VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Ismeretlen hős Párizsban (Olvasnivaló szobafogságban – a Szerk.)

Csak messze földre szakadt hazánkfia tudja megérteni és átérezni, mit jelent az, amikor túrós puliszkát frissen fejt pasztőrözetlen tejjel, töltött káposztát gömböccel vagy héjában sült pityókát savanyú káposzta levelével megkíván, vereshagymával és vajjal, „lecsipecsit” puliszkával, nem beszélve a véres-májasról, kolbászról és mindennek koronájáról, a tormás húsgombócos levesről, amelyet szintén káposzta levével savanyítva tálalhat.

Ha valamilyen csoda folytán be tudod szerezni mindezt, s háromszor jóllakhatsz belőlük, akkor már huszonöt esztendeje mardosó honvágyad is leesik a tűrhetőség szintjére. Mivel én a segíts magadon típusú emberek közé tartozom, ezekben a földi gyönyörökben rendszeresen volt részem. A Bretancelles-i tanyai telkemen disznót vágtam, és a francia barátaim legnagyobb ámulatára fel is dolgoztuk annak rendje és módja szerint, követve a jól bevált székely konyha útmutatásait. Káposztát is tettem el savanyodni ott, a tanyán, amitől a franciák húzták ugyan az orrukat, de miután megkóstolták, fölöttébb megszerették. Minden áldásossága ellenére a dolognak volt egy hátrányos velejárója, tekintve, hogy igen sűrűn kellett ingáznom Bre­tancelles és párizsi lakhelyem között, ami autósztrádán is három órát és jelentős mennyiségű üzemanyagot vett igénybe. Hogy ismét segítsek magamon, a disznóhúsból készült termékek egy részét elvittem tartaléknak, úgyszintén a savanyított káposztát is, hermetikusan záró műanyag bödönben. Míg az előbbit minden gond nélkül a hűtőben lefagyaszthatom, addig az utóbbi tárolása nagyon veszélyes feladatnak ígérkezett.

Arra gondoltam, hogy abban a takaros pincehelyiségben, amit a négyemeletes párizsi tömbházépület alagsorában osz­tottak minden lakónak, majd csak megtalálja helyét az én savanyú káposztám is. Termé­szetesen szakszerűen lezártam, hogy ki ne törjön belőle a kellemetlen szag. Biztosra vettem ugyanis, hogy abból nagy felfordulás adódna, mivel azokban a szakaszokban nem akármit tartottak, hanem kerékpárokat, sportfelszereléseket, palackozott italokat és kiselejtezett elektromos készülékeket.

Sokáig terv és remény szerint alakult minden, a kecske is jól lakott, a káposzta is megmaradt észrevétlen. Hanem egy szép napon csak kitört a botrány (...)

Tovább a cikkhez

MOGY-embléma_2019.png
Blogos rovatok
Kiemelt cikkek

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu