Koronavírus – Átok? – Áldás?
Kerül mibe kerül, megkaptuk a legdrágább, az egyetlen lényegest amire születtünk, az időt önmagunkkal és szeretteinkkel, családunkkal való együttlétre! Otthonainkba könyveinkkel, gondolatainkkal, mindazokkal akik hozzánk tartoznak, tetszik, nem tetszik be vagyunk zárva, nem egy rövid időre, hanem hosszú hónapokra!
A statisztikák szerint eddig napi 7-8 percünk volt arra, hogy gyermekeinkkel elbeszélgessünk, kifejezzük családtagjaink iránti szeretetünket! Arra statisztikák sincsenek, hogy napi hány percet szántunk önmagunkra, saját gondolatainkban való szembesülésre, imádságra, életünk újragondolására, tervezgetésre! Igazából, ez az önként vállalt bezártság egy hatalmas lelkigyakorlat, egy kimondhatatlan nagy ajándék, egy átgondolt, tudatosan megálmodott új korszakba való belépés előtti csend az előszobába!
A koronavírus által ránk kényszerített bezártság ellen lázadozhatunk is, feszegethetjük a falakat, de örömmel át is ölelhetjük, mint egy hatalmas lehetőséget az elcsendesedésre, életünk újratervezésére, közvetlen családunk iránti gyöngéd szeretetünk napról napra való megélésére!
A bölcs ember él a lehetőséggel! Használd ki a nem keresett és mégis megtalált drága időt!
Szeretettel, Csaba t.
