A Tommy Robinson sztori. Katie Hoppkins brit riporternő őszinte és mély interjúja Tommy Robinsonnal
Tommy Robinson fiatal kora, az Angol Védelmi Liga megalapításának körülményei
Katie Hoppkins: Tommy, azt szeretném, hogy induljunk el egy „utazásra” veled, amiben elmagyarázod, mi vezetett ahhoz a bizonyos naphoz Leeds-ben, amikor letartóztattak.Hol nőttél fel?
Tommy Robinson: Lutonban, egy munkásosztálybeli városban, nagyon színes népességgel. 1982-ben születtem, ekkor még csak egy mecset volt a városban. Most már 35 van. Láttam, ahogy a város megváltozik. Az érthetőség kedvéért: Luton volt a kiindulópontja a 2005-ös londoni terrortámadásnak. Itt tervelték ki a műtrágyás bombatámadást is. Nagyon sok terrorista atrocitás kapcsolódott Lutonhoz az idők során. Az al-Muhadzsirunt ma már terrorszervezetként tartják nyilván. Omár Bakrinak és Abu Hamzának – aki amerikai börtönben van jelenleg – a főhadiszállásuk Lutonban volt.
Katie Hoppkins: Tehát Lutonban nőttél fel, ha jól tudom az édesanyáddal. Ez a város volt az otthonod.
Tommy Robinson: Igen, édesanyám Írországból jött át a családjával, Dublinból, amikor 6 vagy 7 éves volt. Mint a legtöbb lutoninál, ha felsorakoztatod a 30 legjobb barátomat, mindannyian bevándorlók gyermekei vagyunk.
Katie: És te is egy bevándorló gyermeke vagy.
Tommy: Lutonban mindenki bevándorló gyermeke. Nem volt semmi probléma, mindenki jól beilleszkedett, asszimilálódott. De ahogy nőttem, próbáltam megérteni, miért van olyan nagy különbség… amit először pakisztáni problémának láttam. Úgy láttam, hogy a pakisztáni közösség ellenséges mindenkivel, aki nem pakisztáni. Felnőve és az iszlámot tanulmányozva megértettem, hogy az iszlám miatt van a szegregáció, elkülönülés [a hitetlenektől].
Katie:Tehát Lutonban fiatal srácként felnőve láttad ezeket a különböző embereket, akikkel remekül elvegyültél, de ott volt ez az egy populáció, a muszlimok, akik az iszlámban hisznek, akik nem akartak a társadalomhoz tartozni, abba integrálódni.
Tommy: Egy egyszerű példát mondanék: ha az iskolai ebédlőbe mentem – az iskola egy hétköznapi, állami iskola volt -, ott láttam, hogy a fehérek, a feketék, a kínaiak, az indiaiak mind egy közös asztalnál ültek, a sarokban azonban ott ült nyolc asztalnyi muszlim. Mindenben elkülönülve. Addig nem értettem, hogy miért van ez így, amíg el nem olvastam a Koránt. Amíg el nem olvastam azt a sok verset, ami azt mondja, hogy ne barátkozz a keresztényekkel és zsidókkal. Ez egy amolyan „aha” pillanat volt. Rengeteg ilyen „aha!” élményem volt az életben: „Most már értem, miért vannak ezek az elkülönült saría közösségek, akik nem integrálódnak.” És akik ezenfelül még ellenségesek is velünk szemben. Természetesen nem mindenki, mert még az iskolában is voltak muszlim barátaim.
Katie: Hadd kérdezzek arról, milyen volt Lutonban felnőni és az elkülönülésről. Az (iszlám) pénzügyi és rendvédelmi rendszer elkülönülése hogyan működik Lutonban?
