ÜGY (Deli Mihály verse)
- dombi52
- 5 órával ezelőtt
- 2 perc olvasás
Tegnap majdnem belebonyolódtam egy vérre menő vitába
Sokáig hallgattam pro és kontra az érveket
Magamban a magamét is rakosgattam, ide/oda
Próbáltam semlegességet mutatni, azaz hallgattam
Már éppen azon voltam
hogy kardot rántva beállok a harcba
amikor mindketten, meg még többen is, kérdően rám néztek
sőt, mélyen belém szegezték tekintetüket:
’Mit áll itt ez a rohadt, fölényes kívülálló?!’
Éreztem a csalicsapda fanyar illatát
Mert nem csak ide vagy oda akartak kényszeríteni
de még a semlegességemet, mi több, a „negyedikségemet” is
meg akarták lékelni
Mindig ez van
A Csorda gyűlöli a szélen állókat
Azok gyanúsak: ki-kitekintgetnek a karámból, elvágyódnak
potenciális árulók
Mit tegyek? – villant át az agyamon
Elfutni semmiképpen
Beszállni úgyszintén
Valami ’nesze-semmi-okosat’ böffenteni sem
„Na, csak csináljátok, még sehol sem vagytok” – mondtam
Józanul átgondolva a vitájukat:
kicsit (sántikálva/rugdosódva) igaza volt mindenkinek
(Az élet szentsége versus az önvédelem reflexe –
köröttük naturális-filozófikus simogatás)
De ez kevés
Győztes és vesztes kell / vagy fullasztó kompromisszum
vagy gennyes elnapolás
Lassan elfáradtak
A vége az lett
hogy az egymásnak feszülők megerősödtek a maguk igazában
A köröttük állók, engedékeny bizonytalanságukban
hajlottak erre/arra
A pró és kontra érvek kis ólomkatonái
elkötelezettségükben rendeződtek
Tűzszünet
A parázs maradt
A gyilkos, akinek kapcsán a halálbüntetésről szó volt
a cellájában egykedvűen elnyújtózkodott priccsén
Még bele se gondolt: mi van, ha felkötik / és mi van, ha nem
(Azért érdekelne a véleménye, bár nyilvánvalóan elfogult)
A pszichológusok szerint épelméjű / más a baj
Ezt a ’mást’ rágcsálták az ügyvédek és a bíróság
Noha mindenki tudta, hogy halálbüntetés nincs
Nem baj, a dolog belénk fészkelődő bonyolultsága miatt
az igen és a nem filozófiai-jogi (erkölcsi-vallási?)
feszültsége gimnasztikázott agyunkban
a lelki/liberális lábjegyzetekkel együtt / s egyéb beszámolók
A főszereplők (gyilkos és áldozat) nem ismerték egymást
Két önálló történet ütközött
Két színtelen-szürke história, leágazásokkal
Maguk végzete, ránk vetülve
Mert közös kohóba vettettünk
Mit mondhatnánk?!
Csak igen-t és nem-et, mesékkel körítve
Bősz indulatok illedelmével
Mi szükség lett volna rám e vitában?!
Vagyis a versnek itt vége…
Benne voltam?
Vagy ez az egész, énbennem?
