Vajda Miklós: Hogyan befolyásolja Soros György az ENSZ-t? (2)

Elvileg a különleges eljárásokat az ENSZ finanszírozza az Emberi Jogi Főbiztosság Hivatalán keresztül. Minden állam egyenlő arányban járul hozzá a GDP-jétől függően, az összeg pedig 68 millió dollár volt 2015 és 2019 között. Vajon elhiszi bárki is, hogy a világon az emberi jogokat a legmagasabb szinten védelmező szervezet éves átlagos költségvetése mindössze 13,6 millió dollár? A szakértőknek azonban komoly pénzügyi terhei vannak. A Főtanács fizeti a két tervezett országlátogatást minden évben, valamint az ENSZ New York-i és genfi központjába való utat, hogy bemutathassák az éves jelentéseket, de a megbízottaknak minden egyéb költséget maguknak kell állniuk. Saját munkaeszközeiket biztosítaniuk kell, és a napidíjaik nem elegendőek a felmerülő költségek (telefon, számítógépek, irodák, utazás stb.). A költségvetés túl alacsony a feladat méretéhez képest: ez megmagyarázza, hogy az előadók miért keresnek forrásokat máshol, hogy megfeleljenek az elvárásoknak.

Honnan származnak ezek az úgynevezett „költségvetésen kívüli” források? Egyes államok dönthetnek úgy, hogy többet finanszíroznak a rendszer egészéből, vagy „elkülönített önkéntes hozzájárulásokat” nyújthatnak, de a finanszírozás nagy része egyetemektől és magánalapítványoktól származik, és teljesen kizárják az ENSZ-t. Mivel semmi sem kötelezi a szakértőket, hogy az erkölcsi kötelezettségen kívül minden költségvetésen kívüli finanszírozásukat bejelentsék, a rendszer tökéletesen átláthatatlan. Vannak, akik semmit nem jelentenek be, mások következetlenül nyilatkoznak, nem említik az összegeket, és nem mondanak semmit a finanszírozókkal kötött megállapodásokról.

Ez a bizonyos szakértőknek nyújtott támogatás nyilvánvaló függőségi problémát vet fel. A Grégor Puppinck által boncolgatott öt év alatt több mint 10 millió dollárt fizettek közvetlenül korlátozott számú megbízottnak (37-nek a 121-ből). Az összegek szakértőnként eltérőek: az egyik azt állítja, hogy több mint 2 milliót kapott, egy másik több mint 1 millió, hatan több mint 500 000 dollárt, és tizenegy másik, több mint 100 000 dollár támogatásban részesült. Ennek a 10 milliós összegnek több mint a felét magánalapítványok adományozták, köztük a Ford Alapítvány (2,2 millió dollár) és a Nyílt Társadalom Alapítványok (1,5 millió dollár). A többi különböző államokból (3,9 millió), mintegy ötven egyetemről (1,1 millió) és egyéb hivatalos nemzetközi szervezetektől származik.

"A szakértői munka önkéntes jellege jelentősen csökkenti a potenciális jelöltek profilját" – magyarázza Puppinck a jelentésében. A különleges megbízottá válás készségeket, időt és pénzügyi befektetést igényel. Tíz éve tehát a 222 szakértő közül 135 akadémikus (a többi nagy része jogász, vagy civil szervezet alkalmazottja). Az akadémikusok számára könnyű igénybe venni az őket foglalkoztató egyetem természetbeni támogatását (adminisztratív támogatás, irodák vagy személyzet biztosítása). Ez a külső finanszírozás első pillantásra természetesnek és pozitívnak tűnhet, bár a kampuszok politikai semlegessége tekintetében, különösen az észak-amerikaiak esetében, senki sem ringatja magát illúziókba, de látni fogjuk, hogy komoly kérdéseket vet fel, és nagymértékben befolyásolja az emberi jogok doktrínáját.

Miért tűri az ENSZ ezeket a szabálysértéseket?

A probléma az, hogy ez a helyzet nem speciális eljárásokra vonatkozik, hanem tágabb értelemben az Emberi Jogi Főbiztosság Hivatalát érinti, amelynek 2019-es költségvetésének 63 százaléka önkéntes hozzájárulásból származik, és nagyon gyakran külön programra irányul. Az OHCHR így 2017 májusában ötéves partnerséget kötött a Microsofttal, amely 5 millió dollár kifizetését és olyan csúcstechnológiák kifejlesztését foglalja magában, amelyek lehetővé teszik, hogy „reagálni tudjanak az emberi jogokkal kapcsolatos súlyos helyzetekre”. NGO-k kérésére a Főbizottság megtagadta ezen megállapodás tartalmának a közzétételét... Hogyan követelhetnék meg másoktól azt, amit valaki magukra nézve nem tartanak kötelezőnek, például az átláthatóságot?

Barátok közötti kis megállapodások

Van különbség „különleges megbízott” és „különleges megbízott” között. Van, aki küszködik nyomtató, telefon és íróasztal beszerzésével, és van, aki nagy költségvetésű fizetett konferenciákat szervez egy paradicsomi szigeten. Van, aki elégedett a rendes költségvetéssel, és van, aki adományokat gyűjt. Miben különböznek? Tulajdonképpen attól függ, hogy mi a megbízatásuk témája, hogy az mennyire lehet érdekes politikailag az adományozóknak, akik szinte kivétel nélkül a nyugati liberális tömbből kerülnek ki. Például a lepra által érintett személyekkel foglalkozó különleges megbízott senkit sem érdekel, 2015 és 2019 között egyetlen fillért sem kapott a költségvetésből. A leprások bizonyára ezt nagyon értékelik...

Ezután a szakértő életszínvonala csak attól függ, hogy milyen ideológiai közelsége van az adományozókhoz, és mennyire áll közeli kapcsolatban a civil szervezetekkel. A legjobban finanszírozott megbízottaknak leggyakrabban közös múltjuk vagy akár jelenük is van a pártfogóikkal.

Ilyenek például:

Fionnuala Ní Aoláin, a Nyílt Társadalom Alapítványok Női Program igazgatótanácsának elnöke volt, Dainius Puras, a Nyílt Társadalom Alapítvány Litvánia igazgatótanácsi tagjaként tevékenykedett, vagy Juan Méndez, aki korábban a Human Rights Watch főtanácsosaként, az International Center for Transnational Justice (ICTJ) elnökeként, a Ford Alapítvány New York-i rezidens kutatójaként (2009), majd a Nyílt Társadalom Alapítvány igazságossági kezdeményezésének igazgatótanácsában dolgozott. 

Az egyik szakértő elmondta, hogy több mint 3 millió dollárt gyűjtött össze az alapítványi világhoz tartozó ismeretségeinek köszönhetően.

Egy másik megbízott azt mondta Puppincknak: „A megbízatásom előtti tizenhat évben személyes kutatásaimhoz 14 millió fontot gyűjtöttem össze. Így adománygyűjtési képességekkel és nagyon mély kapcsolatokkal érkeztem a pozícióba, számos finanszírozóval, beleértve a Nyílt Társadalom Alapítványt, a Ford Alapítványt és a Carnegie Alapítványokat."