top of page

Tudatunk védelme (21) – KIK VÁLASZTTATHATTAK KORMÁNYT MAGYARORSZÁGNAK? (9.) – Sütő Gábor tanulmánya

Szerző képe: dombi52
dombi52
1 perccel ezelőtt
10 perc olvasás



A szerző közíró, nyugalmazott nagykövet 

 


A politika olyan, mint a számtan,

minden, ami nem teljesen helyes – helytelen. 

Gárdonyi Géza

 


Bevezetés

  1. Tájolás

  2. A vereség legfőbb oka

  3. Az elhallgatott alapvető ok

  4. Egyéb „nem teljesen helyes” lépések

  5. Magyartalanítás

  6. A kommunistázás zsákutcája

  7. Titkos háttérhatalmi döntések miatt nincs béke

  8. A háború nem orosz-ukrán, az áldozatai oroszok és ukránok, s egyre inkább magyarok is!

  9. A jövőre nézve



9. A jövőre nézve 

A rendszerváltás utáni kormányok, politikai pártok egyike sem tartott a jogerővel nem bíró, ám mikor eljön az ideje, döntőnek bizonyuló történelempolitikai ítélőszéktől, amelyen a nemzet ítél. Ítélt is mindegyik esetében. Ítélete ma ismét esedékes.


A demokráciából az önkényuralomba torkolltatott békétlen visszaesésért a politikai-jogi felelősséget a nyugati háttérhatalom, elsősorban az EU áruló vezetése, s hazai ügynöke, a Tisza-különítmény viseli.


A történeti felelősséget, következetlensége, belpolitikai szövetségi politikájának hiánya, külpolitikai szövetségi politikájának ellentmondásossága, a Tisza-különítmény hazánkra szabadítása miatt a Fidesz-KDNP kormány és utódjai viselik.


A nemzeti ítélőszék látja, elfogult, kártékony eljárás, hogy mind a globális politika, mind a tiszás önkény, úgy a kormányváltás előtt, mind jelenleg, mind hazánkban, mind Európában szinte mindenért Orbán Viktort teszi felelőssé. (Világpolitikai szinten pedig Putyint). Megállapítja, mindez a valós okviszonytól eltekintő, együgyű, jogtalan és embertelen eljárások formájában a csúcspontjához közeledik, ideje meghozni az ítéletet. Annak tudatában, hogy a jelenlegi helyzetünk az alapvető világpolitikai ellentét, az emberellenes globalizmus és a nemzetállami politika közötti szembenállás vetülete.


Nemzetünk védelmében a választóknak is ennek tudatában kell dönteniük. E döntések elősegítéséhez, a jövőben is sarkalatos iránymutató, elkerülhetetlenül érvényesülő különbségekre hívjuk fel mindenki figyelmét. Más szavakkal, megváltoztathatatlan fennmaradó tényekre, történeti különbségekre a Tisza és a Fidesz-KDNP között, amelyeket életbe vágó választási szempontokként kell kezelnünk.


Megváltoztathatatlan fennmaradó tény, hogy a Tiszát cakompakk külföldön, az EU-ba, a Néppártba telepített háttérhatalmi erők, két német globális ügynök, Manfred Weber és Ursula Leyen ügynökösködése alatt, nyugat-európai és ukrajnai közreműködéssel hozták létre és plántálták országunkba. Ennek okán a magyar hazafiak szemében a Tisza hiteltelen! Fentebb idéztük Webert: „Orbán úr, Ön a múlt, Magyar úr, a jövő”, azaz e hiteltelenséget önmaguk bejelentése erősíti meg. A Tisza-különítmény mélységesen hallgat róla. EU-beli tudatos, dicsekvő magyarellenes szereplésük nemcsak nyílt, őszinte is volt; önmaguk által elismert bűnözés, hazaárulás. Ezen belül Magyar Péter a szemünk láttára árulta el a Fidesz-KDNP-t is, amelynek tizenegynéhány évig feltűnően az első soraiban tapsolt, s nem átallott busás fizetést kijárni/kijáratni magának. Ilyen nyomasztó megalapozó kezdet után nincs másféle folytatás.


