Nem is volt távirányítónk a világhoz
Teli lett a világ aggodalommal. Ezt nem csak az internetes kommunikáció logikája gerjeszti, hanem az is, hogy a világot alakító változások leszámoltak azzal az illúzióval, hogy a Béke, a Biztonság, a Prosperitás egyértelmű adottság. Mivel töltsük ki az illúziók fájó hiányát?
Lassan hozzászokunk ahhoz, hogy mennyi dologtól félünk. Ezek egyik része régóta velünk él: elvesztünk valakit, betegek leszünk, megszűnik a munkánk, kirabolnak minket… A klasszikusok mellett vannak kortárs félelmeink, amelyek körül a közélet forog. Világnézet, ízlés és érdeklődés kérdése, ki melyiktől tart legjobban.
Sokan mondják, hogy többet aggódunk, mint régen volt szokás. Életünk rész lett az óvatosság: a legkisebb bajjal elfutunk az orvoshoz, olyan dolgoktól is óvjuk gyerekeinket, amiket mi még nyugodtan megtettünk. Hogy ettől lett biztonságosabb a világ, vagy túlaggódjuk a dolgokat, azt nehéz eldönteni.
Az azonban biztos, hogy egyre látványosabb a félnivalók szerepe az életünkben. Jön a válság, jönnek a migránsok. Életünk irányítását vagy a technológiai óriáscégek veszik át, vagy az állam. Összeomlik civilizációnk a globális felmelegedésben, megbénít minket egy cybertámadás… Fortyog a félelem üstje.
Két dologgal szokták magyarázni, hogy miért lettek meghatározóbbak a fenyegetések életünkben. Egyrészt azzal, hogy a kommunikációs siker alapja a vészjelzés, másrészt azzal, hogy a régi megszokott világunk helyét valami új, ijesztő és nehezen érthető kezdi átvenni.
Csak én tudlak megvédeni
Egyre inkább a negatív üzentek határozzák meg a kommunikációt. A hírportálok, a befolyásra törekvő cégek, politikusok klikkvadászként működnek. Hatalmas a verseny a figyelemért. Barátnak, családtagnak jár a cukiságért a kattintás, az ismeretleneknek valami furcsával vagy ijesztővel kell előállnia, hogy hatni tudjon. Azt a terméket, politikai vagy civil üzenetet veszik leginkább észre, amelyik a veszélyre figyelmeztet és megoldásként kínálja magát. Érthetően több mindenért és többet aggódunk, hiszen az információk jelentős részét a „csak én tudlak megvédeni” csomagolásban kapjuk. Persze nem kell mindent Zuckerbergre fogni.
Nem csak azért félünk, mert ijesztgetnek minket
Az elmúlt időszak eseményei alaposan alámosták a világ biztonságába vetett hitünket. A kilencvenes évek arról szóltak, hogy mindenhova elérkezik a Béke, a Biztonság, a Prosperitás. A bajok átmenetiek és megoldódnak – csak attól tartottunk, hogy az évezredváltás informatikai felfordulást okoz, de még ebből sem lett semmi. Aztán 2001 óta egyre egyértelműbb, hogy még nem jött el a happy end.
Az évezred első két évtizedet olyan események határozták meg, amelyekről azt gondoltuk, hogy nem történhetnek meg. Egyértelművé vált, hogy a mindennapok biztonsága törékeny, a világ feszültségei mindenki számára kockázatot jelenthetnek.
Öt csapás: WTC, Válság, Migráció, Ukrajna, Brexit
WTC – Az Egyesült Államok elleni támadások 2001-ben azt üzenték, hogy a világon belüli feszültségek mindenki biztonságát veszélyeztetik. Ezt az üzenetet rendszeresen erősítik meg újabb terrortámadások.
Nagy gazdasági válság – a 2008-as pénzügyi összeomlás megmutatta, hogy még mindig van olyan, hogy gazdasági visszaesés, egy pillanat alatt veszélybe kerülhet az ember munkája, vagyona.
Európai Migrációs Válság – a 2010-es években egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy sok afrikai és közel-keleti ember számára az Európába vándorlás jelenti a kiutat a véres konfliktusok és a szegénység világából – Európának egy népvándorláshoz kell viszonyulnia valahogy.
Kelet-ukrajnai háború – Egy velünk szomszédos országban 2014 óta háború van. Az országhatárok vitathatatlansága megdőlt, Európában újra komolyan elemzik, mi történhet, ha az orosz hadsereg megindul nyugat felé.
Brexit – Nagy-Britannia 2016-ban úgy döntött, hogy kilép az EU-ból. Az Unió nem megbonthatatlan, a miniszterelnök trükkös politikai manővernek szánt akciójából kiszámíthatatlan események indultak ki – a parlamenti demokrácia őshazájában.
A megrengető eseményeken azért is nehéz túltenni magunkat, mert látványosan alakulnak át a világot formáló szereplők és játékszabályok. Mindig is az élet része volt, hogy néha történik egy-egy katasztrófa, aztán pár nap, év és minden megy tovább ugyanúgy. Azonban most pont azt látjuk, hogy nem ugyanúgy mennek tovább a dolgok.
Virtuális lett a valóság
(...)
