Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (111) ‒ Az EU „demokrácia pajzsa”
- dombi52
- 2 órával ezelőtt
- 5 perc olvasás
Az EU „demokrácia pajzsa” ‒ Brüsszel és a művileg előállított konszenzus művészete
McGrath, aki a Demokrácia Pajzs kezdeményezésért felelős, ünnepélyesen figyelmeztetett, hogy a külföldi beavatkozás, az információk manipulálása és a dezinformáció veszélyezteti Európa demokratikus jövőjét. Ez összesen 5087 uniós polgárt jelent a 400 millió választásra jogosult uniós polgárból. Ez 0,00127%. Másképp kifejezve: ez 1 az 78 700 uniós polgárból. „Gazdag visszajelzések”? Csak akkor, ha a homokszemeket sivatagnak tekintjük. A megrendezett nyilvános visszajelzések és konzultációk a polgárokat a demokráciáról szóló színdarab statisztáivá teszik, miközben elhallgatják azokat a kérdéseket, amelyek megkérdőjelezhetik a Bizottság tekintélyét.
Október 9-én az Európai Parlament vitát rendezett a szerény címmel: „Erős európai demokráciapajzsra van szükség a demokrácia erősítéséhez, az EU védelméhez a külföldi beavatkozások és hibrid fenyegetések ellen, valamint az EU választási folyamatainak védelméhez”.
Bemutatkozik Michael McGrath, az EU demokrácia, igazságosság, jogállamiság és fogyasztóvédelemért felelős biztosa. McGrath, aki a Demokrácia Pajzs (DP) kezdeményezésért felelős, ünnepélyesen figyelmeztetett, hogy a külföldi beavatkozás, az információk manipulálása és a dezinformáció veszélyezteti Európa demokratikus jövőjét. De nem kell aggódni,
a Demokrácia Pajzs már majdnem készen áll, köszönhetően annak, amit ő „gazdag hozzájárulásnak” nevezett a Parlament, a tagállamok, az érdekelt felek és – várják ki – „Európa polgárai” részéről.
Tényleg? Az európai polgárok? Ha McGrath a nyilvános „bizonyítékok felhívására” és a 2025. március 31. és május 26. között tartott „konzultációra” utal, akkor
ez egy konzultációs színház, amelyben a polgárok statisztákként szerepelnek.
A válaszok összesen? Nos, kétféle eredmény van, az egyik a „bizonyítékok felhívásából”, amely 1574 választ tartalmaz (beleértve 1410 uniós polgár visszajelzésének részleteit), a másik pedig a „konzultációból”, amely 3958 választ tartalmaz (ebből 3677 uniós polgártól származik), és amelynek tartalmát nem hozták nyilvánosságra.
Ez összesen 5087 uniós polgárt jelent a 400 millió választásra jogosult uniós polgárból. Ez 0,00127%. Másképp kifejezve: ez 1 az 78 700 uniós polgárból. „Gazdag visszajelzések”? Csak akkor, ha a homokszemeket sivatagnak tekintjük.
Van valami furcsa ebben a folyamatban. Az EU gyakorlatában ugyan elképzelhető, hogy egyidejűleg legyen bizonyítékok gyűjtése és egy részletesebb, kérdőív formájú nyilvános konzultáció, de általában ezek egymást követik, nem pedig egyszerre zajlanak.
Azonban az igen szokatlan (vagy legalábbis figyelemre méltó), hogy az egyik (a „nyilvános konzultáció”) hozzászólásait nem teszik közzé, míg a visszajelzéseket/bizonyítékokat igen.
Tekintettel az EU átláthatósági normákra helyezett hangsúlyára, ez kérdéseket és aggályokat vet fel. Mit rejtegetnek? E-mailben megkerestem az illetékes hatóságokat, hogy hozzáférhessek a konzultációs adatokhoz, de eddig nem kaptam választ. Nem világos, hogy a nyilvános konzultációra adott válaszokat visszatartják, késleltetik, szerkesztik, vagy egyszerűen csak technikai vagy moderálási okokból nem teszik közzé.
De biztosan nem McGrath úr a nyilvánosan elérhető „bizonyítékok felkérésére” vonatkozó eredmények részleteire utalt, amelyek 1410 átlagpolgár, 94 civil szervezet, 15 tudományos intézmény, 14 vállalkozás és néhány különböző szervezet válaszát tartalmazzák?
Ha igen, akkor – Berlaymont, nagy bajban vagyunk! Mesterséges intelligencia segítségével elemeztük* ezeket az adatokat, és megdöbbentő tényeket fedeztünk fel:
Az 1409 polgár közül csak 79 támogatta a DP-t.
A visszajelzést adó 94 civil szervezet közül nyolc ellenzi a DP-t.
Nem meglepő, hogy a legtöbb civil szervezet lelkesen támogatta a DP-t. Ez történik, amikor ugyanaz a Bizottság, amely finanszírozza a civil szervezetek ökoszisztémáját, visszajelzést kér tőlük.
Ami a polgárok válaszait illeti, egyértelmű, hogy Brüsszel és McGrath úr egyszerűen figyelmen kívül hagyja őket, mivel nyilvánvalóan „rossz” visszajelzést adtak.
Még elítélendőbb, hogy ez a nyilvánosan közzétett, hétköznapi polgárok válasza egy „bizonyítékok felhívása” eredménye, amely inkább megerősítő rituálé, mint valódi visszajelzés. A „bizonyítékok felhívását” ismertető PDF-fájl a nyilvánosan elérhető, benyújtott bizonyítékok oldalán érhető el.
