Orbán, Messi és keresztény templomok. Tisztelt Olvasó!

Éppen azon gondolkodtam, nem kellene-e Önnek javasolnom, hogy – ha még nem látta volna – nézze meg a világhálón Orbán Viktor tegnapi sajtótájékoztatóját; vagy legalább olvassa el a mandiner.hu-n Gulyás Gergely nyilatkozatát; hisz csak jó az, ha Ön és minél többen tisztában lesznek azzal, milyen helyzetből kellett a magyar miniszterelnöknek kivágnia magát. Gondoltam, legalább utalok arra, hogy az a produkció, amellyel Orbán végigcselezte magát az Európai Néppárton, megannyi bosszúra éhes támadó és védő játékos között, ráadásul a legfelsőbb bírói testület által végig a kiállítás rémével fenyegetve, nos, a foci világában ez felér Lionel Messi felülmúlhatatlan teljesítményével. És nem árt az, ha Ön s minden felelős magyar hirtelenjében egy gyors összevetést készít magában: a magyar politikai pálya túloldalán játszóktól eközben olyan hatalmas és emlékezetes teljesítményeket tapasztalhatunk, mint a közös fetrengés.

Mielőtt azonban e kósza gondolataim kifejtéséhez foghattam volna, belebotlottam a Pesti Srácok nálunk is idézett rövid elemzésébe, melynek már a címe is kifejezi a tegnapi nap lényegét: „Megint egy helyzet, amiből Orbán Viktor kihozta a legtöbbet”. Hála Istennek, okafogyottá vált, hogy magam kezdjem el dicsérni a Fidesz elnökét, a kormány fejét. Mint Ön már bizonyára jól tudja, sosem teszem szívesen, mert a Szilaj Csikónak alapállásból inkább ellenzékinek illene lennie, s inkább bírálnunk kellene őt egyik-másik húzásáért. Ám amennyire fontos Európa jövője szempontjából, mi történt tegnap a Néppártban, annyira helyénvalónak vélem a miniszterelnök idevágó sakkhúzásait, s nem kevésbé azt, hogy ezek nyomán alkalma nyílt egy egész újságíró-hadsereg előtt elmondani a történtek lényegét, megüzenni immár az egész világnak: mire megy ki a játék, mi a valódi tét.

Ha véletlenül még nem tudná, s valóban érdekli Önt, tisztelt Olvasó, kérem, nézzen, olvasson utána. Én ennek megismétlése, kihüvelyezése helyett egy olyan cikket ajánlok az Ön figyelmébe, amely kiválóan rávilágít arra, hogy mi lesz a nyugati civilizációból, ha a keresztény kultúra világát a fogyasztás világa, a pénz istene foglalja el. Azért sem baj, ha szembesülünk vele, mert újra és újra eszünkbe véshetjük: a baj valójában nem a népvándorlással kezdődött, hanem a vákuummal. A határtalan liberalizmus, a féktelen individualizmus nyomán támadt ürességgel, közösségi értékvesztéssel, szétesett családokkal, üres bölcsőkkel.

Itt van tehát a cikk, tisztelt Olvasó: EGYÉL, IGYÁL, GYÚRJ AZ ÚRRAL! – 8 RENDHAGYÓ ÖTLET TEMPLOMOK ÚJRAHASZNOSÍTÁSÁRA.

S íme, a nyolcak egyike: templomból konditerem.