„Pénzt akarnak, minél többet” – Torontóban élő roma tette helyre a gyöngyöspatai ügyet
„Szerintem nincs olyan cigány Gyöngyöspatán, aki ne próbálkozott volna itt, Kanadában. 2010 után tömegével jöttek, a legtöbben a Miskolc környéki kis falvakból. Volt olyan nap, hogy egyszerre százhatvanan” – meséli riportalanyunk – nevezzük Attilának –, aki – miután Torontóban hatósági szerveknél dolgozik – azt kérte, hogy anonim maradhasson. Attila is arról a vidékről költözött ki a lehetőségek földjére, még évtizedekkel ezelőtt. Tanult és dolgozott, hogy megragadhassa a lehetőségeket, de mint mondja, ő egy az ezerből. Munkája során naponta találkozik az otthonról kivándoroltakkal. Volt idő, amikor ő is segíteni akart a földijeinek, aztán feladta. “Azok a cigányok, akik közé a most kártérítésüket váró gyöngyöspataiak is tartoznak, egy dolgot akarnak: pénzt, minél többet és munka nélkül. Ehhez a szegregáció csak egy varázsszó. Én cigányozhatom őket, magam is az vagyok” – mondja.
A ROMÁK KANADÁBAN SEM TUDTAK BEILLESZKEDNI
Nemcsak szólás-mondás, hogy Amerika a lehetőségek földje. Kanada különösen is nyitott azok számára, akik munkából akarnak előbbre jutni: az elmúlt évtizedekben jöttek ide a világ szinte minden tájáról. Magyarországi cigányok tömegével. Itt, ahol mindenki otthont talált, aki keresett, mert valóban nem számított vallás, bőrszín, egyedül a romák azok, akiknek nem sikerült beilleszkedni – kezdi a történetet a férfi, aki – ahogy magáról mondja – a fehér holló.
Attila azután keresett meg bennünket, hogy egyre hangosabb a zúgolódás a romák és az ellenzéki pártok soraiban, amiért a kormány kijelentette, hogy nem támogatja, hogy bárki munka nélkül ingyen pénzhez jusson. Amennyiben a gyöngyöspatai romáknak azért jár a kártérítés, mert szegregálták őket és ezzel sérült az oktatáshoz való joguk, akkor zsebbe kifizetendő milliók helyett azt tennék lehetővé számukra, hogy tanuljanak. Attila azt mondja, a romák hozzáállását, módszereit már megszokta; rendre találkozik vele, hogyan próbálnak munka nélkül, sőt, bármilyen fáradság nélkül pénzhez, előnyökhöz jutni. Az azonban végtelenül felháborította, hogy úgy látja, politikai visszhangot és támogatottságot kap ez az egészen abszurd gyöngyöspatai szegregációs ügy.
„A PÉNZ NAGYON ROSSZ ÜZENET”
Ha megkapják azt a pénzt, az nagyon rossz üzenet azoknak, akik kőkemény munkával törtek ki, vagy próbálnak kitörni a szegénysorból, a putrikból. Azt üzeni, hogy ők csinálják jól, a rafkósak, akik midig, mindenhol ügyeskednek, és akik miatt az egész cigányságot megbélyegzik
– mondja Attila. Hogy mennyire álságos az egész kártérítési mizéria, azt Attila szerint kiválóan mutatja a kanadai példa. A kártérítésesek közül sokan próbálkoztak ott is, aztán hazamenekültek vagy hazatoloncolták őket.
ANGOLUL SEM HAJLANDÓAK MEGTANULNI
Százból kilencvenen egy napot nem dolgoztak – mondja, és nemcsak, hogy nem dolgoznak, tanulni se akarnak, még az elvileg kötelező ingyenes angol nyelviskolába sem járnak el, csak keresik a kibúvókat. A többség 8, lassan 10 év itt tartózkodás után sem tud egy-két alapszónál, kifejezésnél többet – állítja. Akkor mégis miből élnek? – kérdezem. Kiderül, hogy még csak nem is simán segélyből, bár az sem kevés. Megvannak a maguk trükkjei, hogyan lehet a lehető legtöbbet felvenni, kivenni a rendszerből.
PÉNZSZERZŐ TRÜKKÖK
Egy többgyermekes család alapvetően 1400 dollár havi ellátásban részesül. Ez elég arra, hogy kifizessék egy kisebb lakás bérleti díját, és meglegyenek az alapszükségleteik. Bevett gyakorlat, hogy együtt érkezik a család, aztán rövid idő után bejelentik, hogy külön költöznek, elválnak. Ebben az esetben az anya a gyerekekkel megkapja az 1400 dollárt és az apa külön még 700 dollárt, az már 2100 dollár – meséli Attila az elmondása szerint mindennapos trükköket.
És ez még nem minden. Riportalanyom elárulja, hogy a magyarországi romák közül nagyon sokan leszázalékoltatták magukat Torontóban. Ehhez elég elmenni egy pszichológushoz és depresszióra hivatkozni az anyaországban, azaz Magyarországon átélt üldöztetés okán. Attól függően, hogy mennyire hitelesen tudja valaki előadni a halálra váró lelki beteget, 40-50 százalékkal is emelni tudja a havi juttatást, és dolgoznia még mindig nem kell egy napot sem.
(...)
