VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Tanuljuk együtt, milyenek vagyunk! (3.) Cser Ferenc és Darai Lajos: DNS-jelzők őstörténete

Ez a rész a több mint egy évtizede zajló nemzetközi genetikai kutatások eredményeinek a régészeti adatokkal való egyeztetéséből származó megállapításokat ismerteti. Lehet, a szak-kifejezésekkel, tudományos elnevezésekkel tarkított mondanivaló a szakterületen ismeretlen szemtől többszöri átfutást igényel (az ábrát használva), de aki az olvasottakat végiggondolja, fáradsága jutalmául megkapja egyik bizonyítékát Kárpát-medencei eredetünknek.

A genetikai közlemények és a régészeti műveltségek adatainak összevetése, egyeztetése pontos időrendi megfeleltetéssel a helyére teszi a ’történeti’ genetikát.

A Kaukázusban a bieber jégkorszakban (1,6–0,6 millió év) élt ’Homo ergatras’ elnevezésű ember mellett akkoriban a modern ember másik, ’Homo erectus’ nevű csoportja áramlott ki Afrikából. Ez hordozta a ma vizsgálható M168 jelű elváltozást (helyre nem álló génmutációt), míg a Homo ergatrasnak nem találták mai leszármazóját.

A Földközi-tenger keleti medencéjében terjedve az M168-as ember (ahol az M betű az emberiségre utal) csoportokra bomlott. Észak felé levált róla egy csoport (az M89-es változat) és a Kaukázus akkoriban meleg övi éghajlatú völgyeibe telepedett. Ez alatt a többi (YAP, RPS4) helyben maradó adta később az M130-as embert, aki továbbvándorolt India felé, és belőle van ma a legtöbb Közép-Ázsiában, Szibériában és Új-Guineában.

Az európai férfi lakosság származási fája. Ornella Semino és mások: „The genetic legacy of Paleothic Homo sapiens in Extant Europeans: A Y Chromosome Perspective” Science 290 (2000. November 10.), p.: 1156 alapján.

A fenti ábra baloldalán látható ennek a déli embernek mutációkkal kijelölt leszármazási csoportja (haplotípusa): az Eu1–Eu6 (ahol Eu európait jelent). Ennek részesedése Európában kb. 8 % (nálunk 8,8 %). De csak a mezőgazdaság terjedése idején települt ide, a 15-20 000 éve kialakult natufi műveltség embereként, de mint M130-as euró-afrikai maradvány tehát sokkal korábban létrehozta délies alakját.

Mindez csak a ‘Homo erectus’ idején lehetséges, azaz legalább félmillió éve, de lehetetlen a genetikusok – elhamarkodott – állítása szerinti 35-40 évezrede. Hiszen az ausztrál ősember legalább 60 ezer éve megjelent, és testi fölépítése, műveltsége megfelel a modern embernek.

A nagyobb ág (ábránk jobboldalán), az M89 – a kaukázusi ember génága – uralkodó Eurázsiában, és Eu7–Eu21 csoportként az összes többi európai embert jelenti. Ám M89-nek is két fő csoportja lett: Eu7–12 és Eu13–21 (M9). Előbbi helyben egyben maradt, amikor utóbbi M9-ként az Észak-Kaukázusba kiáramlott, és erectus műveltségből a hegylábi (moustieri) műveltség emberévé alakult. Majd az addig elzárt M9 kettévált, és csak az M45-ös része maradt Európában, a többi elment Indiába, Malájföldre, és felkanyarodott Kínába, ahol meghatározó mértékben van jelen.

M45 a Kaukázus északi völgyeiben tanyázhatott, amidőn a günz-mindel átmenet idején az M173 kiszakadt belőle a nyugati völgyekbe, ahol továbbfejlődött. Majd egyik része nyugatra, Európába vándorolt, és ott előbb erectus kori (Vértesszőlős, Saint Acheul, Buda), majd a hegylábi és a közép-hegységi-dombvidéki (Tata, Érd, Subalyuk, Szeleta, Istállóskő, Perigord, Aurignac) műveltséget alkotta a következő mindel jégkorban (430–250 000 év), s még az Angol-szigetre is eljutott.

