Tanulságok. Tisztelt Olvasó!
Sok elemzést hallottam, olvastam az önkormányzati választás eredményeinek okairól, tanulságairól, de még mindig nem hangzott el minden. A Fidesz-vezetők nyilatkozatai pedig veszélyesen „megmagyarázom a bizonyítványomat” típusúak, és kincstári optimizmust sugallnak. Még mindig hiányoznak fontos következtetések.
Nem lehet Borkai Zsolt nyakába varrni a budapesti veszteségeket. Különösen, mivel éppen Tarlós István határolódott el a leghatározottabban tőle. Miatta legfeljebb a győriek szavaztak valamivel kevesebben rá, de nem annyival, hogy ne nyerjen. Abban nem volt igaza Tarlósnak, hogy azonnali lemondásra szólította föl, hiszen akkor már nem lehetett volna helyette mást állítani, és garantáltan balliberális vezetője lett volna Győrnek. Borkai Zsoltnak sincs igaza, amikor azt hiszi, hogy a győriek mindenképpen őt akarták, ezért nem mond le a polgármesterségről, csak a Fidesz-tagságáról. Nem, meggyőződésem, hogy a győriek nem éppen őt, hanem fideszes vezetőt akartak, és ezt másképpen nem tudták elérni. A helyes következtetés az lett volna, hogy a választás után mondjon le, nem (vagy nemcsak) a Fidesz-tagságáról, hanem a polgármesterségről. Akkor új választást kellene kiírni, és lehetősége volna a Fidesznek másik jelöltet állítani.
Általános tanulság, hogy Magyarországon nem működik a botránykampány. Mindegyik botrányba keveredett politikust megválasztották, mindegy, hogy magánerkölcsi vagy korrupciós ügy miatt visszhangzott tőlük a média. Az sem számít, hogy a kispesti baloldali vezetők a saját szájukkal mondták el, hogyan csapolják meg a közpénzt. Az ő táborukat ez nem zavarja, mert a fideszesekről úgyis „tudják”, hogy lopnak – bár azt nem bizonyította be senki. Inkább a mieink lopjanak – gondolják.
A Fidesz több választás óta nem hajlandó tudomásul venni, hogy nem a biztos szavazóit – pláne tagjait -- kell mozgósítani, ismételten hívogatni politikusok hangjával. Ők ennek ellenére mennek el a Fideszre szavazni. Egy ismerősöm azt mondta: „Ha még egyszer fölhívnak, nem szavazok rájuk”, de azért csak elment, és rájuk szavazott.) Ez egy ideig elég volt, de most már nem. A bizonytalanokat, a hol ide, hol oda szavazókat és az új választókat kell megszólítani, és érvelni kell, nem sulykolni. Hiába mondta ezt több Fidesz-aktivista a kampányfőnököknek. Azok azt mondták, hogy de igen, ezt így kell csinálni. Senki sem szereti, ha hülyének nézik, Budán és Pest belvárosában pedig éppenséggel főleg értelmiségiek laknak.
Érvelni kell. Igen, de hol? Készültek – magánakcióban – listák arról, mi minden lett jobb Budapesten Tarlós vezetése alatt, de ezeket egymásnak küldözgettük, nem értünk el velük ellenzékieket – velük úgysem lehet vitatkozni –, de bizonytalanokat sem. A fiatalokat kellene megszólítani, de a facebook állítólag letiltotta a jobboldali bejegyzéseket. A média végletesen kettévált, és mindenki csak a magáét olvassa, hallgatja.
Mégsem gondoltuk komolyan, hogy veszíthetünk. Megint elhittük, mint 2002-ben, hogy az eredmények magukért beszélnek. Az ellenzék pedig ráhajtott. Az ő standjaik mindenütt ott voltak, fideszes standot egyet sem láttam. Beszélgettek az emberekkel. A bizonytalanokkal. Hallottam, hogy egy asszony, amikor eljött egy standtól, azt mondta: „Jó, akkor arra fogok szavazni, akit mondott.” Vigyázat! Ha ezt vidéken is megteszik legközelebb, akkor a vidéket is elveszítjük!
Lehet beszélni arról, hogy a főváros és a nagyvárosok inkább liberális, kozmopolita szelleműek. Mégis volt már Budapest fideszes többségű. Az I. kerület pedig éppenséggel mindig jobboldali vezetésű volt. Változott a közhangulat – írja Fritz Tamás. De miért? Buda és Pest központi magja már az Európa-parlamenti választáson elesett. Azt még lehetett az összevonással magyarázni. Nyilván változott a lakosság összetétele is: sok öreg meghalt, jöttek fiatalok, és sok drága lakást külföldiek vettek meg. Az MSZP gondolt erre is: kigyűjtötte a névjegyzékből a szavazásra jogosult külföldi állampolgárokat, és angol nyelvű levélben szólította meg őket.
Állítólag szavaztak annyian Tarlósra, mint az előző alkalommal, csak az ellenzékből még többen. De tudjuk személyes tapasztalatból, hogy vannak olyanok is, akik elfordultak a Fidesztől. Valami nem tetszik nekik a környezetükben, valamilyen döntéssel nem értenek egyet, és csak azt látják, nem a nagy egészet. Az értelmiségi mindig okosabb. Lehet, hogy igaza is van a különvéleményében, de nem látja a távlati célokat és a korlátokat.
Érdekes a pécsi példa. Vári Attilát nem választották meg, mert nem ott él. Nem szeretik az ejtőernyősöket. Már nem működik az, ami a rendszerváltáskor, hogy aki valamiről híres, azt megválasztják.
Csak az az egy szerencse, hogy ez csak helyhatósági választás volt. A figyelmeztetés még jókor jött a következő országgyűlési választáshoz. Mert a sorsunk mégis csak ott dől el.
Végül még egy tanulság: nekünk sem jó az egyfordulós választás, mert egy karámba tereli az egész ellenzéket. Nem lenne jó, ha ilyen szélsőséges kétpártrendszer alakulna ki. Sokan vannak, akik valamiért megharagudtak a Fideszre, de alapjában véve jobboldali az értékrendjük. Ha belőlük alakulna egy váltópárt, vagy akár kettő, amelyek közül szükség esetén koalíciós partnert lehetne választani, akkor jobban járnánk. Újabb alakulatoknak azonban csak úgy lenne esélyük megerősödni, ha az 5 %-os küszöböt leszállítanák. Egyelőre még a jelenlegi rendszer a Fidesz érdeke, de a mostani választás arra mutat, hogy a biztonságos többsége kezd olvadni. De Gaulle-t egy francia ismerősöm szerint egyszerűen azért váltották le egy idő után, mert megunták. Tagoltabb politikai paletta hosszabb távon kisebb megrázkódtatásokkal járó váltásokat tenne lehetővé.
