1862 Hú, de „gyönyörűen” mondtad, ami nem más, alakzat! Konfigurációtól a lélek is behorpad...

1861 Idegenszó-divatkórság, mert azt, ami hasonlóság, analógiának mondod. A nyelvünkre nincsen gondod! Párhuzamosság is lehet, s a megfelelés is mehet... Próbálj meg magyarul szólni, ne idegen szót menj csórni!

1860 (Mit megfőztél, hát azt egyed.) Indivíduum az egyed. Mondhatod akár egyénnek. (E tanácsaim: egy-egy ének...)

1859 Egymásfelé tart, egymáshoz, valamihez közeleg. Ha a konvergált használod, a magyarod már beteg!

1858 A pragmatikus magyarul gyakorlatias. Romló nyelvünkre, javítván, magyar szóval hass!

1857 Nem félig német szó ám az alternatíva. És a másik fele nem is latin – lehívva...! Haszálata a magyarban, tiszta hülyeség, hisz a jelentése csupán: más lehetőség! Egy betűvel hosszabb, ámde ugyanannyi szótag! Nem tudom, hogy az idegen neked miért jó csak???

Síelés A sielést – noha hó sincs – mindenki így mondja ma! Pedig engem megpofozott érte még a nagypapa... Nem törik belé a nyelvünk, kétségtelenül igaz, de ez a tény önmagában semmiképpen sem vigasz. Általánossá vált e szó, pedig nincs rá semmi érv. Használata csak betegség, akárha egy nyelvi sérv. Elterjeszkedett a nyelvben, mint valami furcsa seb. Sízést mondani – szerintem – jóval természetesebb. Kedveltsége megdöbbentő, hisz könnyebbre törekszünk, s ezért nem m

1856 Ha azt mondod kémikus, rád férne ám némi kuss! Nem fogja föl a józan ész, neked mért nem jó a vegyész?!?!? Azt akarod, hogy terajtad röhögjön az egész világ? Vegyész helyett a kémikus, józanságból nagyon kihág! Avagy nálad – bár szerintem ez nehezen fölfogható – nem „észbotlás”, hisz zsigerből szándékos az idegen szó?!

1854 Hogy deponál? – Na ne tréfálj! Letesz, lerak, lehelyez. És te idegen szót használsz?! Egyszerűen röhej ez!

1855 Marginális a széljegyzet, vagy, mi jelentéktelen. A lényeg szélére szorult, ott feküdni kénytelen.

1853 Ha publikus – hányszor mondjam? – egyszerűen nyilvános, vagy köztudott. Magyar szókincsed – úgy látom – hiányos!

A „meg” igekötő elkalandozásai Mondd, te megkövetsz valakit? nem elég, hogy követed? A „meg” igekötő – látom – incselkedik teveled! Azt akarja, hogy oda tedd, ahova nem is való, vagy hol a jelentésétől rosszértelmű lesz a szó! A „Kövess meg!” fölszólítás elképesztő hülyeség, hiszen csak ennyi, hogy „Kövess!” messzemenően elég! (A megkövet mást jelent és azt te úgy nem használod. Hol valakit megkövettek az nem a te világod.) Megköszöntöttél valakit, mert születésnapj

1852 Ha akceptál, hát elfogad! mért kell ide idegen?! Elutasítom a szóhasz- nálatodat ridegen!

1851 Na, ne baromkodj, barátom! Német vagy te, avagy cseh? Képes vagy rá, s számla helyett te e szót használod: cech?!?

1850 Ki oktrojál, ráerőltet, a faktor meg tényező. Idegenszókkal hencegőt rögtön látod, ím: ez ő!