A Tisza párttagsága kezdetben 27-re korlátozódott (rohamos fejlődésnek indulhatott, mert a minap már 29-ről beszéltek), de sokoldalú külföldi ráfordítással sikerült politikailag tájékozatlannak látszó, a közéletben ismeretlen 141 képviselőt beültetni az Országgyűlésbe. Ez is azt erősíti meg, hogy kérdéses beállítottságú, külföldtől függő alakulattal állunk szemben, amely nem tud, s nem is akar másképpen eljárni, ezért eszközei törvénytelenek, rombolóak, idegenek a demokráciától. A Tisza és vezetői előéletéről a negatív előzményeken, köztük a feltűnő gazdagodásukon túl kevés ismert. Igazi céljaikat titkolták azzal a jelszavukkal, hogy „Választást kell nyerni, utána mindent lehet!” E szavaikkal és tetteikkel is bizonyított kétes múltjuk múlhatatlan, így jövőjük is kétséges. Ámokfutóként lebontják a fékek és ellensúlyok rendszerét, eltávolítják a begyakorlott tisztségviselőket, sietősen újabb érvénytelen alkotmányt akarnak összetákolni, valamint az NVVH égisze alatt felgyorsítják az önkényuralmi politikai pereket és letartóztatásokat, hogy megtisztítsák az utat a nemzetközi nagytőke behatolása előtt. Már nem hallgatólagosan, hanem kifejezetten a háború, a migráció és a nemi korcsosulások irányvonalán masíroznak.


Gazdáik „nagylelkűen” engednek nekik néhány kis eredményt, némi magyarkodást, de már nemcsak „egy kis szuverenitást”, hanem „27 mérföldkőnek” minősített részben tartalmilag a mai napig titkos engedményeket követelnek. Azoknak a járandóságoknak kis részéért, amelyek minden tagállamnak szerződésileg, és feltételek nélkül a maguk teljességében járnak, de amelyeket évek óta visszatartottak, hogy megdönthessék a Fidesz-KDNP kormányt!


Orbán Viktor kemény, céltudatos munkával elérte, hogy volt és van nemzetközi tekintélye, ütőkártyái a globális háttérhatalommal szemben; Magyar Péternek egyik sincs, s az ismert előzmények és jelenlegi műveletei után nem is lehet. Orbán a nemzetállamért harcolt, s szavai általában egybeestek a tetteivel. Magyar Péter szavakban fennkölt, de nemzetvesztő politikát kell folytatnia. A szemünk előtt vannak felelőtlen ígérgetései és hazugságai, amelyek őt láthatóan egyáltalán nem zavarják, ahogy a választási kampányban sem okoztak neki gondot. Számára minden ellenvélemény rossz, sőt minél helyesebb, annál rosszabb. Színészkedése mellett valótlanságok és tévítéletek tömegét állítja még az Országgyűlésben is. Például, hogy „az előző kormány által okozott pusztítás mértéke, jó lelkiismerettel vethető össze a tatárjárással.” Az efféle végletekig elfogult történelemhamisító kirohanások a társadalompolitikától messze eső másféle következtetésekre késztetnek, amire egyre többen döbbennek rá. A nagyrészt a globális nagytőke által kormánytagjainak delegált személyek nem tanúsítanak hazafias szemléletet, nézeteik, törekvéseik nemzetellenesek.


A Tiszával úgy számoljunk, hogy a háttérhatalmi indíttatásánál és belső természeténél fogva „nem teljesen helyes” elemekre épül és épít. Mintaszerű idegen testként választatták meg, ekként is viselkedik. Eddigi tettei szerint irányelve a Fidesz-KDNP álláspontjának az ellentéte: Igen a háborúra, Igen a genderre, Igen a migrációra! Orbán Viktor rémítő, de reális megfogalmazása szerint önkényuralmuk országunk újabb kifosztásához, újragyarmatosításához vezet. Tudatunk védelme megköveteli ennek ismeretét és a vele szembeni állásfoglalást és tetteket. Gárdonyi másik gondolatát idézve, ők nem hazafiságból politikusok, hanem politikai indíttatásból „hazafiasok”. Szavazóik, híveik már mondogatják, örülnek a Fidesz vereségének, de rémítő a Tisza önkénye. Lássanak még világosabban, a szavazóurnákban idézzék önmaguknak Szentmihályi Szabó Péter „Térdre, magyar” című versének e szakaszát:


Te választottál engemet,/te bamba, arctalan tömeg, elszívom lassan életed,/ nem lesz házad, se gyermeked,/ nem lesz hazád, nem lesz hited.


