Újévi üzenet magyaroknak 2026. január 1-jén, a 499. napon ‒ A szer éve

A Magyarok Világszövetsége elnökének újévi üzenetével kívánunk boldog Új Évet minden magyar nemzettársunknak!

A szer éve 

Bort, búzát, békességet.

Súlyos teherrel szívünkön búcsúztatjuk az óesztendőt. Tavaly hüledezve láthattunk-hallhattuk, hogy miként ült tort Petőfi Sándor emlékén március 15-én, Budapesten, a Múzeum lépcsőnél, Orbán Viktor, magát előtérbe tolva, és pöffeszkedve ellehetetlenítve a költőóriás  emléktáblájának megkoszorúzását azon a nemzeti ünnepen, amely nélküle létre sem jött volna.

Döbbenten bizonyosodhattunk meg arról, hogy egy utolsó, kétségbeesett sikoly – Senki nem fogja Önökről lemosni a magyarellenes népirtás vádját! – sem indíthatta arra Magyarország kormányát, hogy kilépjen az emberi élet fölötti világuralomra törő Egészségügyi Világszervezetből (World  Health Organization – WHO), követve az általa imádott Donald J. Trump amerikai elnök lépését, és fel ne áldozza az ország szuverenitását a WHO oltárán, ne veszélyeztesse a magyar nemzetet puszta biológiai létében is azzal, hogy a COVID-fasizmussal színre lépett, WHO-sugallta vakcinázgatásnak önfeladó módon kiteszi majd az ország lakosságát.

Hitetlenkedve bár de megélnünk kellett azt is, hogy az, akit két évtizeddel korábban Erdélyben Csaba királyfiként dicsőítettek, hogyan köt választási szövetséget a magyarság legádázabb román ellenségével. Így hát bekövetkezett az is, amire soha senki nem számított: Erdély egész magyarajkú népe szembefordult Orbán Viktorral, és szavazatával megakadályozta az ő magyargyűlölő támogatottjának hatalomra kerülését.

Ezek után végképp reménysorvasztó volt megtapasztalni azt, hogy Magyarországnak nem nemzeti kormánya, hanem cionista kormánya van! Amikor ezt kijelentjük, akkor egyrészt arra utalunk, hogy a magyar nemzeti érdekek körében és a magyar nemzetrészeket az elcsatolt területeken folyamatosan érő fizikai, szellemi, lelki támadások ügyében – lásd legfrissebben a benesi dekrétumok emlegetésének büntethetővé tételét Felvidéken – Magyarország magát nemzeti-ként hirdető kormánya sohasem vétózott. Másrészt, Izrael védelmében számtalan alkalommal élt ezzel az EU-tagállamokat megillető kiváltságos joggal, a legtöbb esetben egyetlenként a 27 tagállam közül. A családok felkarolását, és értelemszerűen a gyermekek védelmét zászlaján fennen hirdető magyar kormányt még annyira sem érintette meg a Gázában Izrael által meggyilkolt húszezer palesztin gyermek tragédiája, hogy bár egyszer is sajnálkozott volna sorsuk fölött, siratta volna ártatlanul kioltott életüket. Pedig még a világ politikai központjában, az Izraelt feltétel nélkül támogató Amerikai Egyesült Államok fővárosában megjelenő Washington Post is gyászolt, lehozva a vértanú palesztin gyermekek végeláthatatlan névsorát életkorukkal, személyi azonosító számukkal hitelesítetten.

Ennyit a nagypolitikáról. Azonban a köz állapotai sem adnak okot derűre. Mára a magyarországi közbeszéd soha korábban nem tapasztalt mélységbe zuhant. Nem csupán az eleddig nyomdafestéket nem tűrőnek nyilvánított kifejezések burjánzását kell szóvá tennünk, hanem azt az alpári színvonalat is, amelyet a széles körben ismertté vált miniszterelnöki kampánymondat a leginkább példáz: A flaster csávóknak kell a pénz! Flaster, csávók – milyen nyelven beszél ez az ember? Vagy mit kezdjünk a legfrissebb miniszteri kiszólással: A Strabag átb..szott minket...?

De ez is csak a jéghegy csúcsa! Senkit nem látszik zavarni az, hogy az országos médiumokban megszólaló hivatásos bemondók is énekelve, a mondat végén emelkedően, mintha idegenként szólalnának meg magyarul, így rondítván szépséges anyanyelvünket. A kettőzés – „kettő ember”, „kettő ház”, „kettőezerhuszonhat” stb. – a szerkesztőségekben senki fülét nem látszik már zavarni.