Az európai ember zömét jellemző M173-as szint időjárási alapja a würm interstadiálisát (két hidegcsúcs közti melegedését) megelőző, legalább 75-90 000 év. Így M173 (Eu18) nem a késői Fekete-tavi népességet jellemző génjelző. Sem nem afrikai, bár a genetikusok afrikai eredetünket erőltetve nem vették figyelembe, hogy az aurignaci és más, a modern emberhez köthető műveltség csak a würm fölmelegedést követően, 10-15 000 éve jutott el Afrikába.

M9 többi tagja Eurázsia északi és keleti területeire ment, párhuzamosan M173 nyugatra terjedésével. A hátrahagyott ága – már M17-ként – a riss-würm átmenet idején került ki aztán Kelet-Európába. Majd utána a würm első szakaszában a Kaukázusból északra csoportokban kirajzott az ember. Azután a würm lehűlése szétzavarta őket, ahonnan a síkvidéki műveltség (gravetti) népe is származtatható, amely ezután elkülönült sejti átörökítő állományt alkotott Európa középső zónájában.

M45 több ága közül M173 a legfontosabb, mert ez adja – M17-es elágazásával – Európa jelenlegi lakosságának a felét, keleti—nyugati megoszlásban, egymást kiegyenlítve. A gravetti mamutvadász embere Kelet-Európából a második würm lehűléskor terjedt el nyugat felé, jelen előtt 30 000 után, s az M17 ág hozzá rendelhető. Ő vitte a gravetti műveltséget Közép- és Nyugat-Európába, és a helyi női ágat fölvéve évezredek alatt uralkodóvá vált egész Európában. A Kárpát-medencei gravetti 29 ezer éves Bodrogkeresztúron, 12 ezer éves a Gerecse barlangi eszkimó, és még nagyon sok lelet maradt nálunk tőle országszerte. 8500 éves az innen északra ment vadászokból a szvidéri műveltség.

A megmaradt M173 ágból lett a cromagnon A embertípus, míg az M17 mutációból és a helyiek keveredéséből a cromagnon B jött, így a gravetti és az aurignaci műveltség és ember nem ütközött, mert más volt az életterük.

M89-nek a Kaukázusban délen maradt csoportja (Eu7-12) tovább tagozódott déli (M172) és északi (M170) részre. Az északi rész elkülönülten együtt maradva – legalább 22 ezer éve nyerve el mai alakját – később a kurgán műveltségben jelenik meg. A déli rész a Kaukázus területein tovább szaporodott, és sokkal később terjedt aztán Dél-Európa felé.

Még az M170 (Eu7)-ből új mutációval M170-M26-Eu8 haplocsoport lesz, amely a Fekete-tótól északra kiáradó Jamna műveltség, utána pedig kurgán műveltség lesz. Tagjai a gravetti kezdetén még a Kaukázus északi részén vannak, a jégkor fölmelegedése után a Fekete-tónál – az azt Fekete-tengerré feltöltő vízözön-katasztrófáig –, majd szétszóródtak a sztyeppén, ahol 7500 éve kurgán műveltségként jelennek meg. Azután e műveltség Európa korábbi lakóira települt kurgán hódítóként a 6–5000 éve történt I., II. és III. kurgán invázióval, ami Nyugat- és Kelet-Európát indoeurópaizálva kialakította a kurgán indogermánnak nevezett alakját.

4500 éve létrejött a harcias lovas kurgán utód késő Jamna műveltség, amely a Turáni-alföldre hatolt, ami miatt 4000 éve a Pamír alól a türkök keletre mentek. 3500 éve történt egy árja elit Egyiptomba települése, ami kevésbé volt invázió, mint a kurgáné, és emberanyaga a kurgán elől menekülő Ős-Európa I. déli része. Így ez az M170-M26-Eu8 haplotípus ma Baszkföldön, Szardínián is jelen van, de a Kárpát-medence génállományából hiányzik.

