VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

A Tommy Robinson sztori. Katie Hoppkins brit riporternő őszinte és mély interjúja Tommy Robinsonnal


Tommy Robinson fiatal kora, az Angol Védelmi Liga megalapításának körülményei

Katie Hoppkins: Tommy, azt szeretném, hogy induljunk el egy „utazásra” veled, amiben elmagyarázod, mi vezetett ahhoz a bizonyos naphoz Leeds-ben, amikor letartóztattak.Hol nőttél fel?

Tommy Robinson: Lutonban, egy munkásosztálybeli városban, nagyon színes népességgel. 1982-ben születtem, ekkor még csak egy mecset volt a városban. Most már 35 van. Láttam, ahogy a város megváltozik. Az érthetőség kedvéért: Luton volt a kiindulópontja a 2005-ös londoni terrortámadásnak. Itt tervelték ki a műtrágyás bombatámadást is. Nagyon sok terrorista atrocitás kapcsolódott Lutonhoz az idők során. Az al-Muhadzsirunt ma már terrorszervezetként tartják nyilván. Omár Bakrinak és Abu Hamzának – aki amerikai börtönben van jelenleg – a főhadiszállásuk Lutonban volt.

Katie Hoppkins: Tehát Lutonban nőttél fel, ha jól tudom az édesanyáddal. Ez a város volt az otthonod.

Tommy Robinson: Igen, édesanyám Írországból jött át a családjával, Dublinból, amikor 6 vagy 7 éves volt. Mint a legtöbb lutoninál, ha felsorakoztatod a 30 legjobb barátomat, mindannyian bevándorlók gyermekei vagyunk.

Katie: És te is egy bevándorló gyermeke vagy.

Tommy: Lutonban mindenki bevándorló gyermeke. Nem volt semmi probléma, mindenki jól beilleszkedett, asszimilálódott. De ahogy nőttem, próbáltam megérteni, miért van olyan nagy különbség… amit először pakisztáni problémának láttam. Úgy láttam, hogy a pakisztáni közösség ellenséges mindenkivel, aki nem pakisztáni. Felnőve és az iszlámot tanulmányozva megértettem, hogy az iszlám miatt van a szegregáció, elkülönülés [a hitetlenektől].

Katie:Tehát Lutonban fiatal srácként felnőve láttad ezeket a különböző embereket, akikkel remekül elvegyültél, de ott volt ez az egy populáció, a muszlimok, akik az iszlámban hisznek, akik nem akartak a társadalomhoz tartozni, abba integrálódni.

Tommy: Egy egyszerű példát mondanék: ha az iskolai ebédlőbe mentem – az iskola egy hétköznapi, állami iskola volt -, ott láttam, hogy a fehérek, a feketék, a kínaiak, az indiaiak mind egy közös asztalnál ültek, a sarokban azonban ott ült nyolc asztalnyi muszlim. Mindenben elkülönülve. Addig nem értettem, hogy miért van ez így, amíg el nem olvastam a Koránt. Amíg el nem olvastam azt a sok verset, ami azt mondja, hogy ne barátkozz a keresztényekkel és zsidókkal. Ez egy amolyan „aha” pillanat volt. Rengeteg ilyen „aha!” élményem volt az életben: „Most már értem, miért vannak ezek az elkülönült saría közösségek, akik nem integrálódnak.” És akik ezenfelül még ellenségesek is velünk szemben. Természetesen nem mindenki, mert még az iskolában is voltak muszlim barátaim.

Katie: Hadd kérdezzek arról, milyen volt Lutonban felnőni és az elkülönülésről. Az (iszlám) pénzügyi és rendvédelmi rendszer elkülönülése hogyan működik Lutonban?

Tommy: Egy másik lutoni példát mondanék erre. Amikor 2009-ben létrehoztam az EDL-t azért, hogy rávilágítsunk ezekre a problémákra, és amikor először jött el hozzám egy újságíró, elvittem oda, ahol gyerekként felnőttem, és azt mondtam: Nézze meg ezt a parkot. Ez a park az 1980-as évekből való. Ezután kocsival elmentünk a muszlim közösség területére és azt mondtam, most nézd meg ezt a parkot. Ez egy ultramodern 350 ezer fontos park. Tudja miért vagyunk frusztráltak? Azért, mert minden támogatást az iszlám közösségek szervezeteinek adtak. Mindent. Ez nem a muszlim közösség hibája.Tehát a kormány támogatása, amit a munkáspárti önkormányzatoknak adott, a muszlim közösségekhez jutott, feltehetőleg