A SZABadság magyar gyökerei (Török Tamás ünnepi szófejtése)
A madár/magyar népnek a szabadság olyan, mint a levegő. Nem tud nélküle létezni. Az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulója alkalmából gondolkodjunk el a szabadság szavunk eredetén!
A SZABad szó jelentése
Az ÚESz1 szerint: „nem gátolt, nem korlátozott, mentes. A szócsalád alapja, a szabad névszó szláv jövevényszó: svobodь. Az élő szláv nyelvekből csak továbbképzett alakban mutatható ki: blg. свободен; cseh svobodný; or. свобод(е)н(ый); stb.: ’szabad’. Vö. még szbhv. slobodan; szlk. slobodný; stb.: Minthogy a magyarba a továbbképzés nélküli alak került, igen korai átvételről van szó” – írják.
Tehát ezt is szláv eredűnek tartják (hát persze), miszerint a “szvobod” szóból kölcsönöztük. A szó eredetének és jelentésének megértéséhez forduljunk ismét a Czuczor-Fogarasi szótárhoz2!
„...a szabad olyasmit jelent, mitől bizonyos megszorítás, kényszerítés, akadály el van távolítva, ami bizonyos dologtól tova van, vagyis attól mentes. ...a szabad gyöke azon sza, melyből a test részeinek elválasztását jelentő szab, szak, szakad, továbbá a távolságra vonatkozó szana (szét) erednek”.
Ha a sza elvont gyököt ma már nem is értjük, a szab gyöknek még mindig van élő jelentése: megszab, meghatároz, kényszerít, irányt mutat, meghatározott mérték szerint, meghatározott formára vág, vmihez igazít vmit v. magát. Aki szabad, az mindezektől (szabályoktól, megszabott iránytól, stb.) mentes. Érthető ugye?
SZAB = irányt kijelöl, meghatároz, megszab
SZABAD = meghatározott, kijelölt iránytól mentes (szabályoktól távol van)
Az ÚESz szerint a szab gyök „ismeretlen eredetű”…
Már elnézést, de ez egy logikai bukfenc! Az ÚESz szerint a szabad szláv jövevényszó (svobodь), ugyanakkor a szab igét (megszab, kiszab) „ismeretlen eredetűnek” jelöli. Ha a szabad egy szláv szóból származna, a magyar nyelvújítás előtti népnek vagy nyelvi közösségnek spontán le kellett volna választania belőle a szab tövet, hogy arra felépítse a szabály, szabó, szabás, szabvány, szabdal, szablya stb. szavakat. Ez megint a jól ismert logikai fordítottság: a szótár azt feltételezi, hogy a növény levele (szabad) megjelent a semmiből egy idegen nyelvből, és a magyar nyelv utólag novellázott hozzá egy egész gyökérzetet és törzset (szab). A természetes fejlődésben azonban a mag és a gyökér létezik előbb, és abból hajt ki a bokor.
Ha a szabad valóban szláv eredetű lenne ("szvobod"), akkor a szvob gyöknek rendszerszintűen meg kellene jelennie más szavakban is, pl. a szlovák nyelvben. Nézzünk csak néhány példát!
A táblázat pontosan azt a magyar szóképzési fölényt bizonyítja, ami cáfolja a szó szláv eredetét!
A magyar oszlopban a SZAB gyök egyetlen, folytonos alapelemként ágazik el a fizikai vágástól (szab, szabász, szabó) a normatív irányításig (szabály, szabályozás, szabvány, megszab) és a kényszertől való mentességig (szabad, szabadít, szabadság).
A szlovák oszlopban ezzel szemben öt teljesen eltérő, elszigetelt tő végzi ugyanezt a munkát:
A vágásra: strihať / odstrihnúť / strihač
A meghatározásra: stanoviť
A mentességre: slobodný / sloboda (ahol a slob- tő nem kapcsolódik a vágáshoz vagy a méréshez)
A szabályra/normára: pravidlo / regulácia / norma
A szabóra: krajčír
És éppen ez az igazság pillanata: megmutatja, hogy míg a magyarban egyetlen SZAB gyökből organikus fraktálként fejlődik ki az egész fogalomkör, addig a szlovákban független elemekből tevődik össze. Ha a szlovák lenne az eredeti, akkor sokkal több szavuk alapja kellene legyen ugyanaz a szótő, de nem az.
Gondolkodjunk tovább! Mit csinál a SZABó?
A SZABó az a mester, aki megSZABja, meghatározza a ruha formáját, irányba SZABja az anyagot (lásd SZAB alapjelentés: meghatároz, irányt jelöl). Amikor SZABdal a SZABász mester, akkor pedig megSZABadítja a két anyagot egymástól.
És mi van a SZABLYA szóval?
Az etimológia türk, kirgiz eredetűnek tartja. Ennek ellenére tökéletesen beleillik a SZAB gyökcsoportba, hiszen ahogy a SZABó SZABdalja a ruhát, úgy a SZABlyával lehet kaSZABolni, felSZABdalni az ellenfelet – durván hangzik, de megSZABadítani a testrészeit egymástól (mint a SZABó az anyaggal)!
