VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

A regéci pásztor kapzsi felesége – Mesélő magyar várak


Beckó vára

(Senki ne keressen történelmi hűséget ezekben a mesékben! Csupán csak elképzeltem, szabadon engedtem a fantáziámat, kitaláltam egy mesét, amely akár ezekben a várakban is megtörténhetett volna. Mindezzel az volt a célom, hogy felkeltsem olvasóim érdeklődését a magyar várak iránt. Rengeteg, csodás vár vagy várrom található Nagy-Magyarország területén. Érdemes felkeresni várainkat. Talán váras meséim segítenek ebben.)

Hol volt, hol nem volt, Zemplén hegységben állt a szépséges regéci vár. Itt élt egy jóságos király a feleségével és kislányával, Napsugárkával. A kislánynak jó dolga volt a várban. A szolgák szerették, imádták a csöppséget. Minden jóval elhalmozták. A pásztorok kicsi faállatokat faragtak a királykisasszonynak.

– Tessék, Napsugárka! – mondta az öreg pásztor, amikor este visszaérkezett a várba. – Amíg a tehenek legeltek, faragtam egy kis kutyát a királykisasszonynak. A jó és hűséges kutyámról, Bundásról mintáztam.

A pásztor átadta a fakutyuskát a királykisasszonynak, s ő nagyon megörült az ajándéknak. A király is hálás volt, és a pásztor markába nyomott egy aranytallért.

– Fenséges királyom, ajándékba hoztam, nem kérek érte pénzt – szabadkozott a pásztor.

– Tedd csak el! – mondta határozottan a király. – Meglásd, egyszer még hasznát veszed.

A pásztor megköszönte az aranytallért és elindult haza, a feleségéhez. Otthon elmesélte a szerencséjét, hogy egy aranytallért kapott a királytól, amiért faragott egy kicsi kutyát a királykisasszonynak.

Felcsillant a szeme az asszonynak, amint hallgatta a történetet s meglátta a pénzt. Majd ravaszkásan mondta a férjének:

– Holnap faragjál két állatot, és vidd el a királynak! Hátha azokért is ad aranytallérokat.

A pásztor megpróbált tiltakozni, hogy talán nem illik ez. A felesége mérgesen ráripakodott:

– Ne légy ennyire mamlasz és élhetetlen! Faragj két kicsi fatehenet, és vidd el a királykisasszonynak. Meglásd, kapsz érte két aranytallért.

Habár a pásztornak nem tetszett az ötlet, nem akart ellenkezni a feleségével. Másnap, a tehenek őrzése közben kifaragta a két tehenet. Annyira jól sikerültek, mintha élők lettek volna.

Este újból felkereste a királykisasszonyt, és megajándékozta a két kis állattal. A király kicsit furcsán nézett a pásztorra, de azért megint a markába nyomott két aranytallért.

Örült otthon a pásztor felesége.

– Ugye igazam lett, hogy ezeket is kifizeti a király. Holnap faragj a királykisasszonynak három újabb állatot.

– Én ugyan nem viszem el a várba! – tiltakozott a pásztor. – Még a végén megharagszik a király. Kitalálja, hogy aranytallérokért készítek a lányának állatocskákat.

– Ne légy már ennyire alamuszi! Gondolj arra, hogy nekünk is jól jön néhány aranytallér.

A pásztor nem akart vitatkozni a feleségével, inkább kifaragta a három újabb állatot, és elvitte a várba.

Napsugárka örült, amikor kezébe vette az ajándékot, de édesapja szúrós szemekkel mérte végig a pásztort. Szemei mintha csak azt mondták volna: „Pásztor, rosszban sántikálsz.”

Ennek ellenére adott három aranytallért.

Hazaérve a pásztor odaadta a feleségének az aranytallérokat, és határozottan kijelentette, több ajándékot nem visz a királykisasszonynak.

Az asszony dúlt-fúlt egész este. Még lefekvés előtt kisü