A Bizottságra jellemző stílusban a felhívás előre meghatározza a problémát („külföldi információmanipuláció, beavatkozás és dezinformáció”), közvélemény-kutatásokra hivatkozik, hogy az intézmények iránti bizalmatlanságot inkább a félrevezető információk, mint az intézményi hiányosságok eredményeként ábrázolja, a polgárok véleményét meghallgatása előtt előírja a gyógymódot („média- és digitális írástudás, valamint kritikus gondolkodás”), és legalább ugyanolyan, ha nem nagyobb súlyt ad a konzultációnak, mint a jól ismert, Brüsszel által finanszírozott NGO-k körének; még az a nyilatkozat is, hogy „nincs szükség hatásvizsgálatra”, egyértelművé teszi, hogy ez nem a bizonyítékok gyűjtéséről szól, hanem a már meghozott döntések támogatásának megteremtéséről.
Ha ezt manipulációnak tartja, akkor nézze meg a nyilvános konzultáció kérdőívét, amely egy pimasz, öntudatos gyakorlat, amelynek célja a Demokrácia Pajzs legitimálása, nem pedig megkérdőjelezése.
Már a kérdőív felépítése is elárulja célját. A külföldi információmanipuláció és dezinformáció című részben a válaszadókat arra kérik, hogy rangsorolják a „intézkedések” listáját, amelyek mindegyike bővíti Brüsszel hatalmát az információs tér felügyeletére, szabályozására vagy finanszírozására. Választhatunk a „tagállamok közötti információcsere”, a „tényellenőrök támogatása”, a „dedikált uniós struktúrák” vagy a „fenyegetések felismerésére szolgáló mesterséges intelligencia eszközök” között. Nincs lehetőség „kevesebb szabályozásra”, „nagyobb szólásszabadságra” vagy akár „nyilvános vitára, mint korrekciós eszközre”.
Minden lehetséges válasz ugyanahhoz a következtetéshez vezet: több központi beavatkozásra van szükség. Ez egy olyan konzultáció, ahol a válaszadás megerősíti az előfeltevést – hogy az EU-nak felügyelnie kell a szólásszabadságot a demokrácia megmentése érdekében.
A „egészséges információs tér” című szakasz ismételten alkalmazza ezt a trükköt. A polgárokat arra kérik, hogy döntsék el, mely kezdeményezés érdemel több finanszírozást: „megbízható információ”, „tudományos kutatás a dezinformációról” vagy „a manipuláció ellen küzdő civil társadalmi szervezetek”.
Nincs olyan választási lehetőség, amely elismerné a nyílt viták vagy az eltérő vélemények értékét.
Még a szabad véleménynyilvánítás szimbolikus elismerése – „a véleménynyilvánítás szabadságának védelme mellett” – is csak álcázásként szolgál, nem pedig megvitatásra alkalmas lehetőségként, hanem előzetes nyilatkozatként. Az eredmény egy tökéletes bürokratikus megerősítési körforgás: bármelyik négyzetet is jelölje be, a politika újabb indoklást nyer.
Ugyanez a minta végigvonul a választásokról és a „társadalmi rezilienciáról” szóló szakaszokon is. Az „erősített uniós együttműködés”, a „korai életkortól kezdődő médiatudatosság” és a „narrációk elleni tudatosságnövelés” jónak hangzik, de
mindegyik azon a feltételezésen alapul, hogy a nyilvánosság nem bízható meg közvetlen információkkal, és helyes gondolkodásra kell tanítani.
A hétköznapi polgárok csak a tanítás célpontjaiként jelennek meg, míg a „független szakértők” és a „megbízható szervezetek” kapják meg a jogot, hogy helyettük határozzák meg a valóságot. Ez nem a demokrácia jövőjéről szóló konzultáció, hanem annak irányított formájának próbája: a közvélemény részvételének álcájában végzett hozzájárulás-gyártás.
A konzultáció nem a közvéleményt méri, hanem a politika érvényesítését gyártja. Kiváló példa a brüsszeli változatú szabad választásra: bármit válaszolhatsz, ha a válaszod igazolja őket. Ez egy kicsit olyan, mint a régi állami távközlési monopólium, amely lehetővé tette, hogy bármilyen telefont vásárolj, amíg az fekete volt.
A nyers arcátlanság elképesztő. McGrath a parlament előtt állt, és azt a gondolatot terjesztette, hogy egy bizonyítékok/konzultációk iránti felhívás, amelyet a szavazók kevesebb mint egy ezreléke támogat, valahogyan képviseli „Európa polgárainak” akaratát. Nem tudjuk, mit mutatnak a konzultációs adatok, de a eddig nyilvánosan elérhető adatok alapján ez nem csak becstelen, hanem mélyen megvető is az EU polgáraival szemben, akik vettek a fáradtságot, hogy válaszoljanak, és akik nagyon is politikai okokból ellenzik a DP-t.
Az elitista technokrata merészség lélegzetelállító.
Ez jól illusztrálja, hogy ez az úgynevezett konzultáció csupán PR-figyelemfelkeltő eszköz, amelynek célja egy olyan politika tisztára mosása, amely korlátozza a szólásszabadságot és megerősíti a nem kormányzati szervezetek demokratikus viták feletti ellenőrzését.
És itt jön a poén: még az a csekély 0,001275 százalékos választói arány is több demokratikus legitimitást jelent, mint amit McGrath vagy a Shieldet támogató, Brüsszel által finanszírozott nem kormányzati szervezetek valaha is el tudtak érni a szavazóurnáknál.
McGrath beszéde nem a külföldi dezinformációra vonatkozó figyelmeztetés volt. Ez a dezinformáció jelenti a legnagyobb veszélyt az európai demokráciára.
Az európai demokráciára a legnagyobb veszélyt nem Moszkva, Peking vagy a Szilícium-völgy jelenti, hanem maga az Európai Bizottság, amely azzal van elfoglalva, hogy álcázza a választók által nem választott tisztviselőket.
