Miért nem baj az, hogy iszlamofób vagyok
Amit a kereszténység felépített, azt az iszlám csak lerombolja.
Ha megkérdezünk valakit, mit tud az iszlámról, az első három válaszában benne lesz, hogy „veszélyes”. Miért lenne ez probléma? Nem kell iszlámszakértőnek lenni ahhoz, hogy belássuk: a kereszténység nem kompatibilis az iszlámmal.
Természetesen a bevándorláspárti liberálisok oldaláról csúnya dolognak tűnhet, ha valaki iszlamofób, de a helyzet az, hogy még evolúciós szempontból is lehet érveket sorolni mellette, hát még az általános hétköznapi szempontból!
Mi keresztények vagyunk. És ezt anélkül jelenthetjük ki, hogy számot kellene adnunk róla, hányadán állunk Istennel. Mert az, hogy keresztények vagyunk, azt jelenti, hogy vannak szabályaink, amik keretekbe rendezik az életünket. Tudjuk, hogy mit szabad és mi alól nem ad felmentést Isten. A hiten túl ez életforma. Az építés életformája, hogy a létezésem lehetőség arra, hogy valamit létrehozzak, ami akkor is értékes marad, amikor én már rég nem leszek. Élesen lehetek jelen, de kevésbé harciasan, könyörületesen, de nem mindent megengedően. Házasságra önkéntes beleegyezéssel léphetek, a véleményemet kinyilváníthatom és nem köveznek halálra érte.
Ezzel szemben helyezkedik el az iszlám. Egy olyan kultúra, ahol az erőszakot a vallás legitimálja. Az iszlám engedi a rombolást, más kultúrák leigázását, ha az Allah érdekében történik. És miért ne történne minden az ő érdekében. Allahra hivatkozva felmentést kap minden iszlamista a kegyetlenség, az emberi életek feláldozása alól.
Egy közösség akkor erős, ha tagjai összefognak, elfogadják a közös szabályokat, aszerint élnek és védik magukat a külső fenyegető erőktől. Kereszténynek lenni feladat, a szabályok sokszor szigorúak, az építés pedig fáradságos munka.
Az iszlám megadja az erőszak szabadságát, nem kell a békés együttélésért fáradozni, a vérontás gyorsan pontot tesz minden vita végére. A liberális felfogás, miszerint toleránsnak és befogadónak kell lenni, önfelszámoló logika. Viszont természetes emberi reakció, hogy félünk az iszlámtól. Az, hogy meg akarjuk védeni tőle a kultúránkat, életvédő.
(...)
Csak nézzük meg a tényeket: Bécsben – tőlünk alig pár száz kilométerre – külön metrókocsikat javasolnak a nőknek a biztonságuk érdekében. Túl sok nők elleni erőszakos bűncselekmény történt ugyanis az utóbbi időben, az elkövetők között pedig felülreprezentáltak a bevándorló férfiak.
A bécsi külön metrókocsi annak a szimbóluma, hogy az integráció megbukott.
(...)