Ha mindez belefér, akkor azon sem lehet csodálkozni, hogy a közszolgálatiság fogalma gyakorlatilag kiürült az állami fenntartású sajtóban. Magyarország mai közszolgálati rendeltetésű szócsövei lakájmódjára szajkózzák a kormányzati propagandát, és ócsárolják minden áldott napon – reggel, délben, este – az ellenzéket anélkül, hogy valaha is szót adnának képviselőiknek az ellenvéleményük kifejtésére. Az ország közpénzből leggazdagabbá tett szereplőjének szóhasználatával élve bátorak lehetünk kijelenteni, hogy Magyarországon a közszolgálatiság fogalma megszűnt létezni. Az országos politikusok nyomdokában haladva az új középosztály élmezőnye lezüllesztette a magyar beszédet. Ők azok, akikről az ősfideszes, fekete dobozos Pesty László mondta ki először, hogy orkok, akik egyetlen helyes magyar mondatot kimondani is képtelenek. Ők azok, akiket az elmúlt másfél évtized alatt Magyarország korábbi középosztályának helyébe emeltek. A korábbi középosztály tagjait pedig élve tömegsírba temették, a devizahitelezés népirtó hadműveletének árkába.

A magyar közállapotokról vázolt tájkép nem lenne teljes, ha nem szólna arról is, hogy a közpénzt magánpénzzé való változtatás –  köznyelven lopás – a törvényalkotás és a kormányzás kiemelt tárgyává vált. Miként másként lehet értelmezni a takarékszövetkezetek törvényi úton való beszántását, majd törvényes eszközökkel magánkézbe játszását? Vagy minek lehetne nevezni a magyarországi magántőkealapokat, amelyeket törvény erejével rejtettek el a nyilvánosság elől, amelyek működése  a Balkánt megszégyenítő Duna-Tisza táji „leleményességgel” nyeli a közpénzforintok száz- és ezermilliárdjait, ráadásul Magyarországon megvalósítva az offshore-cégek „adó-optimalizálását” és tulajdonosaiknak a pénzmosás elleni hatósági harc alóli mentesítését? Vagy hová sorolhatók a Magyar Nemzeti Bank által létrehozott, sokszáz milliárd forint közpénzzel kistafírozott alapítványok, amelyekben az oda áttöltött pénz közpénz jellegét ugyan sikerült egy alkotmánybírósági határozattal a törvényhozó szándékától megóvni, de amelyek vagyonának – sajtóhírek szerint – bottal üthetik a nyomát? Miként annak az elkövetőnek is, aki a miniszterelnök vejének traktorával lopta a fát a Natura 2000-es védettségű erdőből... Mi végre lopta? – kérdezhetné a hitetlenkedő nagyérdemű. Alighanem, az otthonukban a fagyhaláltól megóvandóknak ítélt magányos öregek szociális tűzifájára, hiszen annak biztosan fizető, államilag garantált  piaca van – lehetne rá a jól értesültek válasza.

A magyarországi közállapotok lesújtó voltáról szinte vég nélkül lehetne értekezni, de nem egy újévköszöntő írásban. Ám még ebben az írásban sem lehet abbahagyni anélkül, hogy a kenyeret és a tejet a városokból vásárló falvakról, és az élelmiszerárak két év alatti megduplázódásával az éhezés küszöbére taszított magyar embermilliókról, a megélhetésüket a palackvisszaváltásból fenntartó százezrekről, a közegészségügyi várólisták olykor éves hosszúságáról ne szólnánk.  Fájdalom..!

Ezek után bárki rámpiríthatna, visszakérdezve: 

Bort, búzát, békességet?

Mikor máskor bizakodjunk azonban ha nem ma? A jövő év érkezésének napján a Teremtőben hívő embernek hinnie kell. Hinnünk kell abban, hogy Hazánkban is eljön az igazság napja! Hogy Hazánkban is eljön a tisztesség ideje! Hogy Hazánkban is eljön a méltányosság kora, amikor végre mindenkit érdeme szerint méltányolnak!

Segítheti és segítendi is lelkületünk alakulását annak bizonyossága, hogy  mindennek rendelt ideje van. A magyarság sorsa jobbra fordulásának is rendelt ideje van. Azt már tudjuk, hogy ezredéves tévelygés után az Úr felfedte előttünk eltitkolt dicső múltunkat. Ma már bizonyosak lehetünk abban, hogy a mi édes anyanyelvünk volt a világ első civilizációját megteremtő szkíta nép nyelve is. Ez egyben azt is jelenti, hogy a világon ma számottevő lélekszámú népek által beszélt nyelvek legrégebbike a magyar nyelv: régebbi az ógörögnél, a hébernél, a latinnál, valamennyi új latin, germán és szláv nyelvnél. Eljött tehát az ideje annak, hogy a világ nyelveit és a világ történelmét ennek az igazságnak a fényében vizsgáljuk. De ahhoz, hogy ezt megtehessük előbb a magunk dolgait kell rendbe tennünk. 

