Szomszédomnak (Gavallér János verse)
A nincsent beosztani
és még adni másnak is,
szegény nyomor sorsban
embernek maradni,
szomszéd asztalán morzsa,
markunkból folyó manna-
lét, véres veríték.
Bár köp a világ rád s rám,
e gúnyában még nem járt
a hős ítélőszék.
Nem ettek maradékot,
s nem vágytak bódult másnap
vért köpni a világra. 000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000
Gavallér János
Szomszédomnak
(Koncz Zoltánnak)
A nincsent beosztani
és még adni másnak is,
szegény nyomor sorsban
embernek maradni,
szomszéd asztalán morzsa,
markunkból folyó manna-
lét, véres veríték.
Bár köp a világ rád s rám,
e gúnyában még nem járt
a hős ítélőszék.
Nem ettek maradékot,
s nem vágytak bódult másnap
vért köpni a világra.
Markolászva a semmit
senkiért nem dobban szív.
Vágy, csak a nyugalom!
Holnaptól rettegő kín,
sosincs-bőségtál vicsorít.
Senkik vagyunk, bú asztal,
lyukas markunk kamatrab.
A könnyek, nehéz batyuk,
hol vigasz, hol bánat
virraszt a pislákoló
kályha mellett kortyoló
méregpoharainkban.
2018. 12.01.
