Tűnődve (Gavallér János verse)

Tűnődve 

Foggal, körömmel

a húsomat tépi

emléked,

s rózsaszirmokat

sodor felém a szél,

vércseppjeim

az égben kergetőznek,

ölelnélek,

de tovatűnsz.

Töviseid szúrnak,

érzem, mert élek,

hallgatni vágyom

madarak énekét,

s a rózsaszirmokat újra számolom.

2021.02.01.