Volt választóik jól teszik hát, ha figyelnek az ítélőszék eljövetelére, s átfogalmazzák jelszavukat: Jöjjön akár a Fidesz, csak a Tisza-különítmény tűnjön el.


Megváltoztathatatlan fennmaradó tény, hogy a Fidesz Magyarországon született, ismerjük a történetét, a vezetőit, nagyrészt a tagságát is, azaz a magyar hazafiak szemében hiteles! Tudjuk ugyan, hogy az SZDSZ ifjúsági tagozata volt, de politikailag fokozatosan szétváltak. Ezért ma sokan nem tartják véletlennek, hogy ellenzékbe szorulva, ellenjavallt visszaközeledése érzékelhető a diaszpórából beékelődött volt SZDSZ-tagokhoz és eszmeiségükhöz, ami semmiképpen nem a megújulás iránya. Orbán Viktor a bonyolult hazai és nemzetközi hatások alatt elkerülhetetlen politikai sorsfordulókkal együtt a szemünk előtt vált az ország vezetőjévé, nemzetközileg elismert államférfivá, akivel nagyhatalmak vezetői is kölcsönös tisztelettel, szívesen tárgyaltak. Zavaros, veszélyes nemzetközi helyzetben, fokozódó nemzetközi nyomás alatt gazdaságilag, pénzügyileg, politikailag, közéletileg stabilizálta országunkat és nemzetközi helyzetét. Másfél évtizeden át nemcsak a környező országok, hanem a nyugat-európaiak is ismételgették, hogy ők is „Orbán-kormányt” szeretnének. A Fidesz-KDNP-kormány az EU európa-ellenes és nemzetellenes vezetésével szemben erős Patrióta pártszövetséget hozott létre, amely hatékonyan akadályozza a föderális Európa, az európai kormány létrehozását, s menetel a győzelem felé. Hazai és nemzetközi politikáját elismert történelmi jelentőségű tettek jellemezték. Közben nőtt nemcsak hazai és külföldi ellenfeleinek, hanem irigyeinek a száma is. Mindezek miatt egyre hatalmasabb belső és külső nyomás nehezedett rá, s történelmi jelentőségű hibás, téves, bírálatot kiváltó eljárásokra kényszerült, amelyekért elkerülhetetlenül fizetnie kellett. Sokan érezték, maguk a felelősök is, hogy az éltető demokratizmus úgy az országban, mint a Fideszben, mind a fentről lentre, mind a lentről fentre viszonylatban kiüresedőben volt, de senki közülük nem merte kimondani, pláne nem tenni, amit megtehettek volna, pedig megmenthették volna országunkat a vadkapitalizmustól.


Történelmi tanulság ez nemcsak a fideszeseknek, hanem mindenkinek. Az is, hogy a Fidesz-KDNP a magyar hazafiakra, szellemi hátterükre támaszkodva, a hibák, mulasztások jó részét, nagy valószínűséggel a választási vereséget, legalábbis ekkora méretűt, elkerülhette volna. S ha szebb jövőt akar magának és e hazának, a jövőben, ellenzékben is messze el kell kerülnie az efféle „nem teljesen helyes” eljárásokat. Nyíltabban kimondva, a nemzetidegeneknek, az ómigránsoknak, az ukrajnaiaknak, a kínaiaknak és másoknak nyújtott, a magyarokét meghaladó törvényesített jogait vissza kell vonni. Egyszóval, nyíltan magyarabb gyakorlati politika a követelmény, s ez legyen a tettekkel bizonyított állandósított jelszó is.   


