Tanuljuk együtt, milyenek vagyunk! (3.) Cser Ferenc és Darai Lajos: DNS-jelzők őstörténete
Ez a rész a több mint egy évtizede zajló nemzetközi genetikai kutatások eredményeinek a régészeti adatokkal való egyeztetéséből származó megállapításokat ismerteti. Lehet, a szak-kifejezésekkel, tudományos elnevezésekkel tarkított mondanivaló a szakterületen ismeretlen szemtől többszöri átfutást igényel (az ábrát használva), de aki az olvasottakat végiggondolja, fáradsága jutalmául megkapja egyik bizonyítékát Kárpát-medencei eredetünknek.
A genetikai közlemények és a régészeti műveltségek adatainak összevetése, egyeztetése pontos időrendi megfeleltetéssel a helyére teszi a ’történeti’ genetikát.
A Kaukázusban a bieber jégkorszakban (1,6–0,6 millió év) élt ’Homo ergatras’ elnevezésű ember mellett akkoriban a modern ember másik, ’Homo erectus’ nevű csoportja áramlott ki Afrikából. Ez hordozta a ma vizsgálható M168 jelű elváltozást (helyre nem álló génmutációt), míg a Homo ergatrasnak nem találták mai leszármazóját.
A Földközi-tenger keleti medencéjében terjedve az M168-as ember (ahol az M betű az emberiségre utal) csoportokra bomlott. Észak felé levált róla egy csoport (az M89-es változat) és a Kaukázus akkoriban meleg övi éghajlatú völgyeibe telepedett. Ez alatt a többi (YAP, RPS4) helyben maradó adta később az M130-as embert, aki továbbvándorolt India felé, és belőle van ma a legtöbb Közép-Ázsiában, Szibériában és Új-Guineában.
Az európai férfi lakosság származási fája. Ornella Semino és mások: „The genetic legacy of Paleothic Homo sapiens in Extant Europeans: A Y Chromosome Perspective” Science 290 (2000. November 10.), p.: 1156 alapján.
A fenti ábra baloldalán látható ennek a déli embernek mutációkkal kijelölt leszármazási csoportja (haplotípusa): az Eu1–Eu6 (ahol Eu európait jelent). Ennek részesedése Európában kb. 8 % (nálunk 8,8 %). De csak a mezőgazdaság terjedése idején települt ide, a 15-20 000 éve kialakult natufi műveltség embereként, de mint M130-as euró-afrikai maradvány tehát sokkal korábban létrehozta délies alakját.
Mindez csak a ‘Homo erectus’ idején lehetséges, azaz legalább félmillió éve, de lehetetlen a genetikusok – elhamarkodott – állítása szerinti 35-40 évezrede. Hiszen az ausztrál ősember legalább 60 ezer éve megjelent, és testi fölépítése, műveltsége megfelel a modern embernek.
A nagyobb ág (ábránk jobboldalán), az M89 – a kaukázusi ember génága – uralkodó Eurázsiában, és Eu7–Eu21 csoportként az összes többi európai embert jelenti. Ám M89-nek is két fő csoportja lett: Eu7–12 és Eu13–21 (M9). Előbbi helyben egyben maradt, amikor utóbbi M9-ként az Észak-Kaukázusba kiáramlott, és erectus műveltségből a hegylábi (moustieri) műveltség emberévé alakult. Majd az addig elzárt M9 kettévált, és csak az M45-ös része maradt Európában, a többi elment Indiába, Malájföldre, és felkanyarodott Kínába, ahol meghatározó mértékben van jelen.
M45 a Kaukázus északi völgyeiben tanyázhatott, amidőn a günz-mindel átmenet idején az M173 kiszakadt belőle a nyugati völgyekbe, ahol továbbfejlődött. Majd egyik része nyugatra, Európába vándorolt, és ott előbb erectus kori (Vértesszőlős, Saint Acheul, Buda), majd a hegylábi és a közép-hegységi-dombvidéki (Tata, Érd, Subalyuk, Szeleta, Istállóskő, Perigord, Aurignac) műveltséget alkotta a következő mindel jégkorban (430–250 000 év), s még az Angol-szigetre is eljutott.
Az európai ember zömét jellemző M173-as szint időjárási alapja a würm interstadiálisát (két hidegcsúcs közti melegedését) megelőző, legalább 75-90 000 év. Így M173 (Eu18) nem a késői Fekete-tavi népességet jellemző génjelző. Sem nem afrikai, bár a genetikusok afrikai eredetünket erőltetve nem vették figyelembe, hogy az aurignaci és más, a modern emberhez köthető műveltség csak a würm fölmelegedést követően, 10-15 000 éve jutott el Afrikába.