Elsőként vissza kell helyeznünk jogaiba a mi teremtő erejű nyelvünket. Most, amikor egyre másra születnek olyan művek, amelyek a magyar nyelv építőelemeinek, a gyököknek a jelenlétét és hatását mutatják ki a világ más, a magyartól idegen nyelvekben, most eszmélni kell. Most, amikor olyan írások látnak napvilágot, amelyek a magyar nyelv teremtő erejét igazolják, most komolyan kell vennünk a száz nyelvet ismerő angol diplomata, Sir John Bowring intelmét: Az, ki megfejti a magyar nyelv titkát, az isteni titkot fejti meg: Kezdetben volt az Ige, és az Ige az Istennél volt, és Isten volt az Ige.

Ezen az úton haladéktalanul véget kell vetni a két és fél évszázada tartó finnugrista tévelygésnek, elismerve a kimutatott nyelvi hasonlóságokat, de végképp elvetve a hozzá társított származás-elméletet. Egy eddig gondosan elhallgatott és letagadott igazságot kell tagoltan kimondanunk: a lappok, a finnek, a hantik, a manysik, a zürjének, az osztjákok és valamennyi, nyelve alapján finnugorként besorolt nép tulajdonképpen szkíta nép! Ennek az igazságnak a birtokában fel kell ajánlanunk a békejobbot, a finnugor nyelvészeknek, hiszen aki FINNUGORT mond, az SZKÍTA népet említ. Ugyanakkor el kell határolódni attól a nemzetvesztő és minden tudományos alapot nélkülöző kitalációtól, mely szerint a magyar nyelv és a magyar nép ezektől a történelem vihara által máig ismeretlen körülmények között a világ alig élhető részére sodort népektől származna. Ezzel szemben a sorsfordító igazság az, hogy a magyar nyelv őrzi a leghívebben a görög-római civilizációnál régebbi, jelentős civilizáció, a szkíta civilizáció nyelvét. Mindazon nyelvek, amelyek a magyar nyelvvel rokonságot mutatnak e nyelv származékai. Azokkal a nyelvészekkel, akik ezt az igazságot be és el tudják fogadni, meg kell próbálni együttműködni. Azoktól pedig, akik ezt továbbra is tagadják, azoktól, mint az igazság ellenzőitől, el kell fordulnunk. 

A Magyarok 2012-ben megtartott VIII., 2016-ban megtartott IX., 2021-ben megtartott  X. és 2024-ben megtartott XI. –  Szkítákkal a Sötétség ellen című – Világkongresszusának határozatát nyíltan fel kell vállalni, és szembesíteni kell vele a magyar politikumot. Eszerint: A történelmi magyar alkotmány keretein kívül nincs és nem is létezhet életképes magyar nemzet. Ezért mindazon politika, amely nem a történelmi alkotmányunk jogfolytonosságának helyreállítását tűzi ki első számú feladatául, eredménytelenségre van ítélve, és csak sietteti magyar nemzetünk pusztulását. Miközben ezt hirdetjük, egy önkorrekciót is el kell végeznünk. Be kell vallanunk, hogy hagytuk magunkat az árral sodorni, és az Alaptörvény elfogadásakor bevezetett fogalmat, a történeti alkotmány fogalmát eddig mi is használtuk – tévesen. Itt az ideje, hogy tévedésünket belátva, ezt a korrekciót megejtsük: ezután csakis történelmi alkotmányunkról, és annak jogfolytonosságáról beszélünk majd. Emellett szól minden  észérv:

• csak a nemzetnek van történelme, ezzel szemben története mindenkinek és mindennek – még a tárgyaknak is – akárhány lehet;

• a történelem, miként maga a nemzet is, egy végtelen folyamat, amelynek részesei mindazon személyek és nemzedékeik, akik valaha magyarként éltek, valamint a most élők és az eljövendők is, ezzel szemben a történet mindenképpen egy lezárt cselekménysor, amelynek valaha kezdete volt, és már az elbeszélés pillanata előtt véget is ért;

• amikor a magyar történelem a jog folytonosságának parancsoló szükségességéről tesz legfőbb tanúságot, akkor határozottan és félreérthetetlenül egy nyitott, végtelenül folyó esemény- és életfolyam legfőbb, állami szintre emelt és ránk nézve is kötelező értékéről vall.

A Magyarok Világszövetségének 2025. december 6-án, a 474.  napon megtartott Küldöttgyűlése meghirdette a 2026. évi országgyűlési választásra időzített, a magyar emberek eligazodását segítő Nemzeti Minimumot, amely arra inti a szavazati joggal élő magyar embereket, hogy arra a politikai erőre adják voksukat, amely hitelt érdemlően választási és kormányzási programja fő helyére emeli a történelmi jogfolytonosság helyreállításának tovább nem halasztható korparancsát. 

