Aludni térek a fákkal (Gavallér János verse)
Boldogságperceim színkavalkádja, csodás őszlevelek, lassan leszakadnak rólam, csepp-pillanat alatt szerte száll a széllel, s vajh hová veti a sors, hová? Távolban halványuló szivárvány csak emlék-lombkoronám, nem fagytam meg még, de remeg belsőm, kicsit aludni térek, míg recsegve-ropogva megindul a nedv gyökereimből, hogy kopasz ágaimba vigye jövő-vérem. Őszhullám ringat.
Gavallér János
Aludni térek a fákkal
Boldogságperceim színkavalkádja, csodás őszlevelek, lassan leszakadnak rólam, csepp-pillanat alatt szerte száll a széllel, s vajh hová veti a sors, hová? Távolban halványuló szivárvány csak emlék-lombkoronám, nem fagytam meg még, de remeg belsőm, kicsit aludni térek, míg recsegve-ropogva megindul a nedv gyökereimből, hogy kopasz ágaimba vigye jövő-vérem. Őszhullám ringat. Dobál, mint apály-dagály, sziklához ver, kivet magából pillanatsodrás ájer. Kicsit aludni térek. Hagy jöjjön a szél, hordja szét őszlevél emlékeimet, s mint tegnap vágyával ébredő hajnal rügyeim újra és újra kipattannak.
2018.09.30.
