Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (277) ‒ Európai digitális pénz ‒ de milyen jogi alapon?
- dombi52
- júl. 8.
- 5 perc olvasás
The European Conservative:
Megkérdeztem az EKB digitális euróért felelős vezetőjét az új pénz létrehozásának jogalapjáról – nem volt biztos benne, hogy van ilyen
Írta: Brice Hamard európai és nemzetközi jogi szakértő, független politikai elemző.Az Európai Parlament megszavazta a tárgyalások megkezdését az euró bevezetése óta Európában a legambiciózusabb monetáris projektről – anélkül, hogy bármely független szerv megvizsgálta volna, hogy az EKB-nak egyáltalán van-e a Szerződés szerinti jogköre a javaslat előterjesztésére.
2025 októberében, az Európai Parlamentben tartott konferencián feltettem egy kérdést Piero Cipollonének – az EKB igazgatótanácsának tagjának, aki személyesen felelős a digitális euró projektért. A kérdés egyértelmű volt:
milyen jogalap alapján tartja magát az EKB felhatalmazottnak egy új pénzforma létrehozására?
Válasza nyilvános volt és rögzítésre került. Azt mondta, szerinte ez az Európai Unió működéséről szóló szerződés 133. cikkén alapul. Majd hozzátette, hogy tévedhet, és az EKB saját jogi szolgálatára hivatkozott e következtetés forrásaként.
Az EKB valóban közzétett egy hivatalos véleményt a rendeletről – a CON/2023/34 számú véleményt, 2023 októberében. De ezt a véleményt maga az EKB írta: az az intézmény, amely a projektet megtervezte, népszerűsíti, és parlamenti jóváhagyást kért hozzá. Ha egy intézmény saját javaslatát vizsgálja felül, az nem független ellenőrzés.
Ez a projekt szponzora saját munkájának jóváhagyása. Külső szervet soha nem kértek fel erre.
Nyolc hónappal később, 2026. június 23-án az Európai Parlament Gazdasági és Monetáris Ügyek Bizottsága 43:14 arányban szavazott a digitális euróról szóló rendeletre vonatkozó háromoldalú tárgyalások megkezdése mellett.
Néhány megfigyelő, amikor a jogalap kérdésével szembesítik, azzal válaszol, hogy a jogalkotási javaslatok benyújtásakor a Szerződések értelmezése a Bizottság előjoga. Ez szűk értelemben igaz. De abban az értelemben, amely számít, ez nem igaz:
a Szerződések értelmezésének végső döntőbírója az Európai Unió Bírósága, nem pedig a Bizottság.
Az EUB több alkalommal is megsemmisített uniós jogszabályokat helytelen jogalapra hivatkozva – C-300/89, C-178/03, C-355/10. Pontosan az a probléma, hogy a Bizottság bízik a saját jogi értelmezésében, és ez nem megoldás.
Az EUMSZ 133. cikke felhatalmazza a Parlamentet, hogy intézkedéseket határozzon meg a meglévő euró használatára vonatkozóan. Nem pedig arra, hogy a bankjegyek és a tartalékok mellett egy harmadik formájú központi banki pénzt hozzon létre.
Az EKB saját, 2020-ban közzétett alapító jelentése a 127. cikk (2) bekezdését és a 128. cikket jelölte meg megfelelőbb jogalapként egy, a polgárok számára hozzáférhető, törvényes fizetőeszköz státuszú eszköz számára – pontosan ez a tervezet kerül most a plenáris ülés elé.
A Bizottság kizárólag a 133. cikket választotta, eltérve az EKB saját jogi elemzésétől, és erre vonatkozóan semmiféle magyarázatot nem adott. Maga a Bizottság javaslata is elismeri, hogy
„a digitális eurót egyetlen meglévő szöveg sem szabályozza”.
Ha a 133. cikk már elegendő lett volna, nem lett volna szükség új rendeletre. A szöveg saját jogi érvelését cáfolja meg.
Az EUB előtt az elsőtől függetlenül további két megsemmisítési ok áll fenn. A rendelet előírja a strukturális interoperabilitást az Európai Digitális Identitás-pénztárcával, amely egy másik szerződéses cikkre – a 114. cikkre – épülő eszköz. A kialakult joggyakorlat szerint, ha egy rendelet egyszerre olyan elemeket valósít meg, amelyek különböző szerződéses hatáskörökön alapulnak, anélkül hogy az egyik csupán mellékes lenne, akkor mindkét jogalapra kell támaszkodnia. Ez azonban nem így van. Ráadásul
a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a rendelet alapvető paramétereit – az adatvédelmi küszöbértékeket, a birtoklási korlátokat, a díjazási feltételeket – a Parlament bevonása nélkül módosítsa.
Még abban az esetben is, ha ezek a felhatalmazások időben korlátozottak, a Szerződés szokásos mechanizmusa szerint a hallgatás a lejáratkor meghosszabbításnak minősül. Az a korlátozás, amelyet a Parlamentnek nem kell aktívan megújítania, valójában nem is korlátozás. Hanem egy preferencia, amely a következő bizottsági határozatig érvényes.
A Parlament saját jogi szolgálatát soha nem kérték fel e kérdések bármelyikének vizsgálatára.
A Parlament eljárási szabályzata értelmében bármely politikai csoport ma benyújthat hivatalos írásbeli kérelmet. A Jogi Bizottság a 41. cikkely értelmében saját kezdeményezésére bármely szakaszban megvizsgálhatja egy javaslat jogalapját – és ha vitatja a jogalapot, a Parlamentnek erről a kérdésről kell szavaznia, mielőtt a tartalomról szavazna. A mai napig ilyen utalás nem történt.