Ezt a folyamatot segítendő ki kell mondanunk:

• Magyarország jogfolytonos államformája a királyság, és méghozzá annak egy teljesen egyedi alakja, az Apostoli Magyar Királyság;

• a Boldogasszonyt törvény erejével Magyarország örökös királynőjévé kell nyilvánítani, amire a Szent István-i felajánlás is kötelez, és aminek az EU körülményei közötti lehetőségét a testvéri Lengyelország példázza, aki EU-tagállamként, törvény erejével Jézus Urunkat Lengyelország örökös királyává nyilvánította;

• a Szent Koronát nemcsak üres, következmények nélkül semmibe vehető szavakkal, hanem a legszigorúbb törvény erejével az Ország első számú személyiségévé kell ismételten avatni, aki nemcsak a Jóisten megjelenítője az Ország életében és ezáltal tévedhetetlen, hanem minden érték megtestesítője, minden jog és tulajdon forrása is egyben;

• örök érvénnyel törvénybe kell foglalni: Habsburg ivadék Magyarország királya soha többé nem lehet, hiszen nemzetünk életében akkora pusztítást, mint amennyit a Habsburgok elkövettek, ezer év ellenségei együtt nem hoztak nemzetünkre; hasonló tiltás sújtsa mindazon esetleges, a magyar trónra ácsingózókat is, akik valaha állami főméltósággal járó tisztséget töltöttek be a jogfolytonosság megszakadásától kezdve, a kommunizmus és a rendszerváltásnak hazudott évtizedeken át, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés alakuló ülésééig;

• meg kell választani és alakítani az Alkotmányozó Nemzetgyűlést, amelynek akár évtizednél is tovább tartó mandátummal feladatává kell tenni a XX. században megszakadt jogfolytonosság helyreállítását; az Alkotmányozó Nemzetgyűlést fele-fele arányban alkossák majd népképviseleti, azaz alsóházi elvű küldöttek, és alanyi jogú, azaz felsőházi elvűek;

• meg kell menteni a devizahitelezés fedőnévvel elművelt magyarellenes népirtás áldozatait, és időről időre, akár minden hétszer hét év után el kell engedni a teljesíthetetlen adósságokat; életre kell hívni a Vagyonosodási Elszámolási Hatóságot, amelyet a mától legkevesebb 1988. január 1-jéig terjedő vizsgálódási és intézkedési joggal kell felvértezni.

• A Magyar Tudományos Akadémiát azzá kell tenni, aminek első számú alapítója, gróf Széchenyi István szánta, a Magyar Nyelv pallérozásának első számú intézményévé, amely kutatásaival és eredményeivel igazolja majd Sir John Bowring vallomását a Magyar Nyelv nagy titkáról.

Ilyen és ezeket tovább fejtő elhatározásokkal kell nemzetünknek ismét kezébe vennie a sorsát, ha már az Úr megadta hozzá a világító lámpást: Fischer Károly Antal cáfolhatatlan bizonyítékát a szkíta és a magyar nyelv azonosságáról. Nincs ember aki, sem műész (AI vagy MI – azaz Mesterséges Intelligencia), amely ezt megcáfolhatná.

Bátorít bennünket az általunk felismert igazságok nyilvánossá tételében a világ élenjáró, budapesti, nemzetközi COVID-konferenciájának 2026. évi zárónyilatkozata, amely 2025-ben köszönetet mondott a Magyarok Világszövetségének azért, hogy már négy évvel korábban, 2021-ben COVID-fasizmusnak nevezte a COVID-járványnak álcázott merényletet, amely azóta lelepleződött, és teljes mértékben fasizmusnak bizonyult. 

Erősítsen bennünket az a biztos tudat, hogy Jézus Urunk tanítása, amely keresztény életünk legfőbb eligazítója, az emberek egyenlő méltóságát és a szeretetet hirdető Újszövetség is SZKÍTA HAGYATÉK. Miképpen szkíta hagyaték a Magyar Nyelv is. Róla, a Magyar Nyelvről ma már elhihető, hogy Ő az a bizonyos gyönyörű madár, akit Pió atya megjövendölt, aki a Magyarországról felröppenve nagy boldogságot áraszt majd az emberiségre. 

Legyen tehát ez az év magyar nemzetünk életében a rend teremtése kezdetének éve, a SZER éve, amely a Magyar Nyelvnek a jogaiba való visszahelyezésével kezdődik! 

Bort, búzát, békességet! 

Budapest-Kolozsvár, 2026. január 1-jén, a 499. napon

Patrubány Miklós István Ádám,

a Magyarok Világszövetségének elnöke