Az Eu9–11 haplocsoport legalább 17 ezer éve különült el, és 15-20 ezer éve állapodott meg és nyerte el mai alakját. Kaukázusi déli ágként szintén nem gravetti embert jelent. A mai örmény és grúz területen élt, azután a Fekete-tónál, majd a földművelőkkel jött főként Dél-Európába, és továbbment az Indus-völgybe is. Feltehetően a sumér az Eu11 Fekete-tói szétvándorlásából származó népesség, mellékágon istenhívő kaukázusi ágak keveredéséből.

Fontos, M45 elválás előtti elágazás M89-M9-TAT (Eu13) és M89-M9-TAT-M178 (Eu14) mutáció. M9-TAT az ’uráli finnugorok’ jellemzője, de nem az Urálból jöttek, hanem Ázsiából, mert M9 malájként visszaáramlott északra, majd a TAT keletről jött vissza mongolid vonásokkal. Keveredett aztán az elkülönült északiakkal, akik oda a gravetti népének kiszakadt részeként vándoroltak. Így TAT található a 4800 éve a III. kurgán invázió elől tőlünk az Urál környékére menekült szalagdíszes kerámia népének egy részében, és a szvidéri műveltség keleti része népeinél is. De a magyarságból konokul hiányzik.

M3 (Eu22) Amerika őslakosai génjeit jellemzi, a szibériai, kelet-ázsiai embert nem. Inkább az északra kerülő malajziaiból alakulhatott ki. Párhuzamosan az északra szakadókból létrejött Tien-San és Kirgízia nem kaukázusi ázsiai moustieri kultúrájával. S Amerika őslakosaira a 0 vércsoport jellemző, nem lehetnek B vércsoportot dominánsan tartalmazó mongolid emberek utódai. Nem eredhetnek a dominánsan A vércsoportú kaukázusi emberektől sem. Ausztráliát ugyancsak 0-s vércsoportú nép töltötte fel, ezért a két település forrása azonos lehet, ez pedig Dél-Ázsia. Közvetlenül az M45 alágát jelentik, s M120, M124, M25, M43 és M03-M19 képviseli az Amerikában megtalálható Y változatokat.

A koronkénti génáramlás szerint tehát a magyarokban a távol-keleti (M9) gének nincsenek jelen. Nincsen bennünk az M9-ből eredő, a ’finnugorokra’ jellemző TAT mutáció sem. Ám bizonyos műveltségi egyezések magyarázatára esetleg az M173 régi egysége szolgálhat. M17 közép-ázsiai és észak-indiai megjelenését a würm végén történt dél-keleti kiáramláshoz köthetjük, amikor egyúttal nyugatra is történt terjedés. M17 nyugat-európai és kelet-európai megjelenése a szalagdíszeseink kurgán invázió előli menekülésének tudható be (hasonlóra mutathatna az egyiptomi múmiák vizsgálata). M17 azért tér el mindenkitől, mert ötödik mutációs szintként a legrégebbi embert jelenti.

Ezen felül a magyarokra jellemző génmutációs jelzők túlnyomóan őskőkoriak: az M17 60%, az M173 13,3%, az M35 8,8%, ami összesen 82,2%. Az újkőkori kialakulásúnak tekintett M170 11,2%, M172 2,2% és M201 2,2%, összesen 15,6%. Az európai népek három mutációsan elkülönült csoportjából egyiknek a magyar a fő alkotója a maga legnagyobb M17 arányával, ahol utána következik a lengyel 56,4%-kal, az ukrán 54%-kal, a macedón 35%-kal, a horvát 29,3 %-kal és a (cseh)szlovák 26,7%-kal. Azaz tőlünk északra és délre a magyarokhoz a legközelebbi rokonok azok a népek, amelyek most is szomszédok, és a Kárpát-medence közelségében élnek.

Figyelembe veendő tehát, hogy az egyes M-alágak megjelenésére vonatkozóan nem lehet sem pontos időt, sem helyet megadni, hiszen mindezen adatokr