Az erdélyi magyarok utolsó bástyájának elvesztése
Megrökönyödve kaptuk azon hírt, miszerint a Marosvásárhelyi Orvosi, Gyógyszerészeti, Tudomány- és Technológiai Egyetem (így szól az új név, az egyszerűség kedvéért a továbbiakban a régi rövidítést, a MOGYE-t használom) keretén belül megalakult az angol kar, ahelyett hogy megalakult volna a már olyan rég beígért magyar orvosi kar. Hogy mindenki értse, miről is van szó: a magyar szak, a román szakkal együtt, a román kar keretén belül működik, ahogy eddig az angol szak is működött, hiszen évek óta minden egyes alkalommal megtagadják kérésünket, hogy a magyar szak egy önálló magyar kar keretében működjön az egyetemen. De a még meglepőbb hír, hogy a régi MOGYE-t dr. Emil Paladéról keresztelik el.
Félreértés ne essék, a címben szereplő bástya elvesztése csak szimbolikus kijelentés, mert a MOGYE közös bástya volt, a többségi román és a magyar közösség bástyája. Habár annak idején a magyar lakosságnak alapították királyi határozattal, ma, a globalizálódás világában, egyértelműen nem kivitelezhető, hogy csak magyar nyelvű egyetem legyen. Viszont az, hogy az egyetemen belül külön magyar kar is működhessen, egyáltalán nem tűnik irracionális kérésnek közösségünk részéről, főleg ezen új hír tükrében: külön angol kar alakult. Úgy gondolom, az, hogy ezt a lépést nem követte a magyar kar megalakítása, számunkra, erdélyi magyarok számára igen sokat elmond az egyetem vezetőségének velünk kapcsolatos hozzáállásáról. Ez a helyzet megalázó számunkra. Főleg olyan körülmények között, hogy tudnivaló, milyen régóta kéri a magyar tanári kar és a diákság egyhangúlag az önálló magyar kar megalakulását a román többségű szenátustól, amely kérést a jelenlegi romániai tanügyi törvény is alátámaszt. Mit jelentsen ez a szintű megkülönböztetés saját országunkban? (Igen, a miénk is az ország, mert felmenőink és mi is ugyanúgy fizetjük az adót és a közösség költségeit.)
Dr. Emil Palade értékét nem vitatom, kiemelkedő román orvos és kutató volt, Jászvásáron született, eleinte Bukarestben tevékenykedett, majd később az Egyesült Államokban, ahol a legmagasabb tudományos kitüntetésben részesült, megkapta a Nobel-díjat. Csak azt nem tudom megmagyarázni, hogy a magyar ajkú emberek által alapított MOGYE elnevezésére hogy nem találtak egy olyan illetőt, akinek több köze van az egyetemhez, aki esetleg maga is az egyetem neveltje. Ugyanis számos értékes, a világon nagy ismertségre szert tett embert nevelt ki egyetemünk. Vagy, ha már közösen élünk és dolgozunk, és a Moldvából ide került román kollégák többségben képviselik az egyetemet, és ennek megfelelően a többségi óhaj a dr. Emil Palade neve, azt is megértem. De akkor miért ne vehetné fel ez a már sokszor hangsúlyozott magyar múltú egyetem egy magyar egyéniség nevét is, a román elismert személy nevével együtt?
A régi kolozsvári magyar orvosi egyetem egyik utóda a mi MOGYE-nk, de a másik utóda a szegedi orvostudományi egyetem. Végeredményben a marosvásárhelyi és a szegedi orvosi egyetemek testvéregyetemek, egy gyökérből vannak. Így miért ne vehetné fel a MOGYE a dr. Emil Palade névvel együtt a szegedi egyetem első rektorának, szintén Nobel-díjas tudósnak a nevét, a dr. Szent-Györgyi Albert nevet? Miért ne alkalmazhatnánk egy ilyen köztes megoldást, amely bevált a Babeş–Bolyai Tudományegyetem esetében is?
Más vidékről ide került kollégák, nem megfelelő történelmi ismerettel rendelkezve, úgy érzem, hirtelen határozatokat hoztak, amelyekkel a romániai magyar ajkú állampolgárokat mélyen megsértik önérzetükben.
De hogyan is jutottunk ide? A MOGYE magyar képviselői és jómagam többször jeleztük minden szinten (adminisztráció, érdekképviselet, papság, minisztérium), hogy egyetemünkön az új rektor vezetése alatt a magyar kar számára sokszor megalázó és hátrányos helyzetet hozó döntések születnek. Ezen probléma megoldására konkrét javaslatokkal is jöttünk (és jövünk), a törvény keretén belül: alakuljon meg – most már az angol példájára – az önálló magyar kar, illetve kapja a két nemzet jeles képviselőinek nevét az egyetem. Ezen javaslatok a mostani, nagyon is akut problémákra vannak. De van egy immár krónikussá vált probléma is, amely megoldása a következő lenne: tegyék lehetségessé, hogy a magyar tanárok és diákok aránya egyaránt érje el a 40%-ot, hogy tényleg képviseltetve legyünk a vezetőségben, és a hangunkat is hallathassuk. Mert a jelenlegi kevesebb mint 20%-unkkal sajnos nincs ahogy beleszóljunk a döntéshozatalba.
(...)
Mint az egyetemi szenátus legidősebb magyar képviselője, és tudományos és szakmai területen egyaránt élvonalba tartozó professzor, kérem, sőt követelem, hogy az érdekképviseletünk és mindenféle szervezet, amelynek lehetősége van rá, tegye meg a megfelelő, illetve a tőle telhető lépéseket annak érdekében, hogy mi, marosvásárhelyi és erdélyi magyarok a minimálisan szükséges jólétben tudjuk folytatni tevékenységünket.
A minimális követelésünk ezen helyzetben tehát: ha megalakult az angol orvosi kar, alakuljon meg a magyar is; ha az egyetem névadóját a Moldvából ide került román ajkú többség dr. Emil Paladéban látja, nem vagyok ellene, viszont a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem példájára legyen a mi egyetemünk neve Palade–Szent-Györgyi vagy Palade és egy neves magyar tudós neve. Továbbá, hogy elkerüljük a későbbi hasonló helyzeteket, és hogy minimális beleszólásunk nekünk is lehessen a döntésekbe, kérjük a magyar tanárok és diákság részarányának 40%-ra való növelését. Mindezekhez nem kellenek tervek, nem kellenek tanulmányok, mappák, nem kell semmiféle kifogás és akadály, amelyet az érdekképviselet az egyetem magyar ajkú vezetőségétől kér.
Abban a reményben, hogy mindenki megérti, hogy közügyről, közös értékről van szó, ami számunkra, erdélyi magyarok számára talán a legfontosabb, zárom soraimat.
