VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Az a fehér ló…


„Bocsáss meg ellenségeidnek, de jegyezd meg a nevüket!”

Joszif Visszarionovics Sztálin

1919. november 16-án volt száz éve, hogy Horthy Miklós és a Nemzeti Hadsereg bevonult Budapestre, pontot téve a magyar történelem legocsmányabb epizódjának, a „dicsőséges 133 napnak” – mindközönségesen a patkánylázadásnak – végére. Azt a bizonyos lovat, Szellőt, hogy néven nevezzük a derék paripát, amit oly biztos kézzel uralt a felvonuláson, azóta sem felejti el a baloldal. Amúgy a ló nem volt fehér, mert fehér csak az albínó lehet, hanem szürke, így aztán látható, hogy már a bevonulással kapcsolatos legalapvetőbb szimbólum sem igaz. Amint sok más sem.

Pedig mennyit élvezkedtek szegény lovon és a „lovas tengerészen”. Horthy bevonulása mérföldkő volt a magyarság történetében, azt a remény hordozta, hogy elfeledhetik a patkánylázadás őrültségeit és borzalmait, hogy újra egy normális országban élhetnek. A bűnösök elmenekültek, hogy külföldről próbálják meg az ottani baloldalt uszítani a nemzet ellen, később aztán – szerencsére – többségük eljutott megvalósult vágyálmaik földjére, a Szovjetunióba, ahol aztán Sztálin, annak rendje-módja szerint, közmegelégedésre, ki is nyuvasztatta nagy részüket. Azért mondom, hogy közmegelégedésre, mert a patkánylázadás vezetői a magyaroknál csak egymást utálták jobban.

(...)

És még mondja valaki, hogy nincs igazságosság a történelemben. Pontosan olyan rendszert akartak nálunk is, mint amelyik ott végzett velük. Az itthon maradt, mérsékeltebb szocdemekkel Bethlen nemsokára kiegyezett, és néhány tucat notórius elmebetegen és gonosz árulón kívül, akik a kommunista „pártot” képviselték, mindenki me