Tudatunk védelme (21) – KIK VÁLASZTTATHATTAK KORMÁNYT MAGYARORSZÁGNAK? (1) – Sütő Gábor tanulmánya
A szerző közíró, nyugalmazott nagykövet
A politika olyan, mint a számtan,
minden, ami nem teljesen helyes – helytelen.
Gárdonyi Géza
Bevezetés
Tájolás
A vereség legfőbb oka
Az elhallgatott alapvető ok
Egyéb „nem teljesen helyes” lépések
Magyartalanítás
A kommunistázás zsákutcája
Titkos háttérhatalmi döntések miatt nincs béke
A háború nem orosz-ukrán, az áldozatai oroszok és ukránok, s egyre inkább magyarok is!
A jövőre nézve
Bevezetés
Történelmi nemzeti balszerencsénk, hogy nemzeti érdekeinket védelmező, tőkés keretek között is érezhető szociális érzékenységet tanúsító Fidesz-KDNP kormányzat egyes tagjai, a hazai és nemzetközi sikereiktől megszédülve, személyes, avagy idegen érdekeket követve, egy idő után társadalompolitikai és erkölcsi kulcskérdésekben, akár ismerték, akár nem, de nem követték, avagy nem követhették Gárdonyi Géza bölcs tételét. Ennélfogva, a szaporodó „nem teljesen helyes” országlási elemeket, valamint alakoskodó, élősködő, korrupt egyéneket, köztük a Tisza kezére játszókat befogadó politikájukkal önmaguk segítették elő, hogy a globális háttérhatalom anyagi ráfordítást nem sajnáló, megszervezett és irányított szavazási puccsal a sajátjának minősítendő kormányt választathasson Magyarországnak.
Történelmi nemzeti jószerencsénk, hogy a Tisza vezető különítményét eredendő külföldi felépítése és kormányra juttatása, azaz háttérhatalmi indíttatása, eleve ellehetetleníti, hogy tarthassa magát Gárdonyi intelméhez, akár ismeri, akár nem. Ámde hiába is ismerné; neki a létrehozóik által rendelt „helyteleneket” muszáj végrehajtania, akik minél nagyobb hasznot akarnak húzni országunk ismét beindított vadkapitalista kizsákmányolásából.
A mind világosabban kialakuló Tisza-különítmény (azaz a tiszások tömegétől is elkülönülő) felkészítése az EU-ban, s második száz napja ezt látványosan bizonyítja. Ezért e különítmény mellett elfogultak e pusztító félév után is türelemre intő felhívásai félrevezetési kísérletek. Amit eddig tettek az messze túlmutat a kormányváltáson, a magyarság sorsát veszélyezteti. Ennek kimondását a tiszások sem tekinthetik vádaskodásnak, hiszen kifejezetten következik abból, amit hallunk és látunk tőlük. A vég nélkül sorolható tények közül kiragadunk négyet.
1) Brüsszelben önmaguk beismerték, nyíltan és büszkén érdemüknek tüntették fel a világ előtt a Magyarország elleni ténykedéseiket, amit Budapesten vak becsvággyal és bosszúszomjasan folytatnak. Ezt mindenhol hazaárulásnak minősítik.
Ki ne tartaná őket hazaárulóknak nálunk is. Mégis sértődötten követelik, ne nevezzék őket így. Ennek egyetlen feltétele van, amit ők immár merőben képtelenek teljesíteni; éspedig, hogy ne legyen hazaárulás! Megbízóik, szövetségi rendszerünk jelenlegi vezetői, vészjósló politikájának behódolva, rohamléptekben, basáskodóan készítik elő a feltételeket a magyar nemzeti vagyon kiárusítására, az Oroszország elleni háborúra, s álságosan iparkodnak mindennek törvényes látszatot kölcsönözni.
2) Elismerték, hogy e programjukat nem hirdetik meg a választási kampányban, mert akkor elveszítenék a választást.
3) Kimondták, hogy fennmarad a magyarokat másodrangú állampolgárrá leminősítő törvény az antiszemitizmus elleni zéró toleranciáról.