M9 többi tagja Eurázsia északi és keleti területeire ment, párhuzamosan M173 nyugatra terjedésével. A hátrahagyott ága – már M17-ként – a riss-würm átmenet idején került ki aztán Kelet-Európába. Majd utána a würm első szakaszában a Kaukázusból északra csoportokban kirajzott az ember. Azután a würm lehűlése szétzavarta őket, ahonnan a síkvidéki műveltség (gravetti) népe is származtatható, amely ezután elkülönült sejti átörökítő állományt alkotott Európa középső zónájában.
M45 több ága közül M173 a legfontosabb, mert ez adja – M17-es elágazásával – Európa jelenlegi lakosságának a felét, keleti—nyugati megoszlásban, egymást kiegyenlítve. A gravetti mamutvadász embere Kelet-Európából a második würm lehűléskor terjedt el nyugat felé, jelen előtt 30 000 után, s az M17 ág hozzá rendelhető. Ő vitte a gravetti műveltséget Közép- és Nyugat-Európába, és a helyi női ágat fölvéve évezredek alatt uralkodóvá vált egész Európában. A Kárpát-medencei gravetti 29 ezer éves Bodrogkeresztúron, 12 ezer éves a Gerecse barlangi eszkimó, és még nagyon sok lelet maradt nálunk tőle országszerte. 8500 éves az innen északra ment vadászokból a szvidéri műveltség.
A megmaradt M173 ágból lett a cromagnon A embertípus, míg az M17 mutációból és a helyiek keveredéséből a cromagnon B jött, így a gravetti és az aurignaci műveltség és ember nem ütközött, mert más volt az életterük.
M89-nek a Kaukázusban délen maradt csoportja (Eu7-12) tovább tagozódott déli (M172) és északi (M170) részre. Az északi rész elkülönülten együtt maradva – legalább 22 ezer éve nyerve el mai alakját – később a kurgán műveltségben jelenik meg. A déli rész a Kaukázus területein tovább szaporodott, és sokkal később terjedt aztán Dél-Európa felé.
Még az M170 (Eu7)-ből új mutációval M170-M26-Eu8 haplocsoport lesz, amely a Fekete-tótól északra kiáradó Jamna műveltség, utána pedig kurgán műveltség lesz. Tagjai a gravetti kezdetén még a Kaukázus északi részén vannak, a jégkor fölmelegedése után a Fekete-tónál – az azt Fekete-tengerré feltöltő vízözön-katasztrófáig –, majd szétszóródtak a sztyeppén, ahol 7500 éve kurgán műveltségként jelennek meg. Azután e műveltség Európa korábbi lakóira települt kurgán hódítóként a 6–5000 éve történt I., II. és III. kurgán invázióval, ami Nyugat- és Kelet-Európát indoeurópaizálva kialakította a kurgán indogermánnak nevezett alakját.
4500 éve létrejött a harcias lovas kurgán utód késő Jamna műveltség, amely a Turáni-alföldre hatolt, ami miatt 4000 éve a Pamír alól a türkök keletre mentek. 3500 éve történt egy árja elit Egyiptomba települése, ami kevésbé volt invázió, mint a kurgáné, és emberanyaga a kurgán elől menekülő Ős-Európa I. déli része. Így ez az M170-M26-Eu8 haplotípus ma Baszkföldön, Szardínián is jelen van, de a Kárpát-medence génállományából hiányzik.
Az Eu9–11 haplocsoport legalább 17 ezer éve különült el, és 15-20 ezer éve állapodott meg és nyerte el mai alakját. Kaukázusi déli ágként szintén nem gravetti embert jelent. A mai örmény és grúz területen élt, azután a Fekete-tónál, majd a földművelőkkel jött főként Dél-Európába, és továbbment az Indus-völgybe is. Feltehetően a sumér az Eu11 Fekete-tói szétvándorlásából származó népesség, mellékágon istenhívő kaukázusi ágak keveredéséből.
Fontos, M45 elválás előtti elágazás M89-M9-TAT (Eu13) és M89-M9-TAT-M178 (Eu14) mutáció. M9-TAT az ’uráli finnugorok’ jellemzője, de nem az Urálból jöttek, hanem Ázsiából, mert M9 malájként visszaáramlott északra, majd a TAT keletről jött vissza mongolid vonásokkal. Keveredett aztán az elkülönült északiakkal, akik oda a gravetti népének kiszakadt részeként vándoroltak. Így TAT található a 4800 éve a III. kurgán invázió elől tőlünk az Urál környékére menekült szalagdíszes kerámia népének egy részében, és a szvidéri műveltség keleti része népeinél is. De a magyarságból konokul hiányzik.
