Gyurcsány és a Fradi-pálya
„Ez már nekem is sok.” Ez a mondat 2005 nyarán hangzott el az Igazságügyi Minisztérium egyik szobájában. Hogy így történt, arra magam vagyok a tanú, hiszen ketten voltunk a szobában. Én, aki hallgatta, és Sárközy Tamás, aki mondta
Február 5-én jelent meg a hír: 80 éves korában elhunyt Sárközy Tamás, a legendás jogászprofesszor. Közismerten liberális gondolkodó volt. (...) Ő 2004-2006 között a közigazgatás reformját előkészítő kormánybiztosként dolgozott az IM épületében, ahol én főosztályvezető-helyettesként próbáltam megbújni, pontosabban vegetálni 2004 őszétől 2006 október elsejéig, amikor is a ballibek indokolás nélkül kirúgtak. Nos, így történt, hogy egy épületben dolgoztam Tamással, aki 2005 nyarán egyszer csak beállított a szobámba, és a következőket mondta: „Fél óra múlva Gyurcsánynál kell lennem, és jogi tanácsot kellene adnom arról, hogy a Fradi-pályát és környékét hogy lehetne „megszerezni”. A kincstári vagyonhoz te értesz, adj tippet, hogy tudnám leállítani ezt a vagyonlenyúlást, mert ez már nekem is sok.” Volt tippem, és bár nem tudom, mi történt a megbeszélésen, de hál ’Istennek a Fradi-pálya – átépült formájában is – a mienk maradt.
(...)
Mindazonáltal teljesen egyetértek a Pesti Srácokban 2018. május 24-én megjelent megállapítással: „Sárközy Tamás meglehetősen kilóg a balliberális ellenzék szellemi holdudvarából: úgy bírál, hogy közben méltányosságra, tényszerűségre törekszik, figyelembe veszi a bírált fél szempontjait, lehetséges motivációit is. Ez igazi kuriózum. Ha lehet ilyet kérni: több Sárközy Tamást az ellenzék hátországába!” Mindezt egy riportja nyomán állapította meg a Pesti Srácok, amelyben – többek között – a következőket nyilatkozta a professzor: „Ha egy küzdő típusú kormány, mint amilyen a magyar, ennyire erősen a nemzeti szuverenitás alapján áll, törvényszerű, hogy a nyílt társadalom elkötelezettjeivel vagy az amerikai szabadságeszménnyel konfliktusba keveredik. Ez bekövetkezett. (…) Az orbáni kormányzás kelet-európai jellegű nemzeti kormányzás, a modern technika, a gazdaság, a fogyasztási struktúra viszont nemzetközi. Ez az ellentmondás ebben a pillanatban politikai konfliktust szül, ami a nemzetközi jellegű civil szervezeteknél csapódik le.” (...)
