Egyre közelebb a kilométeres lövéshez. Mónus József fantasztikus világcsúcsa – és levele az MVSZ eln
918 méterre repítette nyílvesszőjét Mónus József, minden idők legnagyobb távlövő íjásza. A versenyt Nevada és Utah határában lévő Salt Flastban, a sós sivatagban rendezték miként tavaly is, és mindig 1940 óta – tájékoztatta a Magyarok Világszövetségét maga a FARKAS (azaz maga Mónus József).
Gratulálunk ehhez a fantasztikus világcsúcshoz!
Egyben gratulálunk egész családjának, hiszen feleségével Mónusné Ruszin Annával, fiával Mónus Lászlóval és az ő párjával, Prokaj Kiarával együtt 11 világcsúcsot javítottak az Amerikai Egyesült Államokban megtartott World Archery versenyen.
Idézünk pár sort Mónus József Patrubány Miklóshoz, az MVSZ elnökéhez írt leveléből:
"Szétszakadva, sebekkel, gyötrelmekkel, rengeteg munkával, viharverten álltunk ott, ugyanakkor örömteljesen, szívünkben és lelkünkben a dicsőséggel, a pompával, a büszkeséggel, a boldogságunkkal, őseink tiszteletével, akaratunk, a hitünk erejével! Tudod, ugyanakkor láthatatlanul, de érezve leheletüket ott vannak milliók melletted, akiknek szívében ugyanolyan erő emeli felfele a magyar zászlót!
Mi csak tenni akartunk a magyarság hírnevéhez úgy, hogy közben nem mérlegelsz, csak mész lehajtott fejjel az utadon.
Az egy évig tartó felkészülésben, a napi 500 vagy 1000 kilőtt nyílvessző lövése közben nem lehet erre mit mondani, akkor hogyan lesz a holnap, csak este amikor összerogysz a fáradságod miatt, akkor kéred a jó Istent, a Sorsodat, adjon holnap több erőt neked.
11 világrekordot úgy lőni, hogy megálmodta két család, ugyanakkor millió ember vágyaival, reményeivel, elvárásaival a lelkedben megmérkőzöl bárkivel a világon a kilőtt nyílvesszőiddel.
Ani tanít, Kiara a Semmelweis egyetemre Laci az Óbudai egyetemre jár, úgyhogy nagy nehézség tanulni és felkészülni. De Farkasnak születtek, kötelességük a harc!
Nagy csata volt ez számunkra, talán az életünk csatája.
Képzelje el a jelenetet mindenki. Eredményhirdetés: Mindenki ott van és várakozik aki számít :
Ott álltunk és elmeséltük a díjkiosztó ceremónia porondján, hogy a 907 álomhatárt miért is ostromoltam kitartóan éveken keresztül.
Elmeséltem, így lett jogcímem elmesélni a győztes jogán a 907 évi pozsonyi diadalt.
Meghallgatták és most már mindenkinek, még az amerikaiaknak is könnyes lett a szemük.
Sírtak, és örültek a lövésnek!
A sors úgy hozta, hogy Frenk, egy 30 éve kint élő magyar barátom eljött a versenyre és ebbe a sírós hangulatban felolvastatott Ábrahám Lincoln és a magyar szabadságharc huszárjainak közös történetét. Most már mindenki büszke volt és szinte mindenki sírt!..."