A június 23-i 14 ellenszavazat a „Patriots for Europe” és az „Európai Konzervatívok és Reformerek” frakcióktól származott. Ellenjavaslataikat – beleértve a jogalap hivatalos megtámadását is – elutasították, és azok bekerültek az ülés hivatalos jegyzőkönyvébe. Ez a jegyzőkönyv most már létezik.
Később fontos lesz, amikor a rendelet jogalapjait olyan személy vizsgálja meg, aki jogosult azokról dönteni.
Az ECON bizottság brüsszeli szavazása előtti napon az Egyesült Államok Szenátusa 85-5 arányban szavazott meg egy kétpárti lakásügyi törvényjavaslatot, amely négyéves tilalmat tartalmazott a szövetségi központi banki digitális pénznemre vonatkozóan.
A javaslatot benyújtók – republikánusok és demokraták egyaránt – nyilvánosan kijelentették, hogy a kormány által ellenőrzött digitális pénznem adatvédelmi és felügyeleti kockázatai meghaladják annak potenciális előnyeit.
Európa már másnap ellentétes irányba indult el, olyan jogalap alapján, amelyet még soha egyetlen független hatóság sem vizsgált meg.
Van még valami, amit eddig nem mondtak ki elég egyértelműen. A rendelet 25. cikkének (1) bekezdése kifejezetten előírja a digitális euró és az Európai Digitális Identitás-pénztárca közötti interoperabilitást – ugyanazt a pénztárcát, amelyet az Európai Bizottság most a digitális szolgáltatásokról szóló törvény betartásának ellenőrzési eszközeként kíván használni.
A DSA pedig a 2025 novemberében elindított Európai Demokrácia-pajzs végrehajtó eszközeként szolgál: ez egy olyan keretrendszer, amelyet a Heritage Foundation kutatója, Paul McCarthy úgy írt le, mint a narratív ellenőrzés brüsszeli központosítására és a politikai ellenzék szabályozási kockázatként való kezelésére szolgáló mechanizmust. Ez nem egy szélsőséges nézet. Hanem egy elismert kutató által közzétett elemzés, amely a Bizottság saját dokumentációjára hivatkozik.
Ezeknek a rendszereknek – a digitális eurónak, az EUDI Walletnek és a DSA-nak – a kapcsolata nem csupán elmélet.
Minden kapcsolódási pont megtalálható egy nyilvánosságra hozott jogszabályi szövegben. Az a pénztárca, amely hitelesíti a digitális euróval történő fizetéseit, ugyanaz a pénztárca, amelyet a DSA fog használni annak ellenőrzésére, hogy ki férhet hozzá az online szolgáltatásokhoz.
A jelenlegi szövegben semmi sem akadályozná meg, hogy a DSA alapján hozott tartalomszűrési döntés pénzügyi következményekkel járjon azon felhasználó számára, akinek a digitális eurószámlája ugyanahhoz a pénztárcához kapcsolódik – bármiféle további bírósági eljárás nélkül. A Parlamentben senkit sem kértek fel annak vizsgálatára, hogy szükség van-e tűzfalra, illetve hogy annak hiánya összeegyeztethető-e az Alapjogi Chartával.
E sorok írásának pillanatában, a szavazást követő egy héttel, az ECON bizottság által június 23-án elfogadott szöveget még mindig nem tették közzé a Parlament saját hivatalos nyilvántartásában.
A szöveg létezik. A szavazás óta kering az európai parlamenti képviselők és tanácsadóik körében. De nem hozták nyilvánosságra.
A július 6-i héten várható plenáris szavazás nem a szöveg tartalmáról szóló vita lesz. A Parlament első olvasatbeli tárgyalási megbízatásokra vonatkozó saját eljárása szerint a bizottsági jelentés válik a megbízatássá, hacsak elegendő számú európai parlamenti képviselő nem kéri hivatalosan a szavazást – és ha szavazásra kerül sor, az egyetlen, „igen” vagy „nem” választ igénylő döntés lesz a bizottság által június 23-án elfogadott megbízatásról. Jelenleg nincs olyan mechanizmus, amely lehetővé tenné a szöveg módosítását.
Minden „igen” szavazatot leadó európai parlamenti képviselő egy olyan megbízás mellett szavaz, amely nem vizsgált jogalapra épül, csupán „kezdeti” jellegűnek minősített korlátozásokat tartalmaz, és olyan felhatalmazott hatásköröket biztosít a Bizottságnak, amelyek megújításához nincs szükség aktív parlamenti szavazásra.
Mindezt úgy teszik, hogy a szöveget még nem tették közzé hivatalosan. Bármely kérdés, amelyre a szavazáskor nem születik válasz, a háromoldalú tárgyalások megkezdésekor is megválaszolatlan marad.
Az EUMSZ 263. cikke minden tagállamnak két hónapos határidőt biztosít a Hivatalos Lapban való közzététel napjától számítva, hogy hatáskörhiányra hivatkozva semmissé nyilvánítási keresetet indítson az EUB előtt. Ez az időszámítás a háromoldalú tárgyalások lezárását követően kezdődik – várhatóan 2027-ben. A jelenleg összeállított tényállás akkor is fennáll majd.
A Parlament feladata nem csupán a szavazás. Feladata a jogbiztonságot biztosító jogalkotás.
Július 6–9-én az európai parlamenti képviselők egyetlen választás előtt állnak: ratifikálják-e azt a mandátumot, amely olyan jogalapra épül, amelyet még annak megalkotója sem tudott megerősíteni, vagy – mielőtt túl késő lenne – felvetik-e azt a kérdést, amelyet soha senki másnak nem tettek fel, csak neki.
