"SOS Nyugati Keresztények"
A nyugati kereszténységet fenyegető súlyos veszélyekkel több írás is foglalkozott karácsonykor a francia médiumokban.
SOS Nyugati Keresztények? A keleti keresztények védelmében létrejött „SOS Keleti Keresztények" mozgalomhoz hasonlóan lassan létjogosultsága lesz egy „SOS Nyugati Keresztények" szervezetnek is – erről írt a Les Valeurs Actuelles (VA) konzervatív hetilap tényfeltáró riportja. Mickaël Fonton, a VA esszéistája elöljáróban megjegyzi, hogy ha nincsenek is akkora veszélyben a francia (nyugati) keresztények mint a keletiek, a XX. századi történelem megágyazott egy olyan negatív spirálnak, amely nyugtalanító jövőt fest a keresztények elé Nyugat-Európában is.
Fonton elismeri, hogy sokkoló lehet a Szíriában, Irakban vagy máshol jól ismert „SOS Keleti Keresztények" szervezethez hasonlóan felvetni, hogy szükség lehet egy „SOS Nyugati Keresztények" szervezetre is, annak ellenére, hogy Európában vagy Franciaországban hitük miatt nem gyilkolnak keresztényeket, nem áldoznak föl gyerekeket vagy férfiakat, ahogy a Kalifátus katonái teszik azt Keleten. Nyugaton nincsenek elpusztított falvak, tömegesen felgyújtott templomok, a keresztények nincsenek kitéve exodusnak. Guillaume Cuchet, kereszténységgel foglalkozó vallástörténész szerint a keresztények éppen Keletről menekülnek Nyugatra, és nem fordítva. Még ha folytatódik is a francia templomok elleni merényletek sorozata, és mindez Allah nevében történik (2016. július 26-án így vágták el Jacques Hamel 86 éves pap torkát az iszlám terroristák), a két világ mégsem hasonlítható össze.
Ennek ellenére egy „SOS Nyugati Keresztények" szervezetnek azért lehetne létjogosultsága, mert egy ilyen szervezet felhívhatja a figyelmet arra, hogy a nyugati keresztények is veszélyben vannak – mondja Fonton. Fontos figyelmeztető jelzést küldhetne a reális veszélyről. A nyugati keresztények nem egy külső, őket elpusztítani akaró, felfegyverzett erő miatt vannak veszélyben, hanem egy belső összeomlásnak köszönhetően, amit nagyon nehéz megállítani. Kívülről nézve ugyanis egy teljesen hétköznapi folyamatnak tűnik, mintha csak az idő haladásának egyik „bizonyítéka" lenne. Ahogy Ernest Renan, közismert francia kereszténység-kutató, történész élete végén felvetette, „a vallásos emberek árnyékban élnek, mi is árnyékban élünk, vajon hol élnek majd azok, akik utánunk jönnek?"
Mickaël Fonton, a VA szerkesztő-újságírója elemzésében kitér arra, hogy egy hatvanas évekből származó adat szerint akkoriban a francia felnőtt korú lakosságnak egynegyede járt minden vasárnap misére. Ez a szám mára 2%-ra csökkent. A 60-as években a megszülető gyerekek majdnem 95%-át a születésüket követő 3 hónapon belül megkeresztelték. Mára ez a szám 30% lett, és a gyerekeket 7 éves korukig terjedő időszakig keresztelik meg. Emellett egyre kevesebben gyakorolják vallásukat, csökken a hívek száma, kihalnak a templomok: pusztulnak vagy átalakulnak (profanizálódnak, piacok, közösségi terek nyílnak bennük). Ezek vezethetnek el például olyan provokatív kérdésekhez is, hogy lesz-e még pápa 2100-ban? (Ezt a kérdést a L'Express francia balliberális hetilap tette fel 2012-ben).
A kérdés azért is provokatív, mert az Egyház még mindig életképes. És még mindig a Reménység megtestesítője, ahogy azt Rougé, Nanterre-i püspök a VA-nek elmondta. Még mindig sok katolikus van, és társadalmi mobilitásuk továbbra is okozhat váratlan meglepetéseket, mint ahogy az történt „a házasságot mindenkinek" (mariage pour tous) tüntetéssorozat elleni megmozdulássorozat idején. Vagyis, ez a voltaképpeni ellen-megmozdulás volt a "Tüntetést mindenkinek". (A Franciaországban engedélyezett homoszexuálisok közötti házasság elleni tiltakozásul indult el 2012-ben „tüntetést mindenkinek" (manif pour tous). Egyik legismertebb képviselőjük a Republikánusok (LR – Sarkozy pártja) európai parlamenti képviselője, François-Xavier Bellamy fiatal filozófus, akit az Origo részletes elemzésben mutatott be.) A demonstráció több százezres keresztény tömeget vitt utcára.
