Jéghegy a víz alatt (Gavallér János verse)
Mióta rohanok vágyva,
mezőn nyíló virágok illatára,
álom-emlékcsodák mélyen
elásott, temetett, feledett kertem
csend-nyugalmára.
...
Felfalták ordas gyors eszmék,
hegyről zúduló patak partján minden
kincsemet, minden kincsemet.
Hordalék takarja aranyrögeim
fénycsillogását.
(...)
....................................................................................................................................................................................................................................................................................................................
Gavallér János
Jéghegy a víz alatt
Mióta rohanok vágyva,
mezőn nyíló virágok illatára,
álom-emlékcsodák mélyen
elásott, temetett, feledett kertem
csend-nyugalmára.
Felfalták ordas gyors eszmék,
hegyről zúduló patak partján minden
kincsemet, minden kincsemet.
Hordalék takarja aranyrögeim
fénycsillogását.
Mint a jéghegy a víz alatt,
úsztam az időben, sehol-part,
hogy kerestem kakukkolást,
sohasem ébredtem fényes szép napra.
Csak vitt, vitt az ár!
Mit is ért a nagy rohanás?
Nézek, de az ablakot bevakolták:
Képzelet szárnya akarat
nélkül galambdúc-szobák önkéntes hű
kaloda rabja.
Gyorsfutár az üzenettel,
párafelhőkből sóhajt, megérkeztem.
Csak az emlék, vágy-rohanás,
küld, könnycseppeket,
mezőn nyíló virágok illatára.
2019.10.03.