M3 (Eu22) Amerika őslakosai génjeit jellemzi, a szibériai, kelet-ázsiai embert nem. Inkább az északra kerülő malajziaiból alakulhatott ki. Párhuzamosan az északra szakadókból létrejött Tien-San és Kirgízia nem kaukázusi ázsiai moustieri kultúrájával. S Amerika őslakosaira a 0 vércsoport jellemző, nem lehetnek B vércsoportot dominánsan tartalmazó mongolid emberek utódai. Nem eredhetnek a dominánsan A vércsoportú kaukázusi emberektől sem. Ausztráliát ugyancsak 0-s vércsoportú nép töltötte fel, ezért a két település forrása azonos lehet, ez pedig Dél-Ázsia. Közvetlenül az M45 alágát jelentik, s M120, M124, M25, M43 és M03-M19 képviseli az Amerikában megtalálható Y változatokat.
A koronkénti génáramlás szerint tehát a magyarokban a távol-keleti (M9) gének nincsenek jelen. Nincsen bennünk az M9-ből eredő, a ’finnugorokra’ jellemző TAT mutáció sem. Ám bizonyos műveltségi egyezések magyarázatára esetleg az M173 régi egysége szolgálhat. M17 közép-ázsiai és észak-indiai megjelenését a würm végén történt dél-keleti kiáramláshoz köthetjük, amikor egyúttal nyugatra is történt terjedés. M17 nyugat-európai és kelet-európai megjelenése a szalagdíszeseink kurgán invázió előli menekülésének tudható be (hasonlóra mutathatna az egyiptomi múmiák vizsgálata). M17 azért tér el mindenkitől, mert ötödik mutációs szintként a legrégebbi embert jelenti.
Ezen felül a magyarokra jellemző génmutációs jelzők túlnyomóan őskőkoriak: az M17 60%, az M173 13,3%, az M35 8,8%, ami összesen 82,2%. Az újkőkori kialakulásúnak tekintett M170 11,2%, M172 2,2% és M201 2,2%, összesen 15,6%. Az európai népek három mutációsan elkülönült csoportjából egyiknek a magyar a fő alkotója a maga legnagyobb M17 arányával, ahol utána következik a lengyel 56,4%-kal, az ukrán 54%-kal, a macedón 35%-kal, a horvát 29,3 %-kal és a (cseh)szlovák 26,7%-kal. Azaz tőlünk északra és délre a magyarokhoz a legközelebbi rokonok azok a népek, amelyek most is szomszédok, és a Kárpát-medence közelségében élnek.
Figyelembe veendő tehát, hogy az egyes M-alágak megjelenésére vonatkozóan nem lehet sem pontos időt, sem helyet megadni, hiszen mindezen adatokra a mai népességvizsgálat eredményeiből lehet visszakövetkeztetni. Őskori leletekből Y-kromoszóma már nem nyerhető ki. Már a tíz évezredes minták eredményei sem megnyugtatók, mert a DNS lebomlik. A mitokondrium-DNS még inkább kinyerhető az ősi csontokból, de az Y-kromoszómákra az esély nulla. Így az egyes mutációk megjelenésének kérdésére az a válasz adható, hogy az események, a régészeti leletek kormeghatározása alapján kialakuló logikai lánc mutatja meg. Így az M17 még az ember kaukázusi tartózkodása alatt és ott alakult ki az Európa felé elment M173 maradékaként, amiből aztán mind keletre (Közép-Ázsia), mind nyugatra (Kárpát-medence) történt elvándorlás később, de még a gravetti kor előtt. A gravetti kultúra a Don-völgyében jelent meg először, és az M170 annyiban köthető hozzá, csak az M173, majd az M17 Európába vándorlását követően áramlott oda és telepedett rá. Ezért az M170-et kapcsoltuk a sztyeppei lovas-pásztor népekhez, akiket indoeurópainak mondanak. A kettős műveltség miatt az M173 és az M170 egymásra rétegzetten található meg, hiszen az utóbbi hódítóként került be a M173 területre. Így Európa lakosságát két egymástól távoli főág alkotja: az egyik az M173 és származékai, a másik az M170. Míg az M173 csupán európai gén-variáns, az M17 már megoszlik Európa és Ázsia között, M170 ezekre rátelepedve később, szintén az európai lakosságot leginkább jellemző variáns lett. Mindez a rendelkezésre álló adatok logikus értelmezése, azonban terjesztenek olyan értelmezést is, ami nem igazolható sem a régészeti adatokkal, sem arra épülő logikai lánccal, azaz tényként a legkevésbé fogadható el. A történettudomány időrendjét és a régészeti kultúrák rendszerét nem ismerő genetikusok olyan időkkel dobálóznak, amelyek messze nem helyénvalók. Így az M17-re például 40 évezreddel ezelőtti kialakulást emlegetnek, holott a logikai lánc alapján az a kaukázusi főág, az M89-ből keletkezett több lépcsőben, és a népességeloszlás alapján bizony legalább félmillió éves mutáció.
(folytatása következik)
Előző részek:
