Vukics Ferenc: Ursula Von der Leyent hivatali visszaéléssel vádolják

Erről is csak a brit sajtóban lehet olvasni, az európaiban nem. Ursula Von der Leyen bajban van. Ebben a járványban az idősek és a betegek veszélyeztetettek, és minden „intézkedésnek” elsősorban őket kellene megcélozniuk. Az egészséges gyermekek, fiatalok, a betegségen átesettek, a kétszer oltottak zaklatása teljesen értelmetlen. Valójában minden ilyen intézkedés a járványipar lobbitevékenységének az eredménye. A lakosság teljes beoltottságát megcélzó elképzelésnek semmi köze sem a járványhoz, sem az egészséghez, csak a vakcinagyártók értékesítési terveinek teljesítését segítik elő.

Ebben az előkészítő munkában fontos szerepet játszott Ursula Von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, akiről már tudjuk, hogy nem nagyon szeretné, hogy a vakcinagyártókkal kötött szerződések, a gyártókkal folytatott SMS üzenetek tartalmát a nagyközönség megismerje.

Az Európai Bizottság elnöke nem nagyon szereti, ha az újságírók feszegetik azt a kérdést, hogy milyen jogkör alapján kezdte meg a tárgyalásokat az egyes oltóanyag gyártókkal, és sajnos olyan szoros időbeosztása van az „életmentő szerződések” megkötése során, hogy magánrepülőgéppel kell egy 50 kilométeres távolságot megtennie.

Most az EU felügyeleti hatósága „hivatali visszaéléssel” vádolja Ursula von der Leyent, és arra kötelezi, hogy adja át titkos SMS üzeneteinek listáját, amelyeket a Pfizer vezérigazgatójának küldött az 1,8 milliárd Covid-oltás megvásárlására tett erőfeszítések során.

Az EU ombudsmanja, Emily O'Reilly hivatalos nyilatkozatot adott ki, amelyben felszólította von der Leyen irodáját, hogy keresse meg és adja át a szövegeket a hatóságnak egy újságíró által benyújtott információszabadság-kérelemre hivatkozva.

Tavaly áprilisban a New York Times felfedte, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Albert Bourla, a Pfizer vezérigazgatója több SMS-t és telefonhívást váltott az uniós országok vakcinabeszerzéseiről. Az Európai Bizottság vezetője „személyes diplomáciát” alkalmazott, amikor az 1,8 milliárd Pfizer-oltóanyagról szóló megállapodást megkötötte a vezérigazgatónak küldött SMS-ben – derült ki a lapból.

Alexander Fanta, a netzpolitik.org híroldal újságírója ezután hozzáférést kért a Bizottságtól a szöveges üzenetekhez és más dokumentumokhoz, de a végrehajtó hatalom nem adta meg az ehhez szükséges jogosultságokat. A bizottság visszautasította az információszabadság iránti kérelmet, nem volt hajlandó megmondani, hogy léteztek-e a szövegek – noha von der Leyen maga hivatkozott rájuk egy médiainterjúban.

Az ombudsman vizsgálata szerint a Bizottság nem szólította fel egyértelműen von der Leyen kabinetjét, hogy keresse meg a szöveges üzeneteket. Ehelyett a Bizottság azt nyilatkozta, hogy az egyetlen információjuk egy e-mail, egy levél és egy sajtóközlemény volt. „Ez elmarad a Bizottság átláthatóságával és adminisztratív normáival kapcsolatos ésszerű elvárásoktól” – mondta O'Reilly.

„Amikor az uniós dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés jogáról van szó, akkor a dokumentum tartalma számít, nem pedig az eszköz vagy a forma. Ha a szöveges üzenetek uniós politikákra és döntésekre vonatkoznak, azokat uniós dokumentumokként kell kezelni.”

Az ombudsman szerint a bizottságnak fel kellett volna kérnie von der Leyen hivatalát, hogy keresse meg újra a szövegeket, és ha megtalálja, akkor „a Bizottságnak fel kell mérnie, hogy az uniós szabályokkal összhangban biztosítható-e a nyilvánosság számára a hozzáférés”.

„Az uniós adminisztrációnak frissítenie kell dokumentumrögzítési gyakorlatát, hogy tükrözze a valóságot."

A Bizottság azzal érvelt, hogy „a szöveges üzenet vagy más típusú azonnali üzenetküldés természeténél fogva rövid életű dokumentum, amely elvileg nem tartalmaz fontos információkat a Bizottság politikáival, tevékenységeivel és határozataival kapcsolatos kérdésekről”, és hogy „a Bizottság rögzítette szabályzat megtartása elvileg kizárná az azonnali üzenetküldés lehetőségét”.

Azt is közölték az ombudsmannal, hogy „a dokumentumkezelő rendszerében a mai napig nem rögzített szöveges üzeneteket”.

De O'Reilly elutasította ezt az érvelést, mondván, hogy a szövegek beletartoznak a Bizottság dokumentum-definíciójába.

Von der Leyen bizottsága élen járt a 27 EU-tagország Covid-oltóanyagainak elővásárlásában.

A bizottság által megvásárolt vagy választható adagok több mint fele a BioNTech-Pfizertől származik, így messze a legnagyobb szállítója a blokk oltási erőfeszítéseinek.

A bizottság az üzleti titokra hivatkozva nem hajlandó nyilvánosságra hozni a Covid-oltóanyag-szállítókkal kötött szerződéseinek kulcsfontosságú aspektusait, különösen az árakkal kapcsolatos részleteket.