A Fidesz-KDNP vezetése magyar jóléti kapitalizmust akart, tőkésosztály, erős középosztály nemcsak jelszó volt, s a pénz logikája szerint lettek milliárdosaik is. De magyarok, legalábbis magyarországiak voltak, éreztek közösséget velünk, s a hasznot itthon fektették be, ami egyre inkább bosszantotta Nyugatot. A szegénység felszámolásában haladtunk, de többre lett volna lehetőségünk. Vezetőink mindehhez kerestek szövetségeseket. De „nem teljesen helyesen” olyanokat is találtak, akikről csak feltételezték, elvárták, hogy mindebben szövetségeseik lesznek. Csakhogy a tőkének nincs nemzetisége. Trump, Netanjahu, a zsidó nagytőke, a fél világon szétszórt zsidó diaszpórák, a BlackRock, a valamennyijükkel szövetkező napraforgó szabadkőművesek pont annak a politikának harcos hívei, amely előtt most a Tisza kormányféleség gátlástalanul tisztogatja az utat mindattól, amire másfél évtizeden át igeneltük, s most kényszerűen le kell mondanunk róla. Sajnos, ennek megalapozott a mindenkori politikusaink, beleértve a Fidesz-KDNP egyes volt, de új vezetőinek megalázkodása az említettek előtt, akik mégis ellenük fordultak. A pénz urai lelkiismeretet, becsületszót nem ismerő személyek és szervezetek, s a nemzetek sorsát sanyargató fordulataikra számtalan példa van a világtörténelemben. A Fidesz-KDNP eszközei tisztességesek, céljaik nyíltak voltak, de fokozatosan megjelentek ellenkezőek, amelyeket joggal helytelenítettünk. Ha a Fidesz-KDNP mostani vezetői szavakban ellenezve, de simulékonyan a társadalom által elutasított efféle politikához tartják magukat, nem lesz egyértelműbb önkritika, sem pedig biztosítékok felvonultatása az egyértelműbb magyarabb nemzeti jellegű megújulásukra, nem lesz visszatérés a kormányzáshoz.


Bízva abban, hogy ez nem így lesz, most minden erőnket be kell vetni, hogy megszervezett közös erőfeszítésekkel jóvátegyük a jóvátehetetlent. Függetlenül attól, hogy áprilisban ki kire szavazott, olyan helyzet állt elő, hogy mindnyájan veszélybe kerültünk. A hazai és külföldi puccsisták jelszava a „Hungaria esse delendam”, ha nem mondják is ki! Országunk, nemzetünk létét, magyarságunkat fenyegetik! Tudatunkban és tetteinkben érvényesítsük jelszóként, s tegyük meg, amit milliók vártak Orbán Viktortól Magyarországon és a világban. Ő nyílt kártyákkal játszott, ha tévesen is, de nem titkolta, kiket tekint barátainak és ellenfeleinek. Jelenleg is kimondja, az önkényuralommal szemben ellenállásra, harcra van szükség. Azt is kimondta, „Én nem adom fel. Soha, soha, soha! Én sohasem adom fel!” Mi sem adjuk fel, ám e kijelentés szintjén nem állhatunk meg. Nevezzük meg, s követeljük, hogy választott vezetőink is nevezzék meg, mit nem adunk fel: az ősi államalkotó magyar nemzet megmaradásért, szuverenitásáért, jólétéért, hazai jogelsőbbségéért folytatott munkánkat és harcunkat!


Véssük agyunkba, és tartsunk ki mellette, hogy a történelmileg kialakult nemzeteknek az emberiség által kiszenvedett, örökre és világméretekben érvényes önrendelkezési joga kötelező jellegű – ius cogens –, azaz elidegeníthetetlen. Nemcsak be kell tartani és tartatni, hanem lemondani sem lehet róla. Trianonban a magyarságnak sem volt joga lemondani, s nem is mondott le a saját nemzete önrendelkezési jogáról. Minden szerződés, amely megszegi e jogot, a hatályos nemzetközi jog szerint is semmis akkor, ha kikényszerítik a teljesítését.