Tommy: Egy másik lutoni példát mondanék erre. Amikor 2009-ben létrehoztam az EDL-t azért, hogy rávilágítsunk ezekre a problémákra, és amikor először jött el hozzám egy újságíró, elvittem oda, ahol gyerekként felnőttem, és azt mondtam: Nézze meg ezt a parkot. Ez a park az 1980-as évekből való. Ezután kocsival elmentünk a muszlim közösség területére és azt mondtam, most nézd meg ezt a parkot. Ez egy ultramodern 350 ezer fontos park. Tudja miért vagyunk frusztráltak? Azért, mert minden támogatást az iszlám közösségek szervezeteinek adtak. Mindent. Ez nem a muszlim közösség hibája.Tehát a kormány támogatása, amit a munkáspárti önkormányzatoknak adott, a muszlim közösségekhez jutott, feltehetőleg azért, mivel onnan jönnek a szavazatok. Lutonban a lakosság 30-40%-a muszlim. És a választások idején ez a 30-40% elegendő ahhoz, hogy megnyerjék a választást, mivel az emberek többsége nem megy el szavazni. Megállapodnak. Éveken keresztül tapasztaltuk, hogy az a szervezet, mely összefogta a lutoni mecseteket, leült az önkormányzattal és megállapodtak. És ott konkrétan megmondták nekik, kire szavazzanak, így ismét hatalomra kerültek [a Munkáspárt]. Minket, akik a munkásosztályból származunk, egyszerűen elfelejtettek és cserbenhagytak. És ilyen érzésekkel tekintünk a Munkáspártra, akik mindent odaadtak minden más közösségnek. És ezért van az, hogy a munkásosztálybeli gyerekek még ma is alulteljesítenek.Lutonban van a Lutoni Iszlám Központ, ami egy mecset. A legutóbbi Westminster hídon történt terrortámadás fő vezetője ennek a mecsetnek volt fizetett tanára. A stockholmi robbantó is ebből a mecsetből való volt. Luton önkormányzata a mi adónkból finanszírozta ezt a mecsetet.
Katie: Ha jól emlékszem, azt is mondtad, hogy a 2001. szeptember 11-ei merénylőket megünnepelték Lutonban? Tudnál erről mondani valamit?
Tommy: Csak hogy az emberek értsék… amikor 2009-ben megalapítottam az Angol Védelmi Ligát (EDL), ez nem egy légből kapott ötlet volt, hanem annak a következménye, hogy láttam a városomat hanyatlani, lényegében, láttam, ahogy átveszik a hatalmat, láttam, ahogy a színtiszta méreg és gyűlölet minden ellenállás nélkül árad mindenki ellen. Szóval szeptember 11-én plakátokat ragasztottak az összes telefonfülkére és kirakatra, melyek a „nagyszerű 19″-et ábrázolták, ünnepelték a 19 öngyilkos merénylőt.
Katie: Tehát a „nagyszerű 19-et”, azt a 19 öngyilkos merénylőt, akik Amerikára támadtak szeptember 11-én, Lutonban – a városban, ahol felnőttél – ünnepelték.
Tommy: Igen, emlékszem, akkor többen felhívtak telefonon, hogy (a muszlimok) a főiskola épületében éljeneznek, ünnepelnek.
Katie: És 21 évesen az itt tapasztaltakra reagálva hoztad létre az EDL-t?
Tommy: Először 21 évesen szólaltam fel nyilvánosan, amikor szerveztem egy tüntetést „Tiltsák be a lutoni talibánt!” címmel. Mivel egy csoport, akiket Omar Bakri és Abu Hamza – a kampókezű, aki most egy amerikai börtönben csücsül – vezetett, szóval ennek a csoportnak a főhadiszállása a városomban volt. Embereket küldtek harcolni a tálibokhoz. És szerveztem egy tüntetést ellenük. Ettől kezdve támadtak engem és a célkeresztbe kerültem, és 5-6 évig be is fogtam a számat. Aztán a katonák hazajövetelére rendezett fesztiválon ugyanez a csoport megtámadta a katonáinkat, leköpték őket. Ekkor hoztam létre az EDL-t.
(...)
