Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1276.

1276.

Hogy tekintsünk a világra, melyik mód a jobb, ha mindenkinek ismeretlen,

vagy ha valakinek nem, sőt, ő minden tudója, alkotója, de kívül van a

világon, nekünk elérhetetlen, csak ha közli magát velünk, jutunk hozzá

tudásához, miből mégis megnőtt a remény, hogy hozzá hasonlóvá lehetünk.

Azaz végtelenül közelíthetünk ahhoz a mindentudáshoz, de amit

már tudunk, tökéletes, teljes, vagy ha nem, mert téves, javítható, épp

a kudarc révén, amit elszenvedtünk, nincs végleges bukás, új nemzedékek

majd még tovább mennek, s a régiek útja is belátható felidézéssel.

De nemcsak külön íven, hanem benne van minden gondolatban, mozdulatban,

egymásra, sőt egymásba épül az emberalkotta világ, tele zsákutcás

tevékenységgel és eredménnyel, amit el lehetett volna kerülni, már

belátjuk, de tanulni belőle nehéz, éppen az ok fennállása miatt.

Hogy továbbra is kísért a fő áram magáncélú elterelése, pedig

ahogy a folyók sem folyhatnak visszafelé, életünk sem kanyaroghat úgy,

hogy csak keveseknek legyen jó, a többség még önszolgálatból is kizárva,

s ez sorsként jelent meg a történelemben, elkerülhetetlen háborúkkal.

Pedig belátható, sőt már megbélyegzett régóta, hogy fegyvert fogót elér

a fegyver általi halál, mégis besorozzák a katonát tömegesen,

vagy önként zsoldosnak áll, és ebből a szerkezetből nincs menekvés, bonyolult

és erős kötés, gúzsban vergődik az igazságosság szabadsága ma is.

Szűk az az igazság, egyénekhez kötött, látszatra már-már annyi, mint a

főszereplők száma, mert a mellékszereplőké nem számít, de így is nehéz

egyezségre jutni, az erő oszt, nem az ész javadalmakat, életteret,

sőt még a tudás is központokból jön, melyek száma veszélyesen lecsökkent.

Kezdetben egy-egy nagycsalád és a mellettük velük együtt élő többi

birtokolta a birtokolhatókat, megőrzött, átadott kézügyességet,

s a tanulságos mesék mutatják, hogy szellemi összességet közvetített

az a létmód, alig változva, igen kis lépésekkel gyarapodva fejben.

Azaz mára az embervilág is kutatandó lett, feltárandó romlása

az együttélés terén, hogy ne csak a főbb tömbje legyen boldoguló, s közben

a szélei letöredeznek, pusztulnak, kevésbé szerencséseknek mondva,

holott mindenki igen sok értéket hordoz, s nem véletlen vagyunk ily sokan.

Mert sok a feladat, feltárását segíti minden eredmény, minden siker

új megoldandókba hatol, nemcsak javakat nyerünk, de bajokat is kapunk,

kihívás serkenti több tudásunkat, de a régit sem szabad kidobni, mert

az ahány ház, annyi szokás még mindig igazságelvű túlélés záloga.