4) Magyar Péter ígérete ellenére titkosnak minősítik az országgyűlési képviselők kettős állampolgárságát. A Mi Hazánk ennek nyilvánosságát javasló előterjesztését egyetlen parlamenti párt sem támogatta! A Fidesz-KDNP sem, ami eleve szemben áll a megújulási szándékukkal!
Az új parlamenti többség hatalmának kiépítése a nyugat-európaiak történelmi pozsonyi vereségük óta melengetett „Hungaria esse delendam” (Magyarországot el kell pusztítani), Trianon befejezésének irányába mutat. Az első naptól kezdve nekiláttak a rendszerváltási kirablás után, a Fidesz-KDNP kormányok alatt, ha kapitalista úton is, de valamelyest magához tért Magyarország ismételt kizsákmányolásához, kifosztásához, kiárusításához, gyarmatosításához, ébredező nemzeti érzelmeinek letöréséhez. Bosszúálló, jogellenes, embertelen eljárásaik elősegítik azonban, hogy a magyar hazafiak tudják, mihez tartsák magukat a kormánykereket közvetve megkaparintó globális hatalmasságokkal és általuk kormányra juttatott ügynökeikkel szemben.
Országunk, nemzetünk óriási veszélybe került, cinkossággal ér fel a hallgatás, a köntörfalazás, a tehetetlenkedés. A nemzetmentő eligazodáshoz a lényegüket kifejező minősítéssel kell illetni mindent, mindenkit. Különben nincs megújulás sem a Fideszben, sem a megtévesztett választóink körében. Jelenre, jövőre nézve történelmi tévedés és nemzetellenes bűn, ha nem ennek tudatában, és tudatosításával, elemezzük és kezeljük a hatalomra juttatott tiszás kormányféleség eljárásait.
1. Tájolás
Az átélt társadalompolitikai fordulatról a végkifejlet ismerete nélkül nem könnyű történeti igazságot megfogalmazni, sem a résztvevőknek, sem a kívülállóknak. A mélytársadalmi mérvadó hangok mégis erősebben kezdenek szólni. A szélkakasok, helyezkedők a tájékozatlanok bátorságával osztogatják az „igazságot,” a győzelmi bódulatban szónokló vérszomjasabbjaik pedig a rendszerváltás óta minden választásnál riogatóan emlegetett, de soha meg nem valósult elszámoltatásról, még rendszerváltásról is szónokolnak. Holott a rendszerváltás közel négy évtizede lezajlott. Az azt követő egynéhány évben megvolt a lehetőség, a történelmi indok pedig máig fennáll az akkori előtérbeli, főleg háttérbeli szereplők elszámoltatására, hiszen a rendszerváltás nemzeti vagyonunk privatizálása, ellopása és kiárusítása volt, s ugyanez körvonalazódik a tiszás vagyon-visszaszerzési fortélyban.
A mindig összezáró külföldi és hazai nemzetidegen magyarellenes szűk érdekcsoport gondoskodott róla, hogy a hazafias erőket kizárja a társadalomtól eltitkolt rendszerváltás előkészítéséből, végrehajtásából, pláne az elszámoltatásból, hiszen annak éppen az ő elszámoltatásukban kellett volna állnia. Álcázásból akkor is ők szónokoltak elszámoltatásról. Mai utódaik ugyanezen megtévesztő módszerhez folyamodnak, amikor még az általuk kierőszakolt sajátos demokráciától is idegenkedő rendszertelenségükben rendszerváltásról prézsmitálnak. Holott csak a haszonélvező tőkéscsoport változott. Nem állíthatjuk, hogy a tőkés társadalom változatlanul maradt, sőt kötelező tudatni, hogy sokkal rosszabbra, magyarokról idegenekre és ügynökeire, kapitalizmusról vadkapitalizmusra változott. A társadalmunkra veszélyes politikai, közéleti, erkölcsi, vadliberális viselkedési kultúraváltásuk pedig kormányzati önkényuralmi ösztönzéssel kezdettől fogva eszeveszetten vágtat a valamennyiünket fenyegető szakadék felé.
