VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

EMLÉKÉV


Barna Beatrix

A fiók mélyén őrzött történelem 100 éve ért véget az I. Világháború. 1914–1918, a Nagy Háború

Első rész

Sokszor kalandos utat választ magának az igazság, türelmesen kivár, hogy egyszer csak megmutatkozzék. 94 év múlt el azóta, hogy ez az alig 50 oldalas kis kiadvány megszületett,1924-ben: A falu háboruja és forradalma. Polgárdi története 1914–1919. címmel, egy sokat vitatott történelmi kor tükörképeként, vitathatatlanul hitelesen, úgy, ahogy egy zárt faluközösség azt megélte. Bátran szólt a túlélőkhöz, igaz emléket állítva az elesetteknek, és szólva az utókorhoz is, hogy tanulhasson belőle.

Akkoriban jubileumi kiadásnak számíthatott, 10 évvel a Nagy Háború kitörése után. Tartalmát hitelesen ellenőrizhette az akkori faluközösség, nem lett volna értelme valótlanságokat leírni benne. A kiadványt Polgárdi község közönsége adatta ki, megírta B. Szabó István, készült Csitáry G. Jenő könyvnyomdájában, Székesfehérvárott.

Sokáig rejtegetve őrizgették a kiadványt, amit közel negyven évvel ezelőtt olvasásra megkaptam, majd valahogy elfeledve nálam maradt. Szégyellem, de akkoriban nem olvastam el. Amikor a múlt év nyarán újra a kezembe akadt, izgatottan olvastam végig. Ebből az élményből született meg ez az írás.

Az előszó szerint, melyet Kreiner Sándor, Polgárdi akkori főjegyzője írt le: kettős célja volt a kiadványnak. Egyrészt megörökíteni azok érdemeit, akik a világégés szörnyű öt esztendejében megállták a helyüket, kötelességüket teljesítve, másrészről pedig elrettentő például akarták állítani a későbbi nemzedékeknek: „a forradalom és kommunizmus gyászos korszakát, hogy mivé lesz a falu, következőleg mivé válik az ország akkor, amikor elhagyja Istenét, megtagadja hazáját, leveti nemzeti öntudatát.”

Másutt Kreiner Sándorról a következőket találtam: 1882-ben született a Veszprém megyei Csékúton. Polgárdiban segédjegyző, 1911-ben vezetőjegyzővé választották. Így jellemezték munkásságát: „Polgárdi községnek modern és kultúr-községgé alakulása az ő törhetetlen akaratának, nagystílű elgondolásának és akadályt nem ismerő törekvésének eredménye.”

Azokban a nehéz időkben szükség is volt ilyen emberekre!

A kiadvány fejezetcímek szerint taglalja az 1914–1919 közötti időszakot, életszerű történetekkel fűszerezve, melyek hitelesen mutatják, hogyan szűrődött át a történelem egy összetartó és kemény megpróbáltatásokat megélő faluközösség mindennapjain. Tiszteletet érdemelnek az akkori emberek, akik fizikai, lelki és anyagi áldozatot vállalva élték meg nem könnyű sorsukat. A nevekkel, helyi statisztikai kimutatásokkal illusztrált könyvecske szól az emberi és anyagi áldozatvállalások számszerűségéről, a rekvirálásokról, a hadirendeletek végrehajtásáról, a hadifoglyok munkájáról, a hadirokkantak és hadiárvák ellátásáról, az iskolai oktatás fenntartásáról, az idényszerű mezőgazdasági munkák elvégzéséről stb.

Mit is tehet az ember az olvasottak hatása alatt? Felkerekedtem, az egykori nyomokat keresve, táskámban a hajdani kiadvánnyal, és elindultam Polgárdiba. Kíváncsi voltam, áll-e még a Hősök szobra, az az első világháborús emlékmű, melynek grafikája – és nem a fényképe! – díszíti a kiadvány előlapját. A múltról mit őriz az emlékezet, mit őriz a táj?