Az értelmes életcél tartja meg az embert katasztrófa idején. (Interjú Jordan P. Petersonnal)
A személyes felelősségvállalás, a család és az erkölcsi törekvés fontosságáról beszélt a Magyar Nemzetnek adott interjúban Jordan B. Peterson. A világhírű pszichológusprofesszor szerint — aki a Brain Bar fesztiválra érkezett hazánkba — az iszlám veszélyt jelenthet a demokráciára. Azt is elmondta, hogy Orbán Viktor megerősítené a magyar kultúra metafizikai megalapozottságát, és a lelkiismeretünk szava segíthet kiigazodni a félrevezető sajtóhírek között.
– Ön rendkívül népszerűvé vált egzisztenciális jellegű tanításával. Mit üzen az embereknek, amire ilyen pozitívan reagálnak?
– Az emberek élete két okból rendkívül nehéz. Az egyik a szenvedés, a másik pedig az a rengeteg gonoszság, ami körülvesz minket. Ahhoz, hogy valaki ezzel a két egzisztenciális kihívással megküzdhessen, kell, hogy legyen életcélja, ami a létezésének nehézségeit igazolja. Arról beszélek az embereknek, hogy vajon mi lehet az életük, a létezésük értelme. Úgy látom, az, hogy felelősséget vállalva rendbe tegyék az életüket és a világot maguk körül. Ez az értelmes életcél tartja meg az embert a katasztrófa idején. (...) Nem hiszem, hogy az emberek rendben lennének úgy, ahogy vannak, anélkül, hogy törekednének azzá válni, ami valóban lehetne belőlük. Ez a legoptimistább üzenet, amit a fiataloknak mondhatunk. A pszichológusok sokszor úgy gondolják, ha valakit hátba veregetnek, mondván, minden jó úgy, amint van, azzal javítanak a helyzetén. De ha valaki szenved, függő, boldogtalan vagy nihilista, ha a családja romokban hever, nincs víziója a jövőről, és megnyugtatjuk, hogy minden rendben van vele, azzal olyan mértékben demoralizáljuk az illetőt, hogy az már a mentális egészségét is veszélyeztetheti. Az emberek sokkal többé is válhatnának, mint amik, viszont ha nem törekszenek erre, és a világot nem képesek megváltoztatni a lehetőségeikhez mérten, akkor az az ő felelősségük és hibájuk. (...)
– Sokszor beszél a felelősségvállalásról. Ez másokra is kell vonatkozzon, altruizmust is kell érteni alatta?
– Amikor azt mondom, hogy valaki magával kezdje, nem úgy értem, hogy azzal fejezze is be a fejlődést. Annak az orvoslásával kell kezdeni, amit valóban orvosolni tudunk. Amikor úgy éled az életedet, ahogy jó neked – és ezalatt nem az önzést, a hirtelen vágyaid kielégítését értem –, akkor az jó lesz a családodnak is, és javára válik az egész társadalomnak. Létezik egy harmonikus egyensúly, amit mindenki megteremthet életének ezen szintjei között. Noha magunkkal kell kezdenünk, nem az a cél, hogy önző módon rendezzük be az életünket. Nem gondolom, hogy ez működhetne, hiszen – és ez szociológiailag jól dokumentált tény – az ember életének értékét az interperszonális kapcsolatainak minősége határozza meg. Másokkal ugyanazzal a tisztelettel kell bánnunk, mint saját magunkkal. Ez a családunkra, a barátainkra, sőt a minket körülvevő teljes közösségre is vonatkozik. Amennyiben nem így teszünk, a dolgok nem fognak jól alakulni számunkra, bármennyire megszállottan is próbáljuk saját érdekeinket érvényesíteni. Szociális lények vagyunk, és a sorsunk össze van kötve a minket körülvevők sorsával.
(...)
Az élet – bizonyos értelemben – meglehetősen egyértelmű: az embernek gondoskodnia kell magáról, és szüksége van bensőséges kapcsolatokra, szüksége van családra. Emellett olyan karriert kell építenie, ami által mások számára elfogadható partnerré válik. Ha ezek valamelyikét elmulasztja, szenvedni fog. Az elképzelés, hogy az embernek lehet olyan karrierje, ami értékesebb, mint a családja, a legtöbb esetben hatalmas tévedés. Ha valaki a családi kapcsolatai kárára építi karrierjét, annak megfizethetetlen ára van a boldogság és a lelki kiegyensúlyozottság szempontjából.
(...)