A VA metafizikai összefüggésekre hivatkozással említi meg a Notre Dame leégését, amely szemmel láthatólag rádöbbentette a franciákat arra, hogy identitásuk és gyökerük valójában miben is rejlik. Április 16-án reggel egész Franciaország megemlékezett az „Egyház elsőszülött" leányáról, a Notre Dame-ról. (Notre Dame = Mi Anyánk). Éric Zemmour, világhírű francia filozófus-esszéista a tragédiát követően írta meg nagy hatású esszéjét arról, hogy a Notre Dame tragédiája után szánalmas és nevetséges megkérdőjelezni Európa keresztény gyökereit. „Örökké adósai maradunk a kereszténységnek," írta a tragédia után a brit történész, Tom Holland a Le Figaróban. „Civilizációnk egy szeizmikus törésvonalon épült föl, és ez mindig megkérdőjelezi a társadalom állapotát, a krisztusi ideák nevében" – tette hozzá. Szomorúan veszik tudomásul a keresztények világszerte, hogy a párizsi Notre Dame-ban 216 év elteltével idén Karácsonykor nem lesz mise.
Franciaország egy laikus ország, ahol az állam és az egyház szétválasztását 1905-től törvény garantálja, szögezi le Fonton, és megjegyzi, hogy a köztársasági elnök, Emmanuel Macron nem vetett keresztet „a francia Elvis", Johnny Hallyday temetésekor a ravatal előtt. Ezért is érdekes, hogy ennek ellenére a francia (nem konzervatív) politikusok soha nem mulasztják el, hogy a muzulmánok nagyböjtje, az ún. ramadán kezdetekor „jó ramadánt" kívánjanak a muszlim híveknek, sőt, Macron hatalmas megdöbbenésre 2017-ben a ramadánt lezáró ünnepi vacsorán is részt vett.
Sokkal kevesebben vannak azok viszont, akik fölemelik a szavukat egy gyerekek által előadott élő betlehemi műsor megtámadása miatt - idézi föl a VA a nantes-i gyerek-betlehem szomorú emlékét, ahol szélsőbaloldaliak megtámadták az élő betlehemi jászolt „állítsuk meg a fasizmust!" jelszóval. Olyan benyomást kelt Franciaország, írja Mickaël Fonton, mintha megtagadta volna saját magát, megvetésből, demagógiából vagy csak egyszerű lustaságból. 60 év telt ez azóta, hogy Charles De Gaulle azt mondta az algériai háború idején, hogy „Franciaország egy európai, fehér nép, a görög-latin kultúrán alapszik és keresztény vallású". Majd eljött az a pillanat, amikor a bukott szocialista köztársasági elnök, François Hollande idején már sem a köztársasági elnök nem vallotta magát kereszténynek, sem a kormány tagjai. Erre nem volt példa a francia történelemben az V. századi I. Childerich frank pogány király óta. (Childerich király fia, Klodvig volt az első uralkodó, aki felvette a kereszténységet).
Persze, most itt van a karácsony, ami mindannyiunkat a feltámadásra is emlékeztet, mert az mindig lehetséges. Sürgősen szükség lenne rá – zárja le esszéjét Mickaël Fonton, utalva arra, hogy a nyugati kereszténységnek vissza kell térni a gyökerekhez, és ha lehetséges, minél előbb.
A VA karácsonyi sorozatában elismerően nyilatkozik Magyarországról, amikor Habsburg Eduárd, Magyarország Szentszéki Nagykövete bemutatta a Hungary Helps keresztényeket segítő széleskörű programját. Magyarország külön államtitkárságot hozott létre az üldözött keresztények megsegítésére, és ez a jó példa azért is különleges, mert Magyarország az első és ez idáig egyetlen ország a világon, amely a keresztények üldözéséről kormányzati szinten beszél és intézkedik.
(...)
