VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Tájkép Erdoğan látogatása után


A vizitet kísérő tüntetések színvonalával akár Marx elvtárs is maximálisan elégedett lehetne.

Nekem ez már nem fog menni… Nem hiszem, hogy hatvan felé közeledve még egyszer neki kéne állnom, hogy mindent másképpen gondoljak erről a világról. Talán nem is dolgom ez már nekem.

Nézem ezt az Erdoğan elleni tüntetést. Csak mellékesen jegyzem meg: Putyin budapesti látogatásakor, néhány nappal korábban sokkal szigorúbb biztosítás volt, mégsem lett káosz, nem omlott össze Budapest közlekedése. Erdoğan alatt igen. S ebben nem elhanyagolható szerepe volt a török elnök ellen tüntetőknek, akik a baloldali sajtó saját szavai szerint „macska-egér játékot játszottak a rendőrökkel”, és lehetetlenné tették a közlekedést. Aztán másnap ugyanez a sajtó meg a tüntetésen részt vevő új főpolgármester az egészet a kormány nyakába varrta. Ki volt ez is találva. Mondhatni: ügyes. Csak ne lenne annyira átlátszóan ocsmány és becstelen, mint azok, akik csinálják.

Szóval nézem ezt az Erdoğan elleni tüntetést, hallgatom a felszólalásokat. Két beszéd keltette fel az érdeklődésemet.

Egyiket egy bizonyos Violeta Tomic mondta el még valamikor a tüntetés kezdetén, a tudósítások szerint többek között ezeket fogalmazta meg: „Felszólalásában a rendszerszintű elnyomást hangsúlyozta: a munkásmozgalmak és a szakszervezet visszaszorítását a neoliberalizmus által, a kapitalizmus miatti klímaválságot és az emberi jogok pusztítását, valamint a bankok embereket megnyomorító hatását. »Olyan korban élünk, amikor a diktátorok egyesülnek ellenünk: Trump és Johnson, Erdoğan és Orbán.«”

Ez tényleg elgondolkodtató. Idestova tíz éve készítjük Bogár Lászlóval és Boros Imrével a Háttérkép című műsorunkat. És idestova nyolc éve fogalmazódott meg ebben a műsorban először, hogy a neoliberalizmus tönkre fog tenni mindent, hogy a növekedésbe bele fogunk pusztulni, hogy a piac mindenhatóságába vetett hit ön- és közveszélyes, hogy az államellenesség és az állam kiszorítása mindenhonnan a szabadpiac és a liberalizmus nevében egyszerűen elfogadhatatlan, s hogy nem fejlődni kellene (már ha ez fejlődés egyáltalán), hanem „visszarégiesülni” (Bogár Laci szép szava).

Akkor azt hallgattuk a (neo)liberálisoktól, hogy őrültek, renegátok, fantaszták, idió­ták vagyunk, hajrá, piac, hajrá, növekedés, hajrá, (neo)liberalizmus!

És lásd: eltelt nyolc év, és ugyanők most elmesélik nekünk, hogy véget kell vetni a neoliberalizmusnak és a szabadpiac diktatúrájának. Persze eközben naponta fejére olvassák Orbánnak az illiberalizmust, az államot továbbra is gyűlölik, a szabadságból komplett elmebajt csináltak, nincsen semmilyen értelmezhető elképzelésük a jövőről, a lózungjai­kon és minden hagyományos emberi érték tagadásán kívül semmit, de semmit nem tudnak mondani.

Viszont – miképpen ez kiderül az idézett Violeta Tomic beszédéből – már mindenki diktátor, aki nem azt gondolja és képviseli, amit ők. Nem tudok nem mosolyogni ennek a szerencsétlennek a szavain, aki szerint már Boris Johnson is diktátor. Hát persze, mi más lenne…! Csak én már beleöregedtem az életbe kissé, így nem akarom megtanulni az új időknek új dalait. Ráadásul én már láttam diktátorokat közelről, éltem diktatúrában, úgyhogy nekem vajmi keveset jelent, amikor ezek elmagyarázzák, miszerint „Orbán olyan, mint Kim Dzsong Un” meg „Magyarország már tiszta Észak-Korea” és ehhez hasonlók. Dehogyis! Szívesen kihelyeznélek titeket egy tanulmányútra Észak-Koreába, úgy nagyjából két-három évre. Ott kellene pufogtatnotok ezeket a hülyeségeket. Aki pedig élve hazajön, alanyi jogon kapna ellátást élete végéig, meg egy kiskertet, ahol zöldellhetne.

Szegény Violeta után nem sokkal a Széll Kálmán téren felszólalt egy bizonyos Marikovszky Andrea, a rendkívül hangzatos Nők nemzetközi ligája a békéért és szabadságért nevű szervezet (gittegylet) tagja. Beszélt a „kapitalista patriarchátus kutyáiról” (brrr! Marx elvtárs felült pokolbéli priccsén, és kidörzsölte az álmot a szeméből), beszélt nők elleni erőszakról, szexizmusról, egoizmusról, a felépítendő „békés feminista államról” (hú!), és a beszámolók szerint ezt is mondta egyebek mellett: „Felhívta a figyelmet arra, hogy a Nyugat viszont csak fegyverkezésben és népirtásban érdekelt. Erdoğan, Putyin, Trump és Orbán csak a kizsákmányoláshoz és az erőszakhoz ért. A nőkben csak az olcsó munkaerőt, a kizsákmányolható anyát, a szülőgépet, csupán egy bábot látnak.” (Szegény Boris kimaradt Marikovszkynál, szegény Borist a Széll Kálmán téren már senki sem akarta meggyilkolni.) Aztán így folytatta: „A beszélő elmondta, hogy fél három gyerekét, amiből kettő lány, egy ilyen világban felnevelni, ahol a politikusok bebörtönzik vagy megölik a kritikusaikat, leépítik az oktatást és a gazdagokat támogatják. Környezetpusztítás, népirtás, ebben nőnek majd fel a gyerekeim, családbarát miniszter úr?” – kérde