Ha nem értesz egyet a progresszióval, gyűlöletkampány áldozata leszel – Theodore Dalrymple a Mandine
(...)
– Lehet ma választást nyerni Nagy-Britanniában valódi konzervatív programmal?
– Ez valóban nehéz, mivel alig vannak konzervatív választók. Vegyük csak a családok kérdését: a gyermekek 52 százaléka – lehet, hogy már több is – házasságon kívül születik. Szóval ha egy politikus azt állítja, hogy a családi stabilitás jó dolog, akkor máris kisebbségben találja magát. Úgyszintén a népesség fele részesül valamiféle kormányzati támogatásban. A svéd szociáldemokraták már régen rájöttek: attól kezdve, hogy a népességnek több mint az 50 százaléka függ kormányzati támogatásoktól, attól kezdve nyert ügyük van, és ha nem is feltétlen beszélhetünk egypárti rendszerről, de egypolitikájú rendszerről igen.
– Említette a házasságon kívül született gyermekeket: a baloldal szerint ez nem probléma, a házasság csak egy elnyomó intézmény. Mi a válasza?
– Egy részük valóban normális családi körülmények közt növekszik fel. De csak egy részük. De főleg a népesség kevésbé tehetős rétegeiben egyáltalán nem mondható el ez a házasságon kívül született gyermekekről. Ők instabil körülmények közt nőnek fel, nem tapasztalnak stabilitást és nem lesz kiszámítható életük. Ebben a rétegben gyakorlatilag nincs olyan házasságon kívül született gyermek, akinek a családjával együtt élne a biológiai apja. A tehetősség számít, de
egy tehetős egyszülős család sem olyan jó, mint egy stabil teljes család.
– Egy magyar szociológus egyik kötetében (Homofóbia Magyarországon) szerepel egy teljesen komoly felvetés, miszerint miért ne fogadhatna örökbe egy leszbikus és egy meleg pár gyermekeket, hiszen négy szülő többet tud nyújtani anyagilag, mint kettő.
– Akkor már miért nem beszélünk mondjuk hat vagy nyolcszülős családról? Nem hiszem, hogy ez működne, mert az ember szerelembe esik és féltékeny lesz. Olyasmi ez, mint a szabad szerelem. Jól hangzik, de az emberek többsége egyszerűen nem erre vágyik. Láttam ezt a praxisomban: az emberek szexuálisan szabadok szeretnének lenni, de azt nem szeretnék, hogy a szerelmük is szabad legyen szexuálisan. De nem várhatod el a hűséget a másiktól, ha te nem vagy hűséges, avagy egyáltalán nem is hiszel abban, hogy neked annak kellene lenned. Az értelmiségiek kétszáz éve támadják a családot, ott van például Marx és Engels, ők is egyértelműen nekimentek a családnak.
– Jelen pillanatban azonban a gender-elképzelések egyre vadabb vadhajtásai terrorizálják a nyugati közvéleményt. Ott van a transzmozgalom…
– Igen, de az érdekes kérdés az, hogy mi jön a transzok után.
– Van ötlete?
– Szerintem a vérfertőzés legalizálása lesz a következő cél, mert a vérfertőzés ellen nincsenek, csak történelmi érvek. Nemrég olvastam David Cameron emlékiratait. Cameron nem egy idős ember, de 700 oldalas emlékiratot adott ki. És ezek az emlékiratok teljesen érdektelenek. Dögunalmas az egész könyv. Soha egy érdekes gondolat sem ment át Cameron fején. Már ha valóban ő írta. S ő volt az, aki elfogadtatta a brit parlamenttel az azonos neműek házasságát. S milyen érvet hoz fel mellette emlékirataiban? Hogy „love is love”. De ez nem igaz, ezt csak egy hülye veheti be.
– Miért, nem igaz, hogy „love is love”?
– Nem, a szerelem nem feltétlen szerelem. A szerelem lehet szörnyű is. Mondhatod, hogy szereted az anyádat és vele akarsz aludni? Szerelem és szeretet nem ugyanaz. Visszatérve a kérdésre: az incesztus-tilalom megtámadása mellett lehet, hogy a nekrofíliát is meg fogják védeni. Miért ne? Egyébként miközben a magasabb társadalmi rétegek, beleértve az értelmiségieket, érveket szolgáltattak a hagyományos házasság ellen, aközben egyébként ők maguk továbbra is a hagyományos házasságot választották, így annak válsága aránytalanul érinti az alsóbb rétegeket.
(...)
