Tényferdítő átoperált valóság Eszközül használták fel a cigányságot azok, akik a miskolci kórházi es
„Vegyétek ki mindkét petevezetékét a büdös cigánynak, ne szaporodjanak!”
Íme, hát megszületett a rendszerváltás utáni magyar sajtó legaljasabb mondata.
Így, idézet formájában. Noha senki sem mondta. Tehát hazugság az egész. Mégis leírták. Aztán telekiabálták vele a magyar sajtót.
Undorító.
Dióhéjban a következő a történet, amiből sztorit csinált a 168 Óra, s amit aztán visszaböfögött szinte a teljes ellenzéki média. Egy 26 éves hölgy, bizonyos Adrienn kínzó alhasi fájdalmakkal került a miskolci kórházba még 2016-ban. Méhen kívüli terhességet diagnosztizáltak nála, és Nagy Gábor orvos igazgató vezetésével megműtötték. Az operáció sikeres volt, de a hölgy egyik petevezetékét el kellett távolítani.
Az egész eljárást szakszerűen, a protokollnak megfelelően hajtották végre és dokumentálták, ahogy azt lapunk hétfői számában (Gazdasági érdekek állnak a lejárató akció hátterében, Magyar Nemzet, 2020. január 20.) Nagy Gábor kifejtette. Meg kell említeni, hogy a hölgy nagyon szeretett volna gyereket, de korábban már ötször is elvetélt. A beavatkozás nyilván újabb sebet ütött a testén és a lelkén is, de tisztán orvosilag ezzel nem vesztette el az esélyét a fogantatásra. Szánni való személyes dráma. Eddig.
Aztán valakik felpiszkálták Adriennt, műhibára hivatkozva perelje be a kórházat. Lapunk idézett cikke arra is kitér, nagy valószínűséggel gazdasági érdekből indítottak támadást a kórház ellen, mert működési racionalizálás során megfosztott egy céget attól a kiváló biznisztől, amelynek köszönhetően milliárdos forgalmat szervezett ki a magyar egészségügyből. Ez bizony már gyomorforgató, de hasonló perekkel, esetekkel sajnos tele a világ, tucatkrimik százai dolgoztak fel hasonló ügyeket.
Majd színre lépett a magyar média. A 168 Óra „leleplező, tényfeltáró” cikket közölt minderről. A „bizonyítékokról” azonban pillanatok alatt kiderült, hogy legalábbis pontatlanok, még inkább nem felelnek meg a valóságnak, mondjuk ki, hazugságok. Ilyen gennyes cikkeket is láttunk már. De hogy még nagyobbat szóljon az egész, belekeverték a cigányságot, kijátszották a rasszista kártyát. „Vegyétek ki mindkét petevezetékét a büdös cigánynak, ne szaporodjanak!” A 168 Óra azt kürtölte világgá, Nagy Gábor így rendelkezett Adriennről a műtét előtt. Állítólag persze, mert a portál is elismerte, minderről nincs bizonyíték. Arról már nem is beszélve, hogy Adrienn nem is roma!
A legaljasabb uszítás. Igen, az. Ami megjelent, az kimeríti a Btk. 332. paragrafusában foglaltakat. Erősen sejteni vélem, honnan ered ez az egész. Sok-sok évvel ezelőtt heteken át cikkeztek arról, hogy Szlovákiában a magzatukat császármetszéssel világra hozott cigány származású asszonyokat a szülés során sterilizálták.
Hatalmas botrány kerekedett belőle, egészen a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságáig eljutott az ügy, majd kínos utóéletet élt, kiderült, Csehszlovákiában anno bizony nem volt ritka a hasonló eljárás. Milyen szép is lenne egy ilyen vádat ráhúzni a Fidesz, Orbán Viktor kormányozta, keresztény-nemzeti és persze a horthyzmus jegyében újjáéledő úri középosztályra! Azonnal lehullna a lepel, lám, milyen lehet az a kompánia, ha még az orvosaik és kórházaik is ilyenek! Álszent, rasszista, cigánygyűlölő bagázs! Pfuj! Abcúg! Kardélre mindahányat!
Ám mindennek éppen az ellenkezője bizonyosodik be. Ismét. Az a rasszista és cigánygyűlölő, akinek semmi sem drága, semmi sem szent, aki a legcsekélyebb lelkiismeret-furdalás nélkül használja fel eszközül a cigányságot arra, hogy uszítson a magyarok, de persze csak az Orbán Viktor zászlaja mögött felsorakozó keresztény-nemzeti magyarok ellen.
Mit tudnak a cigányokról, mit jelent a cigányság azoknak, aki ilyen aljas cím alatt közölnek tényfeltárónak átoperált aljas hazugságot? Tudják-e, hogy az agyuk sötét zugában feléledt hazai asszociáció a szlovákiai roma asszonyokkal alapjaiban téves?
Hogy a szlovákiai cigányság jelentős hányada magyar anyanyelvű, mi több, nem is ért szlovákul. Azok is, akik gondatlanságból vagy csínytevésből olyan tüzet raktak, amitől leégett Krasznahorka büszke vára, és azok is, akiknek a családjából olyan született tehetségek tűnnek ki, mint Ruszó Tibi. Hogy Szlovákiában valóban léteznek cigánytelepek, amelyeket még a szocialista időkben tudatosan a települések határától „biztonságos” távolságban húztak fel, hogy így szabaduljanak meg a romáktól? Hogy Borsodban, amit a finnyás fővárosi liberálisok zöme csak hírből ismer, nehéz bár, de összehasonlíthatatlanul jobb a cigányság sora, mint a határ túloldalán?
Éreztek-e bizsergést annak a történetnek hallatán, hogyan siettek a nyárádmenti magyar ajkú cigányok Marosvásárhely magyarjainak a védelmére 1990 fekete márciusában? („Ne féljetek, magyarok, megjöttek a cigányok!” – csak hogy kezdjük az alapoktól a leckét.) De hogy ne legyünk ilyen fennköltek, dolgoztak-e már cigány emberrel együtt, békében, álltak-e már velük szemben lábukat megvetve a maguk tulajdonát, becsületét, életét védve, félelemben, védtelenül?
Találkoztak-e már hús-vér cigányokkal? Emberszámba veszik-e őket erényeikkel, hibáikkal, esendőségükkel egyetemben? Nem, akik ilyen mondatot világgá kürtölnek, azok szemében, sötét lelkében a cigányok nem emberek, hanem csupán az uszítás eszközei.
Az ügy pontosan rámutat a baloldali média működésére.
(...)
