel daran, daß die frühen keltischen Stámme eine überwiegend schamanische Kultur hatten.”
Magyarul:
Alig kételkedhetünk abban, hogy a korai kelta törzsek egy zömében sámánisztikus kultúrával rendelkezett.
A korai ’hivatásos’ sámánok (FILIDH) helyében idővel egy táltosi kaszt lépett, a druidák (tordák), de az ősi sámáni világkép továbbélt a danosok (AOS DANA költők, regősök) énekeiben, sőt a családokon belül máig fennmaradt (babonák). A jézusi kereszténység felvétele után, mikor sok druidából keresztény szerzetes, pap vagy hittérítő lett, titokban, az erdők mélyén a sámánizmus sokáig az egyetlen valódi kelta hagyományőrző mozgalommá vált. Egyes druidák, akik ellenálltak az új hit csábításának, önként vagy erőszakos száműzetésükben gazdagították a regősök rétegét.
A kelta druidák egy „nem-árja papság” véli Sir John Rhys. Julius Pokorny bécsi nyelvész a Revue Celtic-ben megjelent cikkében (On the Origins of Druidism) a következőket írja:
„Das Druidentum trágt viele Züge, die indoeuropáischen Religionen völlig fremd sind.”
Magyarul:
A druidaság egy olyan vallást képvisel, sok olyan jellemvonással bír, amely az indoeurópai hitvilágnak lényegileg idegen.
A kelta vallás „heroikus”: a hősök istenek, az istenek hősök. A kelták istenségeiket nem teremtőiknek, hanem őseiknek tekintették, vagyis egy fajta természetfeletti hősöknek:
„Die Kelten betrachten ihren Gottheiten nicht als ihre Schöpfer, sondern als ihre Vorfahren, das heist als eine Art übernatürlichen Helden und Heldinen...”.
Ettől függetlenül, a mai kutatások fényében a kelták is egyisten hitűek voltak, akárcsak mi magyarok, azaz, ahogy az alexandriai Origenes (Kr.u. 185-254), az ottani keresztény iskola vezetője vallotta: a kelta druidák egy Istenhez imádkoztak, még Jézus eljövetele előtt („dem einem Gott angebetet (….) vor dem Kommen Christi.”), így a kelták már régen rátermettek a kereszténységre a druidák tanítása alapján, akik az Egyisten hitét hirdették („...waren dem Christentum lange schon geeignet aufgrund der Lehre der Druiden (...J die bereits die Doktrin von der Einheit der Gottheit verkündet hatten.”).
(...)