A következő időszak politikájának parancsolóan a nemzeti oldal pártjai, szervezetei, képviselői közötti együttműködés kialakításának és biztosításának, a stratégiailag megfogalmazott szövetségi politikának kell elsőbbséget adni. Mindennel és mindenkivel szemben. Határozottan a nemzeti oldalon álló pártokat kell támogatnunk. Akkor is, ha szerintünk sem makulátlanok, s ha nemcsak tenniük, hanem még jóvátenniük is bőven van mit. Vagy nekik adjuk meg a lehetőséget, vagy azoknak, akiket külföld ültetett a nyakunkra. Körvonalazódik a harmadik lehetőség, de ma még nem elég erős. Befejezésül, Gárdonyi ugyanazon gondolatát itt is idézve, a Fidesz-KDNP-vel együtt mi ne politikai indíttatásból legyünk hazafiak, hanem hazafiasságból nemzeti politikusok.

 

(Van egy vonatkozás, nevezhető kényesnek, valóságtól elrugaszkodottnak, de tájékozottaknak kell lennünk, ezért zárójelben megemlítjük. Április végén egy orosz, szeptember végén egy román politológus nem hétköznapi elmélkedést tett közzé. Fejtegették, hogy az Orbán‒Magyar „szerepváltás” ügyes manőver, hatalomátjátszás, az EU-val szembeni erőviszonyok tudatos kijátszása, túljárás Weber és Leyen eszén. Orbán, látva, hogy nem tudja elfoglalni az EU-t – amiről tényleg beszélt ­–, s ellenfelei annyira előkészítették a leváltását, hogy elkerülhetetlen, a saját pártjából előhúzott egy ellenlábast, titkos alkut kötve vele, hogy rövid átmeneti szereplését követően a Fidesz-KDNP visszatérhessen a hatalomba. Tetszetős tűnődés, s megkockáztatható a latolgatás, hogyha csakis a két főszereplő képességeit vesszük, nem teljesen elképzelhetetlen. Azonban ők sem légüres térben mozognak. Ha végigfutunk mindazon a károkozáson, bosszúálláson és színészi mutatványon, amit a Tisza-különítmény tett és tervez, szinte nem is akad benne olyan elem, amely ilyenféle tűnődésbe beleszuszakolható. Hacsak nem az történt – tételezzük fel – hogy az egyik fél áruló módon felmondta az alkut, mert úgy vélte, hogy így véglegesen hatalmon maradhat. Az eddigi történelmi mértékű visszalépést, káros társadalmi rombolást látva, másképpen nem elképzelhető, hogy bárki is tudatosan elfogadná a felmérhetetlen árat, amit a hatalomváltás miatt Magyarország máris fizet.

Időközben kiderült, az USA, Kína és Oroszország szívesen látná Orbánt az ENSZ főtitkári pozíciójában, s a tűnődések e tisztségre való felkészülésnek is tűnhetnek. Ha létezne ilyen titkos terv, abba már beépíthetőek olyan jelentős eljárások, amelyeket az előzőekben bíráltunk. Például: el kell veszíteni a választást, a vereség okai között az EU beavatkozását nem kell feszegetni, a legérzékenyebb okot el kell hallgatni, stb. Így értehetőbb Vance nyilatkozata, s az is, hogy Netanjahu nem segített barátjának. Izrael ugyanis így megmenekülhet az általa elkövetett tömeggyilkosságokat elítélő ENSZ-határozatoktól, könnyebb kiiktatni az EU-t, mint konkurenst, fájdalommentesebben megvalósítható a világ esedékes újrafelosztása, és így tovább. Ám a bökkenő itt is ugyanaz: Magyarországnak túl nagy árat kell fizetnie, s igazán felelős politikusok ezt nem vállalhatják. E politológusi tűnődéseket inkább úgy lehet felfogni, mint annak sajátos tükröződését, hogy a világ elítéli a globális háttérhatalom arcátlan beavatkozását a saját útját járó Magyarország belügyeibe, azt pedig ellenzi, hogy a globális háttérhatalmasok kiszorítsák a világ ügyeinek intézéséből az államférfivá kinőtt magyar politikust, Orbán Viktort.)    

