Lélekláng (Gavallér János verse)

Gyertyát gyújtottam, nehéz szívvel,

egyedül. Anyám! Apám! Nem értetek.

Sírni támadt kedvem, könnyezek.

Elszorul a szívem, valamit érzek.

Belső fájdalom szorítja torkom,

szomjas vagyok, iszonyatosan szomjas.

Gyertyát gyújtottam, halottjaimnak,

hogy két nyugodt léleklángocskát lássak!

Két pici fényt. Egyformán égnek.

Nyugodt a lelkük. A sötét nagy égben.

Ennyi maradt nekem belőlük.

Két pici fény, s bennem nagy sötét űr.

Gavallér János

LÉLEKLÁNG

Gyertyát gyújtottam, nehéz szívvel, egyedül. Anyám! Apám! Nem értetek. Sírni támadt kedvem, könnyezek. Elszorul a szívem, valamit érzek.

Belső fájdalom szorítja torkom, szomjas vagyok, iszonyatosan szomjas. Gyertyát gyújtottam, halottjaimnak, hogy két nyugodt léleklángocskát lássak!

Két pici fényt. Egyformán égnek. Nyugodt a lelkük. A sötét nagy égben. Ennyi maradt nekem belőlük. Két pici fény, s bennem nagy sötét űr.

Anyám! Apám! Szülő vagyok, mégis gyerek. Arcomra száradt könnyetek. Sohasem szabadna, tudom, sírni, mégis, mégis értetek könnyezek.

Gyertyát gyújtottam, két pici fényt. Sokkal szebbek, mint a csillagok. Sírok, egyedül, két pici gyertya ég. Szívemben örökre ragyogtok.

2018.11.01.