Az átélt fordulat kapcsán nekünk nem igazságok osztogatása a szándékunk, de súlyos támadások érik társadalmunkat, s védelmében és tanulságként, ezúttal megismételjük a jelen sorozatunkban kifejtett, sajnos beigazolódott meglátásainkat. Ahogy a szólni merő hazafiak is teszik. E megjegyzésünkkel meg akarjuk előzni, hogy bárki bennünket is az utólag okoskodók közé soroljon. Mi az Orbán-kormány váratlannak hitt, de bekövetkezhető vereségének alapvető okairól többször is figyelmeztetően írtunk, óvva, intően megfogalmazva. Ahogy tesszük jelenleg is, mert történelempolitikailag sohasem késő. Ám hozzáteszünk két megjegyzést, amelyek a vereség okai közé sorolandók.
Első: Kiderítendő okokból a Fidesz-KDNP-kormány a sajátjuktól eltérő magyar nemzeti szellemi tőkével nem kereste a szövetséget, hanem a belső, egy ideig helyesen működő, ám egy évtized multán fokozatosan beszűkülő szellemi hátterére támaszkodott, ahol a nem lebecsülendő lojalitás fontosabbá vált a becsülendő rátermettségnél. Emiatt nem tudott megújulni, amikor a globális hatalmasok által megszervezett kritikus helyzetben szinten kellett volna maradnia, ahogy előtte viszontagságokon át is sikerrel tette.
Második: Annak tudatában elemezzük a hatalmi fordulatot, hogy könnyű kívülről véleményt formálnunk, ámde igencsak nehéz belülről és érintettként. Az itt megfogalmazott „kívülről” állapot nem teljesen külső, a társadalmi közvéleménytől sem esik messze. Nemzeti érdeknek, hazafias feladatnak tekintjük, hogy a fejlemények elemzésével, az ismert, de elfeledtetett okviszonyokkal bővítve, megismételjük a vereség alapvető okainak lényegét. A róluk szóló vitát nem lehet lezártnak tekinteni sem a társadalomban, sem a Fideszen belül. Azokat az okokat meg kell tárgyszerűen megfogalmazni, amelyeknek elfogadandóvá fejlesztett téves értékelése eluralkodóban van, főleg pedig azokat, amelyek említésre alig, vagy nem is kerültek. Létezhetnek belső politikai megfontolások, de történelmi jelentőségű eseményekre vonatkozóan nem fogadhatunk el olyan indoklást, amely akadályozná, hogy nemzetünket teljes őszinteséggel tájékoztassuk róla, mi történt/történik vele és országunkkal.
Mivel ezek az okok más formákban, módosított tartalommal, fennmaradnak, hatnak, kár lenne figyelmen kívül hagyni mind az érdemes veszteseknek, mind az érdemtelen győzteseknek, de elsősorban a választópolgároknak! Merthogy amit átélünk, visszalépés a magyar társadalompolitikai értékrendben, magán a tőkés rendszeren belül is, fenyegetően vészterhes, hogy tilos semlegesen, tétlenkedően kivárni, tűrni. Történeti tanulság, hogy éppen e szemlélet következetes alkalmazásának hiánya is a vesztesek tévedését és hibáját képezte. Ezért előfordul, hogy egy és ugyanazon személyt, szervezetet, pártot, kijelentést, eljárást az egyik eset kapcsán bírálunk, a másik vonatkozásában pedig méltatunk. Úgy, ahogy az életben történik.
A magyar megmaradás érdekében a „nem teljesen helyesnek” minősíthető eljárások őszinte tisztázása messze több, mint pártérdek: a jövőt meghatározó állampolgári jog, nemzeti érdek! Tárgyilagosan, széleskörűen tudatosítani kell a választási vereség belső és külső okait, melyek közül egyeseket a Fidesz-KDNP nem kellő egyértelműséggel, avagy meg sem fogalmazott. Az említésre nem került, vagy történelempolitikai helyett aktuálpolitikai megközelítéssel elemzett okok közül sem tudunk mindent felsorolni, csak a döntőnek minősítetteket érintjük. A hangsúly az őszinteségen van, akkor is, ha kínos, mert olyanok ostorozása, akiknek a vereségét magunk is együttérzően éltük át. Enélkül a ma és a holnap tervezése „nem teljesen helyes”, újabb hibák előidézője lenne.
Következik:
2. A vereség legfőbb oka
