Tapasztalatok és fényképek a dublini Pride-hónapról – Budapesten az előválasztás mindhárom jelöltje
A hetet Dublinban töltöm, ahol akarva-akaratlan a Pride-hónap részesévé válok. Nem tudom kivonni magam az ”ünnep” alól. A belvárosban sétálva bármerre nézek, szivárványos zászlók jönnek szembe. Terveztem, hogy felfrissítem a ruhatáram a Penneysben, de a szivárványos bejáratot látva mégsem térek be. Kenyeret is kell vennem, ma a szokásos Tesco helyett egy kevésbé ”büszke” boltot választok...
Feltűnik, hogy nemcsak az üzletek kirakatára és az éttermekre, hanem középületekre, hidakra és utcai póznákra is kikerült a homoszexuális jelkép. Így az állami posta szolgáltatásait sem veszem igénybe a héten.
Engem még sokkol, hogy tényleg ide jutottunk, hogy gondolkodás nélkül besorol mindenki ezen új ”vallás” mögé. Ír barátaim egyfajta megtört beletörődéssel nézik végig, mi történik a fővárosukkal, az országukkal. Végigküzdötték a 2015-ös népszavazási kampányt, hogy megtartsák a házasságot, annak, ami, és veszítettek. Mit tehetnek most azonkívül, hogy különböző módokon véleményt nyilvánítanak, és próbálják kerülni az LMBT lobbi mellé beálló boltokat?
Tiltakozásukkal vagy senki sem foglalkozik, vagy pedig homofóbiát kiált a tömeg. Igen, a saját bőrömön is megtapasztaltam: ha nem akarsz ebben részt venni, nem vásárolsz szivárványos boltban szivárványos terméket, nem használsz szivárványos keresőprogramot, és esetleg ennek hangot is adsz, viselkedésed már kirekesztőnek és gyűlölködőnek tartják. Az LMBT lobbi pedig bár megkapta amit akart Írországban, tovább nyomul, és úgy tűnik, az emberség meghatározójává ebben a városban a szivárványos zászló kitűzése vált. Dublin polgármestere is része a parádénak, a napokban éppen felavatott egy LMBT emléktáblát.
Azon gondolkodom, hogy miért csak a különböző szexuális szokásokat, és a megszámlálhatatlan genderű életformákat ünneplik. Hogyhogy nincs ilyen egyöntetű felsorakozás a fogyatékos emberek, az üldözött keresztények, az étkezési zavarral küzdők, a családok, vagy bármilyen más szempont alapján kiválasztott emberek mellett? A homoszexuálisok, biszexuálisok, transzneműek, stb. miért egyenlőbbek az egyenlőknél?
Majd eszembe jut, hogyha nem teszünk semmit, talán csak évtizedek kérdése, és hazánkba is megérkezik ez a mindent elsöprő Pride-fanatizmus. (A Pride-ot persze már évek óta megrendezik, de az egész város még nem lett a rajongója.) Belenézek a főpolgármester-jelölti előválasztás vitájába, és rájövök, talán nem is évtizedek, hanem hónapok alatt is nem várt változások indulhatnak el Budapesten. (Videó: itt)
Karácsony Gergely, az MSZP-PM jelöltje büszkén jelentette be, hogy Magyarországon az első középületre, az általa vezetett zuglói polgármesteri hivatalra már kikerült a szivárványos zászló.
Kálmán Olga, a DK jelöltje szerint főpolgármesterként nem lehet megtennie, hogy ne nyissa meg a Pride-ot.
Kerpel-Fronius Gábor, a Momentum jelöltje pedig megtiszteltetésnek venné, ha felkérnék a Pride megnyitására, amit „természetesen” megnyitna. Egy másik interjúban arra kérdésre, hogy „A Pride-on azért részt kell vennie a főpolgármesternek?” ezt válaszolja: „Szerintem fontos, igen.” Ezenkívül arról is beszél, hogy önkormányzati bérleményben előírhatják, hogy nem tehet különbséget egy cukrász a párok között, ekkor tehát meg kell, hogy süsse a tortát a homoszexuális "esküvőre". Ez természetesen szembemegy a lelkiismereti szabadsággal.
Aggódóm. Nem szeretnék olyan Budapesten élni, ahol az emberség mércéje a különböző leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, vagy egyéb különböző genderű életformák minél hangosabb ünneplése lesz. Nem szeretnék olyan Budapesten élni, ahol postára menni vagy hivatalos ügyet intézni csak LMBT jelképek kíséretében tudok. Nem szeretnék olyan Budapesten élni, ahol homofóbnak minősíthetnek azért, mert nem nem szeretnék ilyen Budapesten élni...
(...)
Frissítés 2019.06.22-én:
Tegnapi levelem Facebook-bejegyzésként is megosztottam a CitizenGO.hu Facebook oldalán. Ma reggelre a Facebook törölte a posztot, mivel szerintük sérti a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos közösségi alapelveiket.
A Facebook megmagyarázta, hogy eltávolítja azokat a bejegyzéseket, amelyek többek között szexuális irányultság alapján támadnak embereket. Csakhogy a bejegyzésem nem támadott senkit, és gyűlöletbeszédet sem tartalmazott. 2019-ben így jár az, aki megosztja kritikus gondolatait az LMBT politikai mozgalom térnyeréséről. Gondolom az egyetlen elfogadható magatartás az lett volna, ha tapsolok, vagy legalábbis csöndben maradok azt látva, hogy Dublinban már nemcsak közel minden harmadik-negyedik bolt és étterem, hanem pl. már az állami posta is az LMBT törekvések előtt tiszteleg.
Hogy a Facebook cenzúrája ellenére üzenetünk mégiscsak eljusson annyi emberhez, amennyihez csak lehet, arra kérem, küldje tovább levelünket minél több ismerősének Ön is! Köszönöm szépen!
A törölt bejegyzés az alábbi (vagyis hát fentebbi – a Szerk.) szöveget és a dublini képeket tartalmazta:
