RÖPCÉDULÁM. Buta ember

A lelkiismeretnek meg kell egyszer szólalnia! Más lehetőség nincs. Az ember, mint ember, szeretne a tükörbe nézni, hazudjon bárki, bármit. Igen, szeretnék és remélem, szeretne sok-sok ember úgy a gyermekei emlékezetében megmaradni, hogy tisztességesen megtett mindent annak az érdekében, hogy az eljövendő élhető viszonyok között folytatódjon. Mert így, egymást gyalázva, átkozva nem folytatódhat. Személy szerint én nem kérem azt, hogy ellenségem legyen a fél világ. De engedni sem akarok abból a meggyőződésemből, hogy nekem nincs ellenségem, hiába uszít a média, hiába harsogják a pártok, a mindenkori hatalom ilyen-olyan érdekei – természetesen csak olyan elgondolás alapján, hogy hatalomgyakorlásukat igazolják, vágyaimat suttogják fülembe, és képtelenek megoldást felmutatni, csak csupán azért álljak melléjük, hogy hatalomra segítsem őket a demokrácia álarca okán –, hát nem, ilyen demokrácia, uraim, csak évszázadokkal ezelőtt létezhetett. Az érzést, az egzisztenciát ma már nem tudják elhazudni. Az emberekben igenis él a deprimált – lesújtó – emlékezet. Unalmasnak hangozhat, de mégiscsak valóság: nem csak hogy emberek, de népek is ki voltak, vannak rekesztve a mindenkori jólét lehetőségének gyakorlásából. Hazudjon bármit az ilyen-olyan magánmédia – mert az úgynevezett ellenzék figyelmébe ajánlanám, hogy mint évszázadok reálpolitikája alapján a világban, úgy hazánkban is, magánkézben van a média nagy többsége (akinél a média annál a hatalom), az csak a hozzá nem értésüknek köszönhető, hogy erre, míg privatizálták az ország vagyonát, nem jöttek rá), tehát alkalmatlanok a mindenkori kihívásoknak megfelelni, ezért kapnak annyi szavazatot, amennyit. Az általános helyzet kialakulását csak így, egy Macron nyilatkozattal magyaráznám (ld. itt), azaz a gazdasági hatalmat gyakorló országok korán sem tisztességgel jutottak oda, ahol most léteznek (a példákat mellőzném, de van sejtelme az embereknek arról, hogy még a mai napig fizetnek bányajáradékot bizonyos országok gyarmatosítóknak. No, hátosztán – én mint paraszt, most erre mit mondjak?) No, és most aztán osztozkodjunk a migránsok darabszámán. „A globális hitelállomány ma a világ GDP-jének háromszorosa – mondja ez a cikk. – Vagyis ezt nyilvánvalóan nem fogják visszafizetni, és szükségszerűen eljön a pont, amikor borul az egész rendszer. A hitelkamatok emelkedésével egyre több nagyvállalat válhat fizetésképtelenné, magával rántva bankokat, egész iparágakat és országokat.” S mint bűnös – akár bírósági végzésben garantáltan –, a hitelfelvevő naiv állampolgár a hibás a gazdasági elemzés nélküli vágyálmainak realizálásának tudatlanságában. Egyébként, tegyük össze a kezünket, hisz Kánaán felé vagyunk félúton – hogy hány kört kell még megtennünk, azt csak évszázadokban mérhetjük, vagy a jó Isten tudja. Ha az emberben a logika még nem omlott teljesen össze, akkor a gazdaságmechanizmus működése alapján törvényszerűen össze fog omlani (kevesebből kell megélni, többet kell dolgozni, amit enni adunk, azt kell enni, amit inni adunk, azt kell inni… aztán meg levegőt ritkán kell venni – tudniillik nem gazdaságos és a GDP növekedés alapján nem kimutatható stb.) Blabla, blabla… És hiszünk a szó hatalmában, engedelmesen fejet hajtunk, megalázkodunk. Meddig? Felvetődik valakikben ez a kérdés... A globális hitelállomány ma a világ GDP-jének háromszorosa... Érted, érted, te buta ember!

[if !supportLineBreakNewLine] [endif]