Aludni térek a fákkal (Gavallér János verse)
![Gavallér János](https://static.wixstatic.com/media/55b554_d3d363d95ec74bf49f27f9f0b33c40b4~mv2.png/v1/fill/w_98,h_139,al_c,q_85,usm_0.66_1.00_0.01,blur_2,enc_auto/55b554_d3d363d95ec74bf49f27f9f0b33c40b4~mv2.png)
Boldogságperceim színkavalkádja, csodás őszlevelek, lassan leszakadnak rólam, csepp-pillanat alatt szerte száll a széllel, s vajh hová veti a sors, hová? Távolban halványuló szivárvány csak emlék-lombkoronám, nem fagytam meg még, de remeg belsőm, kicsit aludni térek, míg recsegve-ropogva megindul a nedv gyökereimből, hogy kopasz ágaimba vigye jövő-vérem. Őszhullám ringat.
Gavallér János
Aludni térek a fákkal
Boldogságperceim színkavalkádja, csodás őszlevelek, lassan leszakadnak rólam, csepp-pillanat alatt szerte száll a széllel, s vajh hová veti a sors, hová? Távolban halványuló szivárvány csak emlék-lombkoronám, nem fagytam meg még, de remeg belsőm, kicsit aludni térek, míg recsegve-ropogva megindul a nedv gyökereimből, hogy kopasz ágaimba vigye jövő-vérem. Őszhullám ringat. Dobál, mint apály-dagály, sziklához ver, kivet magából pillanatsodrás ájer. Kicsit aludni térek. Hagy jöjjön a szél, hordja szét őszlevél emlékeimet, s mint tegnap vágyával ébredő hajnal rügyeim újra és újra kipattannak.
2018.09.30.