A szablya / kaszabol / leválasztás összefüggés pontosan a Czuczor–Fogarasi-féle SZA / SZAK / SZAB gyökcsoport ősképét igazolja:
SZAK: szakad, szakít, szakasz (elválasztott rész).
SZAB: szab, szabdal, szablya (az az eszköz, amivel metszünk, elválasztunk).
A szablya tehát nem szorul homályos türk vagy kirgiz etimológiákra: az a vágóeszköz, amelyik szab és kaszabol.
A magyar nyelvben a SZAB gyök alapképe tehát a kijelölés. A szabály egy kijelölt határ, ameddig elmehetünk, egy irány, amely felé mehetünk (megszabott út). A szabó az, aki megszabja, meghatározza az anyag határait, irányát. A szabad állapot pedig annyit tesz, mint „leválasztott” – azaz mentes a meghatározottságtól, az irányultságtól, vagyis önálló. Tessék mondani, ez a logikai rendszer is benne van a szláv nyelvekben? Nem véletlenül írták Czuczorék: „nem elégszünk meg azon indokolatlan puszta állitással, hogy a szabad szót mi vettük volna akár a szlávoktól, akár másunnat. A magyar „szabad” szónak és származékainak nem is minden érteményét lehetne a mondott nyelvekből megfejteni”.
No és mi a helyzet a SZOMBATTAL?
A hívatalos etimológia szerint „déli szláv jövevényszó. Forrása a héber šabbaϑ ’a hét utolsó napja, pihenőnap”. A héber etimológia szerint: a šābat igegyök jelentése megállni, megszűnni, megpihenni, abbahagyni a munkát.
De hogy lehetne a szombat héber eredetű, miközben a szabad napnak minősített nap kifejezése egyértelműen beazonosítható, levezethető a magyar szabad jelentésből? Nem inkább magyar szabad szót vették át a héber szabbat (sabbath) kifejezéshez4? Hívatalosan a héber sávat igéből származik, ami „megpihenést” vagy „munkabefejezést” jelent. Ezen a napon a vallásos zsidók tartózkodnak a munkától (vagyis távol vannak, mentesek a meghatározottságtól!). De hiszen a fentieket összevetve ennek a napnak a jelentése pontosan az, amit a magyar SZABAD szó meghatároz: a szombat az a szabad nap, amikor az ember mentes a kötelező munkától, amikor távol van a kényszertől, a megszabott munkaidőtől!
És ahogy fent láthattuk, a SZAB gyök a magyarban teljes körű belső logikai rendszert nevelt, így semmi szüksége átvételre!
Következtetés: a szabad szavunk se nem szláv, se nem héber, hanem gyökeresen magyar!
Összegzés és tanulság
A fenti elemzés tökéletesen mutatja a gyöknyelvészeti kutatás valódi erejét:
Rendszerszintű bizonyítás: A magyar SZAB nem elszigetelt jelenség, hanem a magyar nyelv egyik alappillére.
A szláv/idegen átvételek kényszerének leleplezése: A szlovák példa rávilágít, hogy a szláv nyelvekben nincs meg az a belső tő-modell, ami a magyarban az egész fogalomkört egységbe fogja, s egy gyök alá rendezi.
Belső logikai átláthatóság: A szabó megSZABja a méretet, a szabály kijelöli a keretet, a szabad pedig kívül van a kényszerítő kereteken.
Az 1956-os forradalom 70. évfordulóján (2026-ban) ez a gondolatmenet különösen emelkedett és mély értelmet nyer: a magyar nép számára a szabadság nem csupán egy átvett politikai kifejezés, hanem a saját nyelvének belső, szerves szövete, ami a létezés legmélyebb törvényszerűségeiből és gyökereiből táplálkozik!
Török Tamás ‒ nyelvrégész
Ajánló:
A fentiekhez hasonló belső összefüggéseket mutattam ki a magyar nyelvről a Kárpát-medencei Nyelvi Központ c. könyvemben. Lásd itt: https://payhip.com/TTomJegyzetek:
1 Új magyar etimológiai szótár https://uesz.nytud.hu/
2 Hivatalos címe: A magyar nyelv szótára, mely a 19. századi magyar nyelvészet hatalmas alkotása, s amelyet a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) megbízásából Czuczor Gergely bencés szerzetes és Fogarasi János jogtudós készített. Online kereshető változata: https://czuczor.oszk.hu/
3 Kép forrása: https://ruhaklinika.eu/)
4 Ha figyelembe vesszük a legősibb eurázsiai és közel-keleti kultúrák közötti nyelvi érintkezéseket, egyáltalán nem kizárható, hogy a munkától való „mentesség” (szabadság) és a „megállás/megpihenés” fogalma mögött ugyanaz az ősi műveltségbeli és nyelvi logikai gyök húzódik meg, amely a magyarban a mai napig tiszta, élő gyökként (SZAB) hallható.
