Deák-Sárosi László: Libás Matyi – korhű magyar mese hexameterben
Deák-Sárosi Lászlónak köszönhetjük a Nyolcágú csillagot, a Székely Mózesről és a brassói csatáról szóló nagyszerű magyar eposzt, valamint a Keresztút szonettkoszorúját. A sokféle műfajban otthonosan mozgó szerzőnek ezúttal egy olyan művét mutatjuk be, amelynek címe, szereplői és elbeszélési módja Fazekas Mihály Ludas Matyiját idézi, ám a kiforgatott meséből egy nagyon is mai, korhű történet kerekedett ki. Azon sem csodálkozhatunk, ha az olvasónak-hallgatónak Döbrögiről például Gyurcsány Ferenc, Libás Matyiról pedig Bajnai Gordon, a kétes libaüzelmeiről elhíresült, később ugyancsak miniszterelnöki rangra emelkedett polgártársunk ötlik az eszébe.
Alábbiakban előbb a regéből készült hangoskönyvből adunk ízelítőt, majd a róla szóló ismertetők egyikéből közlünk egy bővebb részletet.
Libás Matyi I. levonás, szöveggel
Elbeszélő költemény Farkas Mihály Ambrus és Tóth István "Sztív" megzenésítésében.
További részletek, megrendelés: itt.
***
Döbrögi és Libás Matyi kalandjai avantgárdiában
(Juhász Kristóf, Magyar Nemzet, 2019. október 16.)
Idén jelent meg CD-n Deák-Sárosi László költő, gitárművész, esztéta Libás Matyi című hangjátéka, klasszikus Lúdas Matyink eddigi legmerészebb földolgozása. A mű 2013-ban már megjelent könyv formában, most ennek a megzenésített, dramatizált változata látott napvilágot.
A zenéért és a főbb szereplők megformálásáért pedig a pár éve tragikus körülmények közt elhunyt dzsesszzongorista, Farkas Mihály Ambrus, Tóth István „Sztív” gitáros, valamint Mohai Tamás gitáros-énekes-dalszerző, a Boom-Boom zenekar alapítója és hivatásos fenegyerek felel.
Fazekas Mihály halhatatlan művét a mindenkori szegénylegényről, aki borsot tör a mindenkori hatalmasság orra alá, mindenki ismeri. Ám csak földolgozások alapján: készült belőle ismert rajzfilm és hangjáték gyerekeknek, de táncszínházi vagy nemrég cirkuszi produkció is.
Az eredetit nem olvassák, mert szegény Fazekas hexameterekben írta, mely versforma ma már csak a hivatásosokat és a permanens kultúrmámorban lebegőket nem idegesíti halálra. Így forradalmi tett, lázadó, punkos gesztus, hogy Deák-Sárosi László is hexameterekben szerezte a maga igazi magyar regéjét négy levonásban – az alcím ugyanaz, mint az eredeti műé, ám a cselekmény és a zenei forma olyasmi, amit nem várna senki.
Az alkotók névsorából sejtettem, hogy ezen a lemezen nem valami kompromisszumkereső, lagymatag, rádióbarát tinglitangli hallható, de így is meglepett az a napjainkra a hexameterekhez hasonlóan szinte kihalt, jóízűen undergorund és avantgárd zenei világ.
A történet szemtelenül kitekert, Matyi itt Döbrögi fia, aki nem igazságot szolgáltat a zsarnoknak, hanem a szerencsétlen népet csapja be, de még a csalafintaságot is elbénázza, és az átvertek őt verik meg háromszor. Szatíra ez, hisz nincsenek benne hősök, csak antihősök és szerencsétlen páriák.
A zene pedig véletlenül sem historikus muzsika lanttal-kobozzal, bár a felütés csalóka, hisz a hangszeres kísérettel elregélt énekmondást idézi, olykor a klasszikus hangjátékokra jellemző atmoszférakiállásokkal.
Épp csak a szintetizátoreffektek túlsúlya tűnik föl. Aztán, ahogy kibomlik a cselekmény meg a konfliktus, és fokozódik a feszültség, belépnek a gitárok, és jól becsapják a hallgatót, aki azt hiszi, hogy ezt a stilizált történetmondást fölváltja valami Pat Metheny-szerű, kellemes pöntyörgés. De egyrészt folytatódik a furcsa, kántáló énekbeszéd meg a bumfordi, pikareszk képek, másrészt pedig a legváratlanabb helyeken bukkannak föl mindenféle (világ)zenei utalások és poénok a cigánymuzsikától az afrikai ritmusokig.
Sem ez, sem a mindent átitató szarkazmus nem teszi könnyű hallgatnivalóvá a Libás Matyit. És ez nyilvánvalóan nem is volt cél: ez a lemez tehetséges művészemberek bosszantó, vitriolos szatírjátéka, gúnyolódása, nyelvöltése, fittyethányása.
(A teljes ismertető itt olvasható.)
