1838 A fikció nem valóság csak kitalált valami. Ámde kitaláció-nak, nekem ne merd mondani! A -ció végű szavakat nem kell gyarapítani! (S nem elég az idegen szót félig magyarítani!)

1837 Tudhatnád, az alternatív egyszerűen: más! (Amit a szótárban találsz – bár nem becsapás –, de a szóhasználatban ma dúl a változás.) Az alternatíva pedig, más lehetőség. Vagy ami egyebek között választható még. Ez a két szó nem kell nekünk! Az agyadba ródd: használtuktól átvált a gondolkodásmód!!!

1836 A merkantil nagyon mafla és csak ritkán használt szó, hisz magyarul egyszerűen üzletinek mondható. Ám néha más összefüggés- ben fertőz meg szöveget, ott akár még haszonelvű, haszonleső is lehet.

1835 Sajnálom, hogy elért téged az idegenszó-járvány. Az invenció, barátom, egyszerűen találmány! Idegenül jár az eszed, idegenből merítsz szót, ami úgy illik nyelvünkbe, mintha mézbe szórnál sót!!

1834 Realitás? – Na ne tréfálj! A valóság túl magyar? Iszonyún előkelőtlen? Ízlésedhez túl fanyar? Nyelvezeted színvonalához nem ér föl ez a szó? Oda csakis valamilyen szép, idegen szó való?! Ha szorgalmasan használod az idegen szavakat, önmegbecstelenítésre kárhoztatod magadat!

1833 „Idegsejtek csomópontja” (aszongyák), a szinapszis. De te mást értesz rajta. Mondd meg nekem, hogy mit is?

1832 Soká tiltakoztam, de hát be kell látnom mára: az emberi hülyeségnek tényleg nincs határa! Képes vagy a bacon szóra és azt mondod béken?! (Nem tudtam – mikor hallottam –, hogy ki és mit bé-ken??) Angolból veszel át olyat, ami enyhén ronda, mert lusta vagy kimondani, hogy húsos szalonna! Úgy jó tehát, hogy az ember sok hosszú szót elvet, s idegenből vesz rövidet? Imádom ez elvet!!!

Ez is szélmalom-harc (mint a zárt e hang írásban történő, „időnkénti megjelenítése” ‒ és sajnos az idegen szavak használatának szorgalmas megugatása is), de talán nem olyan reménytelen, hiszen bizonyos mértékig kényelemre, lustaságra uszítás, ami abból állna, hogy elhagyunk kettőből egy betűt... (...és fütyülünk rá, hogy zagyva helyesírásunk őrei megpukkadnak tőle vagy sem...) Bátorító fölszólítás rendteremtésre! Helyesírásunk rendetlen,

1831 Gerjeszt, éleszt, serkent, kivált, vagy csupán előidéz... És te mégis fogod magad, s az indukál szóval élsz...?!

1830 Ambícióról már írtam, sejthetően többször is, hiszen találsz rá magyar szót – nézz utána – nyolcat is! Nagyratörés, vagy törekvés, becsvágy, avagy buzgalom... Mégis idegen szót használsz? Mai magyar borzalom!

1829 Interferál? – Ne bohóckodj! Miért jobb az idegenül, hogyha az egymásra hat-tal megmaradsz nyelvünkön belül?

1828 (Énekelhető az ismert dallamra) Eszembe jut a dal: Szomorú vasárnap, hogyha a szövegben ilyen szavak állnak: meritokrácia – oda ne rohanjak! Aki ezt megérti, puszit adok annak... Kíváncsi lennék, e szót hányan ismerik. S használni azok közül hányan szeretik? Mert hiszen tudják, hogy nincs, aki megérti. Használni, akkor mondd, teneked megéri? Érdemuralomnak mondja a szótáram. Ezért – hogy megnéztem – majdhogynem megbántam, merthogy e szó is magyarázatra szorul. Hogy

1827 Párbeszéd, vagy eszmecsere, mit dialógusnak mondasz. Könnyebb a lelkednek hogyha bármit idegenül mondhatsz?

1826 Van, aki fáradhatatlan, s neki csak hosszú jó: rög-tön-zés helyett azt mondja: im-pro-vi-zá-ci-ó! Vagy, bár zavarja a hosszú, de máshol a figyelem: nem használ magyar szót, mert az nem eléggé idegen...?!

1825 Ne hülyülj! – Komolyan mondom! Nekem nincs – s nem is volt random! Rém rosszul hat a gyomorra, hisz magyarul: találomra!