Továbbra is nagy nyitott a kérdés az oltóanyagokkal mellékhatásaival kapcsolatos felelősségről.

Jelenleg csak három kínai gyógyszergyártó (a SinoVac, a Sinopharm és a Clover Biopharmaceuticals) tett ígéretet arra, hogy vállalja a jogi kockázatokat termékeivel kapcsolatban.

Már 2020 szeptemberében kiderült, hogy az Európai Unió tagállamainak is felelősséget kell vállalniuk a koronavírus elleni oltóanyagok gyártóival együtt abban az esetben, ha a jövőben perek indulnak az esetleges mellékhatások miatt.

Ez szerepelt abban a titkos záradékban, amelyről akkor a Financial Times számolt be először, és amelynek létezését az Európai Bizottság szóvivője is megerősítette.

„A kormányok létrehozhatnának egy alapot, amely akkor lépne életbe, ha egy oltóanyag bizonyos reakciót vált ki. A polgárok így bízhatnának abban, hogy gyorsan hozzáférnének ezekhez az alapokhoz” – mondta akkor az Európai Gyógyszeripari Szövetség szakértője, Andy Powrie-Smith.

„Szükségtelen hangsúlyozni, hogy az átláthatóság alapvető fontosságú az oltásoknál a bizalom megszerzésénél. Az embereknek bízniuk kell az egészségügyi vészhelyzet kezelését és a páciensek biztonságát illetően is. Ezek érzékeny ügyek, amiket nem szabad zárt ajtók mögött tárgyaló hivatalnokokra bízni” – mondta az Európai Közegészségügyi Szövetség szakértője, Yannis Natsis.

Az Európai Bizottság elnöke csak tudja, hogy kit is terhel a felelősség! 2021. februárjában kiderült:

az EMA által sürgősséggel engedélyezett vakcinákért az EU, a Magyarországra behozott kínai és orosz oltóanyagért pedig a kormány viseli a felelősséget – mondta akkor Ursula von der Leyen.

A német politikus akkor megerősítette, hogy Brüsszelben egyetlen döntés sem született a huszonhét uniós vezető tudta nélkül, a tagállamok a vakcinagyártókkal folytatott tárgyalások minden részletéről tudnak, hiszen havi 5-7 ülés zajlik a tagállami képviselők bevonásával.

A Népszavának adott riportban a német politikus arra is felhívta a figyelmet, hogy az EU-ban és az Egyesült Királyságban is a kormánynak kell felelősséget vállalnia, nem a gyártónak. Azt is hangsúlyozta, hogy az akkor világelső átoltottsági adatokkal rendelkező Izrael által kötött megállapodások előírták, hogy a betegek adatait továbbítani kell a gyógyszercégeknek. „Ilyet mi nem teszünk Európában” – húzta alá a bizottsági elnök.

Az Európai Unió a vakcinabeszerzést központilag bonyolítja le (nagy kérdés, hogy van-e ilyen joga?), ezért az Európai Bizottság által kötött szerződések rendelkeznek a felelősségvállalás kérdéséről is. A Bizottság közleményében leszögezte, hogy a megállapodások teljes mértékben megfelelnek az uniós jognak, azaz a koronavírus-vakcinákra is ugyanazon felelősségvállalási szabályok vonatkoznak, mint más termékekre.

A Bizottság hivatalos oldalán – magyar nyelven is olvashatóan – egyértelműen fogalmaz:

„A termékfelelősségre vonatkozó uniós szabályokkal összhangban a felelősség továbbra is az adott vállalatot terheli.

A Bizottság az oltóanyag-stratégia végrehajtása során mindvégig egyértelművé tette, hogy nem hajlandó kompromisszumokat kötni a gyógyszerek forgalomba hozatalára vonatkozó hatályos szabályok alkalmazásával kapcsolatban. Ez az elv változatlanul érvényes minden olyan kártalanítási záradékra, amelyről a Bizottság tárgyal."

Persze nem ilyen egyszerű. Ott is mindent megtesznek, hogy a jogi helyzet bonyolításával elrettentsék a kártérítési ügyeket felvállaló ügyvédi irodákat.

A vakcinabeszerzésre kötött szerződések emellett tartalmaznak egy olyan kitételt, hogy az Európai Unió – meghatározott feltételek mellett – részlegesen átvállalhatja az anyagi felelősséget a gyártótól.

Ilyen módon végső soron az adott gyártó cég (jelenleg tehát a Pfizer és a Moderna) és az Európai Unió tagállamai közösen fizetik ki az esetleges kártérítést a potenciális kockázatok ellensúlyozása érdekében", de kártérítési igény esetén a károsultnak egyetlen jogi személyhez kell csak fordulnia, mégpedig a vakcina gyártójához.

A helyzetet nehezíti, hogy egyes államok, sőt az Európai Bizottság által kötött vakcinaszerződések továbbra is titkosak, ami azt sugallja, hogy a vakcinagyártók a felelősségüket kizárják. A német rendszerkritikus baloldal nagy öregje, Oskar Lafontaine nem véletlenül nevezi az ilyen szerződéseket aláíró politikusokat igazi covidiótáknak. Ha egy esetleges károsodás esetén a polgár mégis sikeresen perli az államot, az állam a „levegőben lógó pontok miatt” már nem tudja továbbhárítani a kárfelelősséget a gyártóra.

Forrás:

Vukics Ferenc: Ursula Von der Leyent hivatali visszaéléssel vádolják

Blogos rovatok

KIEMELT CIKKEK