VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Egy jámbor célú tömeges megfigyelés, avagy a cél szentesíti-e az eszközt?

A probléma

A kontaktkutatás (contact tracing/tracking), ha nem is a mai formájában, alighanem egyidős a világ második legősibb mesterségével. A rendvédelmi szerveket és a nemzetbiztonsági szolgálatokat mindig is nagyon érdekelte, hogy ki kivel találkozott vagy találkozik. A modern, tömeges megfigyelésnek (bulk surveilllance) többek között két módja van: a fizikai eszközök alkalmazása és az elektromos jelfigyelés (signals intelligence, SIGINT). Ez utóbbinak talán legkézenfekvőbb eszköze a mobiltelefonok, különösen az okostelefonok monitorozása. Az okostelefonokat mintha azért találták volna ki, és fejlesztenék szüntelen, hogy e mindenki által önként magánál hordott kis kémeszköz a kényelem mellett folyamatosan tájékoztassa róla a digitális kapitalizmus és a megfigyelő állam szereplőit. Konkrét példa: ha valaki két telefont tart magánál, egy hivatalosat és egy ún. eldobható titkosat (burner) – amit akár egy Széll Kálmán téri hajléktalannal vásároltatott meg –, a két telefon közelsége és együttes mozgása a rendelkezésre álló eszközökkel nehézség nélkül felderíthető.

Az okostelefon-alapú kontaktkutatás technológiája a koronavírus kontextusában azért került a figyelem középpontjába, mert alkalmas a fertőzött emberek korábbi és pillanatnyi kapcsolatainak a feltárására. A közelség nem több mint 2 méteren belüli távolságot jelent legalább 15 percig. Ez sokkal hatékonyabb, olcsóbb és gyorsabb, mint a fert