Új Advent (Gavallér János verse)
Szivárvány hídon, a felhők fölött,
semmi-csend boldog-illúzióban,
kettesben, messze ég és föld között,
minden kék-ég-fény-lélekből fakad.
...
Harmatpára száll, szívünk megszakad,
a hídról ketten nézünk messze-messze,
s mint erdő mélyén csermely rohan,
ereinkben csak a vér csörgedez.
...
Kéz a kézben járnak a csillagok,
hozzád-vágy remeg bennünk. Istenem!
Gyermeked küldd! Siessen! Karácsonyt
eseng a szív, magányos estéken.(...)
Gavallér János
Új Advent
Szivárvány hídon, a felhők fölött,
semmi-csend boldog-illúzióban,
kettesben, messze ég és föld között,
minden kék-ég-fény-lélekből fakad.
Harmatpára száll, szívünk megszakad,
a hídról ketten nézünk messze-messze,
s mint erdő mélyén csermely rohan,
ereinkben csak a vér csörgedez.
Kéz a kézben járnak a csillagok,
hozzád-vágy remeg bennünk. Istenem!
Gyermeked küldd! Siessen! Karácsonyt
eseng a szív, magányos estéken.
Fagyos föld-otthonunk üres. Vacog.
S csak zuhanunk a semmi tengerbe,
mert nincs velünk békés gondolatod:
Semmiért adni, szívünk cserébe!
Már félünk a megszületendőtől!
2019.12.01.