 

A „Hungaria esse delendam” vérbosszúval szembeszállva is tudomásul kell vennünk, hogy „Rákóczinak dicső kora, nem jön vissza többé soha.” Viszont vezéreszménkké kell tennünk, hogy az ármánykodó rákosiknak, globalizálódott újkülönítményeiknek átkos kora se kerüljön uralomra többé soha. Ehhez a mindennél fontosabbra, a magyar megmaradás feltétlen biztosítására összpontosítsuk erőfeszítéseinket. Tudva, hogy magyar valóság is csak egy van, de ruhája és öltöztetője számtalan akad. Ezért alkotmány és eskütétel kötelezze a kormányokat, valamint a tömegtájékoztatási eszközöket, hogy kötelesek a hazai és a nemzetközi valóságot ismertetni az országgal; nem azért választjuk őket, hogy a szövetségi rendszerünk, nagyhatalmak, vagy következetlen barátok iránti lojalitásból félrevezessenek bennünket akár egetlen kérdésben is! Ne engedjünk abból, hogy e történelmi feladatnak parancsoló, ugyancsak alkotmányozandó feltétele, hogy a legfelsőbb pozíciók mindig bizonyítottan, társadalmilag is szigorúan ellenőrizhetően, magyar nemzeti születésű és beállítottságú, történelempolitikailag képzett közismert politikusok kézében legyenek.


A felsorolt megváltoztathatatlan tényekre visszatérve, a választóknak a következtetése csak ez lehet: a Fidesz tiszta kézzel kezdte a politikát, kisebb ingadozások, néhány súlyos tévedés ellenére alapvetően nemzeti érdekvédelmi politikát folytatott, s ezért puccsolták meg. Idővel egyes tagjai, ki erkölcsileg, ki politikailag idővel megbicsaklottak. A politikailag újonnan induló Tisza-különítményt viszont külföldiek építették fel, érdekeik szolgálatában elkövetett hazaárulásukat érdemnek, rohamos meggazdagodásukat tisztességesnek tünteti fel, nyíltan nemzetellenes érdekeket véd. Tehát ők eleve megbicsaklottként kezdik. Fontos, hogy mindenki, a tiszás is megértse, ezekből az előzményekből törvényszeren mi következik. Mindenkit érint a saját felelősségét is magába foglaló kérés: Hideg fejjel gondolja át, hová tart a Tisza-különítmény, s hová akar juttatni bennünket?


Legyél állampolgár, politikus, közéleti személy, akárki más, akármilyen poszton, vagy anélkül, de tetterővel, szellemi és lelkierővel bíró, a nemzetedért felelősséget érző magyar lelkületű hazafi, ha mindennek az ismeretében „egy kicsit” is engedsz annak, amiről tudva tudod, hogy téves, hibás, elfogult, erkölcstelen, nemzetellenes, vagy nem magyar talajon termett, önmagad már nem az leszel, aki voltál. Nem az, akit a környezeted, a társadalom látott benned. Ha az első lépést megtetted e tévúton, már csak olyan áldozattal tudsz megújulni, amire nagyon kevesek képesek, a közvélemény pedig még ennél is kevesebbeknek bocsát meg. Óvatlanságodnak súlyosabbnál súlyosabb, egyáltalán nem váratlan következményei lesznek nemcsak a te, s a környezeted, hanem a társadalom, a nemzet, s lehet, az emberiség sorsára nézve is. Ahhoz, hogy egyaránt helyes legyen a gondolatod, a mondandód, és a tetteid is, lépéseid előtt fontold meg, tartsd be, és másokat is bírj rá, hogy a közjót, s a magyar megmaradást építve, kövessék Gárdonyi bölcs intelmét, „minden, ami nem teljesen helyes – helytelen!”

 


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg

Levelezés, kapcsolat: 

SZILAJ CSIKÓ SZERKESZTŐSÉG: szilajcsiko.info(kukac)gmail.com

bottom of page